röviden

Elég régóta érik már bennem ez a bejegyzés, mert megmondom őszintén, már rohadtul tele van a faszom azokkal az idiótákkal, akik következetesen leszólják a futást mint mozgásformát, és úton-útfélen azt hangoztatják, hogy bizony az intervallumos futás az Isten, és mindenki, aki nem ezt az elvet követi, az bizony egy agy nélküli idióta, aki nem érti meg, hogy a futás az semmi más, mint a pokol tüzén párolt szajhák vére.

Ez egyfelől igaz. Mármint az intervallumos edzés valóban a leghatékonyabb testet formáló edzésmódszerek egyike, de ezek a tudásukra oly büszke, magukat hatalmas szakembereknek gondoló kétpálcás seggfejek hajlamosak megfeledkezni valamiről, amit úgy hívunk, hogy emberi tényező és mindenkori fizikai alapállapot. Igen, ez sajnos nincs benne a tankönyvekben.

A személyekre hangolódást, az empátiát igénylő edzésérzékenységet és egy adott személy mentális terhelhetőségét sajnos nem lehet megtanulni. Márpedig amelyik edző ezekkel a képességekkel nem rendelkezik, az bizony nyugodtan fogja meg a képesítést adó papírjait – de az összeset ám –, és pénzfeldobással döntse el, hogy kitörli-e vele a seggét, hogy valami hasznát is vegye, vagy csak simán kidobja a kukába, ahova ez esetben való.

Intervallumot ugyanis nem lehet mindenkivel futtatni, és a lakosság egy jelentős része sem fizikailag, sem pedig mentálisan nincs egy ilyen edzésterhelésre felkészülve. De ez persze a „szakembereket” nem zavarja, ők csak azt szajkózzák, amit olvastak, hogy ez így jó, aztán olyan apróságokkal már nem foglalkoznak, hogy túlsúly esetén igen hamar fellépő, egész testre ható extrém pulzusterhelés.

Mert miről is van itt szó? A kardiós állapot egy adott személy fizikai terhelhetőségét mutatja meg, ami a szív, a keringési rendszer és a tüdőkapacitás mindenkori állapotán múlik.

Ha az edzetlenség miatt a szív izmai nem képesek elegendő vért pumpálni a véráramba, ha a tüdő nem képes elegendő oxigént felvenni, valamint ha a vérkeringés nem képes eljuttatni a vázizmokba egy alapvető fizikai terheléshez szükséges energiát, akkor fel kell tennem egy kérdést az intervallumot istenítő senkiháziaknak.

Hogyan futtatsz intervallumot azzal az emberrel, aki erre fizikailag nem képes? Mert ez bizony nem fejben dől el, hanem a test mondja azt, hogy állj, és ne tovább. Hogyan futtatsz egy olyan emberrel intervallumot, aki jelen állapotában a kocogástól is 5 perc után levegőért kapkod, pulzusa a haláltartományt verdesi, és a vérnyomása is az egekben, így az erei is szélsőséges terhelésnek vannak kitéve. Anatómiai és szervfunkcionális korlátokról beszélek én itt, de úgy látom, ez tényleg senkit nem zavar, és akkor még a felesleges kilók miatti pluszterhelésről nem is beszéltem. Az intervallumos futás egy alapvető fizikai edzettséget követel magának, ahova azért el is kéne jutni valahogyan, ehhez viszont először futni kell, nagyobb túlsúly esetén még azt sem.

Úgyhogy ha javasolhatnék valamit a szakma azon részének, akik csak és kizárólag az intervallumos kardiót fogadják el mint a futás egyetlen alternatíváját, hogy nyugodtan menjenek el a picsába, és ha ráérnek, akkor két szakkönyv olvasgatása között vegyék már ki a fejüket a seggükből, mert ezzel a hozzáállással konkrétan életeket kockáztatnak.

Én azt mondom, hogy most egy ideig hagyjuk a szakma csúcsát, hadd rejszoljanak magukra egyet a fellegekben, és ereszkedjünk egy kicsit mélyebb szintekre.

A bejegyzés további részében a súlyosan elhízott emberek edzéseitől szintenként haladva megyek végig az edzettségi ranglétrán. Részletesen leírom, hogy milyen túlsúlynál milyen edzéseket szabad végezni, így haladván előre egészen addig a pontig, amikor a test megszabadulván a kilóktól már valóban terhelhető, és elvégezhető bármilyen edzés, bármilyen intenzitással.

Sajnos azonban tapasztalatból mondom, hogy néhány embernek annyi esze sincsen, mint egy kerti széknek, kert és szék nélkül. Ezért arra kérnék mindenkit, hogy amit leírok, azt maximálisan tartsa be, ne bírálja felül az itt leírtakat, de bazmeg még akkor sem, ha te úgy érzed, többet bírnál, erősebben, gyorsabban, hosszabb ideig. Ne tedd. A mentális erő és a továbbmenni gondolatisága a kezdeteknél nem alternatíva, csak azt kell szem előtt tartani, amit a tested a jelen állapotában megenged. Amit a szívizmod edzettségi állapota megenged, amit az érrendszered elvisel, amire a tüdőkapacitásod képes, a vázizomrendszered elbír. Ha ezeket figyelmen kívül hagyod, lesérülsz, rosszabb esetben egy életre tönkreteszed magad.

50+

Kezdjük a felsorolást az 50 vagy afölötti túlsúllyal élőkkel. Ne szépítsük a dolgot, mert teljesen felesleges. Ahhoz, hogy ezt az állapotot, amiben most éltek elérjétek, nem 1 hét, de nem is 1 év borzalmas hedonista életformája kellett, amire egyszerűen nincs és nem is lehet épeszű magyarázat. 50 vagy afölötti túlsúly nem a genetika és nem a csontozat hibája. Nem kell nagy árnyakat és sötét erőket vizionálni, egyszerűen le sem szartad, hogy mit teszel magaddal, mert egy 50-70 kilós felesleget hosszú távon fenntartani sem olyan egyszerű. Ehhez napi 6-8, esetenként 10 ezer vagy efeletti kalóriabevitel szükséges. Na most akkor miről beszélünk? Ki a hibás? Mindenért, ami veled történik, te vagy a felelős, és senki más. Ez nem sors meg karma kérdése, egyszerűen csak hozzáállás és akarat, úgyhogy tegyél meg magadnak egy szívességet, és pofozd fel magadat, de kurva gyorsan, mert éppen itt lenne az ideje, hogy végre észhez térj. Nem attól vagy szánalmas, hogy elhíztál, mint a fos, hanem attól, hogy ezen változtatni sem akarsz.

De hogy az edzésekről is essen némi szó. 50 kiló túlsúly felett az edzés semmi más nem lehet, mint séta, de abban is kis szüneteket tartva. Itt szó szerint újra meg kell tanulnod járni, és ha szükséges, a legaljáról kezdeni. Ha csak annyit bírsz, akkor sétálj csak 15-20 másodpercet, a nagy nihil fos semmittevéshez képest ez is radikális változást fog eredményezni. Tehát séta, esetleg olyan minimál mozgások, mint vízben végzett gyakorlatok. Egy ilyen túlsúly esetén semmi más alternatíva nincsen, mint betartani a diétát, és befogyni egy olyan súlyfeleslegszámig, ami már megenged egy kicsivel, de kurvára csak kicsivel intenzívebb mozgásformát.

Pulzusmérő óra beszerzése kötelező, és tanulj meg egy számot. 220 mínusz az életkorod. A szám, ami kijött, a maximális pulzusszámod, ezt soha ne lépd túl, főleg ilyen túlsúly esetén ne.

Ajánlott mozgás: séta és legalább mellkasig érő vízben végzett gyakorlatok.

40+

Negyven és ötven kiló közötti súlyfeleslegnél már kicsit konszolidáltabb a helyzet, ami annyit tesz, hogy ez az állapot már nem szomorú, hanem csak szimplán szánalmas. A séta mellett itt már el lehet kezdeni szemezni az ellipszistrénerrel, ami mellesleg tökéletesen megmutatja az ellipszistréneren végzett edzések minőségét is, mert ha 40 kilós felesleggel már ajánlott a használata, akkor el lehet képzelni a gép hatékonyságát. Ezen a ponton azonban tökéletes alternatíva, mert megmozgat, de itt is a fokozatosság elve kell, hogy legyen a mérvadó. 2-3 perces intervallumokban kezdve 30 és 40 közötti RPM-tartományban tartva a fordulatszámot 1 perces szünetekkel végezve, de ha a pulzusszám ezt nem engedi meg, akkor még kevesebb aktív mozgással és hosszabb szünetekkel kezdve.

A futás és kocogás minden formája szigorúan tilos. Akkor is tilos, ha úgy érzed, te tudnál futni. Szard le a tudatod, az még odébb van, hogy te fejben továbbmenj, és terheld magad, mert az ízületeid, a térded, a bokád, a csípőd és a gerinced ilyen túlsúlynál nem fogja bírni a terhelést. Emelj fel egyszer 40 kilót, és próbálj meg azzal bármit csinálni. A tested is ilyen terhelésnek van kitéve, plusz a szerveid el vannak zsírosodva, a szíved alapjáraton is meg van már fáradva, hogy nem egy, hanem másfél emberre kell dolgoznia, szóval úgy szar az egész, ahogy van. Diétázz tovább, és jobb napjaidon, ha úgy érzed, és a pulzustartományod megengedi, még egy kis emelkedőre sétálás is szóba jöhet.

Ajánlott mozgás: séta, emelkedős séta, ellipszistréner

30+

A harminckilós súlyfelesleg már nem az a szint, amikor a vándorcirkuszok menedzserei szerződést ajánlanak neked, hogy téged mutogassanak a színpadon, de azért még bőven lenne még itt tennivaló. A harminc kiló plusz egy lélektani zóna. Ha befogytál a harmincasok mezőnyébe, akkor fennáll a veszélye, hogy már nem látod magad annyira kövérnek, és megengedsz magadnak némi lazítást. Viszont ha alulról jössz, és behíztál ide, akkor viszont éppen itt az ideje, hogy berántsd a féket, mert ha nem fogod meg magad, akkor egy nagyon mély és nagyon sötét szakadékba zuhansz, ahonnan már nagyon nehéz lesz kimásznod. Mert tudod, nem az a gond, hogy az ember hibázik, hanem hogy ezeket a hibákat egyszer majd ki kell javítanod, és a nullára való felküzdés is iszonyat energiákkal fog járni. És akkor még mindig csak a nulla ponton vagyunk.

Harminc kilóval a vállaidon kezd egy kicsit kinyílni a világ. A séta, az emelkedős séta és az ellipszistréner használata mellett már olyan bohócedzéseket is el lehet kezdeni végezni alapszinten, mint például a kangoo, ami persze önmagában egy rohadt nagy vicc, de ezzel a súlyfelesleggel az ízületek kímélése és a normális mozgásra emlékeztető mivolta miatt nem tűnik annyira szarnak, mint amekkora egyébként valójában. A futás minden formája természetesen itt is tilos.

Ajánlott mozgás: séta, emelkedős séta, ellipszistréner és további, a későbbiekben semmit nem érő kardiogépek használata, mint például kerékpár és karergométer.

Vége az első résznek…