röviden

Csináltam egy képet, egy amolyan előtte–utána érzés miatt, és ezt megteszem még 8 alkalommal.

Érdekes lesz egymás mellé tenni a képeket, hétről hétre figyelni a változást, már ha lesz, mert ha nem, akkor sajnos fel kell gyújtanom az épületet.

Délután lementem a Kaiser’sba megvenni az első adag kaját kb. 2 hétre. Érdemes előre megvenni a diéta szerinti cuccokat, kivéve a sonkát, mert azt reggel frissen kéne venni. Halat, húsokat és zöldséget kizárólag piacon vegyétek. Vettem egyszer a Tescóban paradicsomot, egy ideig éretlen volt és kemény, másnap megyek ki a konyhába, és elkezdett rohadni. Nem viccelek, 8 óra alatt kinyúvadt. Bele se merek gondolni, milyen folyamatok játszódhatnak le a húsokban.

Eljátszottam a gondolattal, hogy az utolsó este még bevágok egy pizzát, de aztán lebeszéltem róla magam, és lebeszélnék róla mást is. Hangolódjunk rá most már erre a 70 napra. Legalább kapunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is vár ránk az elkövetkezendő bő két hónapban. Inkább lementem sétálni, kiszellőztetni a fejem. Kis rákészülés, kicsi félelem a kudarctól, de az elhatározást egyre erősebbnek érzem. Az első 10 napot kell túlélni, utána már beszűkül a gyomor, és alkalmazkodik az új, kisebb adagokhoz, ami még így is kb. 6x lesz táplálóbb annál, mint amit eddig ettél.

A fizikai terhelés okozta holtpontokat nem lehet tervezni. Az jön, és ha jön, akkor hirtelen. Nagyon egyszerűen lehet ezt kezelni. LÉPJ TÚL RAJTA MENTÁLISAN. Az emberi test fizikai terhelhetőségéről csak annyit, hogy 41-ben, amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót, akkor a gyalogság napi átlag 73 km-t tett meg 15-30 kilós menetfelszereléssel, nemritkán a –20 fokban, heteken keresztül!!! Az volt a fitnesz. És azok a katonák sem kibaszott G.I. Joe-k voltak, hanem állampolgárok, akiket besoroztak. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, őket nem segítették semmilyen vitaminok meg gondosan összerakott étkezések. És mintha a pihenés sem az a nyugtató, összebújós alvás lett volna. Szóval ha bárkinek eszébe jutna, hogy a konformista élete most milyen nehéz az edzések meg a diéta miatt, az tényleg kapja már be.

Hmmm… Most először érzem úgy, hogy ezt végigcsinálom. Mondjuk ez a blog sem véletlenül született meg. Lefekvés előtt még megnéztem a Rémségek Házát. Nagyon szar volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, ne csak én szopjak már vele, és azon gondolkoztam, hogy legközelebb csak március végén ehetek újra „normális” kaját. Annyira fájt ez a gondolat, hogy inkább elaludtam.

Most már kalap-kabát a fogason holnap kezdünk. Aki tudja, ki mondta ezt, az pont akkora retardált, mint akitől idéztem (én tudtam, vigyázz).

Update: a képeket Heinczék lányának kérésére publikálom.