röviden

Szeretnék rögtön az elején letisztázni pár dolgot, hogy ne legyen félreértés. Természetesen így is lesz, meg hallgathatom 30 napig majd a makogást a “ja azt nem olvastam” tipusú emberektől, de azért legalább megpróbálom.

Nem vagyok vegán, nem lettem vegán, nem is akarok vegán lenni. 30 napig leszek vegán. Ez a kiindulópont és ezt most a kezdés előtt így gondolom. 

Talán még ennél is lényegesebb, ha ez emberileg egyáltalán lehetséges, hogy a következő 30 napban kizárólag a vegán életmódot próbálom ki, és annak is csak a táplálkozással kapcsolatos kivetülését. Tehát nem leszek elvi vegán, nem fogok xanxot szedni ha eszembe jut egy vágóhíd, és nem fogom kidobni egyetlen bőrből készült ruhadarabomat sem, ez a része teljesen felejtő.

Ez a 30 nap nem egy “így kell vegánnak lenni “ tutorial lesz. Totálisan és teljes mértékben kezdőként vágok bele a vegán létbe. Nem olvastam utána, direkt nem készültem fel rá, mert úgy voltam vele, hogy talán így lesz a leghitelesebb ez a teszt. 

Egész biztosan szarul fogom kezdeni, pontosan úgy, ahogyan mindannyian amatőrök vagyunk abban, amit valaha is elkezdtünk az életünkben. Mindenki emlékezzen vissza az első napjára a munkahelyén, vagy az első edzésére egy hosszabb kihagyás után. Amit elkezdünk, és főleg ha már haladunk is az adott területen, visszagondolva a kezdet minden esetben megmosolyogtató. 

Ez most is így lesz.

Botorkálok itt a teljes homályban és most, amikor írom ezt a bejegyzést még fogalmam sincs mit fogok holnap reggelizni. Most ezt nem úgy kell érteni, hogy a pacalok esnek ki a hűtőből és egy rohadt lilahagyma sincs itthon, hanem úgy, hogy van egy étrend tervem, amiben van 8 reggeli opció, csak még nem tudom melyiket fogom megcsinálni.

Apropó lilahagyma.

Megvettem mindent amit kellett. Cukkinik, padlizsánok, magok, tofuk meg szejtánok, teák és gyümölcsök sorakoznak mindenhol. 

A vegán 30 napomban egyetlen stabil pont van, az pedig nem más mint Réka, az én Rékám vegán diétája. Azért választottam Réka étrendjét mert ezt az étrendet a Reni is csinálta már, és csak jót mesélt róla. A mesélésig nem is tudtam hogy Reni is csinálta, mondjuk gyanús volt pár hétig, hogy különféle turmixok meg smoothiek készültek itt rakatszám és ezt onnan tudom, hogy általában én szoktam mosogatni.

Szóval Réka és az ő vegán diétája, ehhez vettem meg mindent. 

Elég sok minden van a fejemben ezzel az egész vegánsággal kapcsolatban. Van bennem egy jó adag ellenérzés is mert én valahogy mindig távolságot tartottam a vegánokkal szemben. Ez talán azért van, mert a vegánokról van egy kialakult kép, amit valahogy úgy tudnék röviden megfogalmazni, hogy kibaszottul beképzeltek. Ez az “én vegán vagyok, és mi a te szuperképességed” hozzáállás abszolút valid. Van pár kezdetleges gondolatom, hogy a vegánok miért gondolják magukat a társadalom jelentős része felett állóknak mert abszolút erről van szó.

Én most azt mondom a tudatosság miatt.

Amióta eldöntöttem, hogy belevágok ebbe a tesztbe, azóta kb ugyanazt az egy kérdést ismételgetem.

Ez vegán?

Egy vegán ha komolyan akarja csinálni, akkor nagyon tudatosan kell élnie. Hogy csak egy nagyon egyszerű példát mondjak, a vegánok címkéket olvasnak. Elolvassák a csomagoláson lévő információkat, és csak akkor vásárolnak, ha az adott élelmiszer megfelelő számukra. Ez ugyan apróságnak tűnhet, de ez a tudatosság és információ szűrés adja meg szerintem azt az alapot a vegánoknak, hogy őket egyszerűen nem lehet átbaszni.

A vegánok tudatosak a táplálkozásban, és ez a tudatos gondolkodás előbb-utóbb kihat a vegánok mindennapjaira. Így lesznek tudatosak az életükkel, a döntéseikkel, és kezdenek el felelősen gondolkozni.

Ezért van az, hogy a vegánság és a környezetvédelem kéz a kézben jár. Én speciel még nem találkoztam olyan vegánnal, aki szart volna a környezetére, de olyan környezetvédővel sem, aki részt vett volna egy disznóvágáson.

Nem kell hasra esni a vegán életmódtól, de akik ezt tényleg következetesen és okosan csinálják, azok tudatos emberek, vagy inkább azt mondanám tudatosabbak mint az átlag, és sokszor már ennyi is elég, hogy a vegánok többnek képzeljék magukat. Tesznek önmagukért, az egészségükért, a föld jövőjéért és akkor még ne is legyenek kemények?

Persze a vegánok között is vannak nem kis számban súlyosan elmebetegek. Gondolok itt a divat vegán instagyökerekre, de főleg azokra, akik úgy vegánok hogy tömik a pofájukat sültkrumplival, meg mindenféle ilyen szintű rettenettel “nem hús” felkiáltással, de még ők sem akkora verebek mint azok a vegánok, akik ugyan vegánok, de szarul csinálják.

És ezen a ponton elérkeztünk egy fontos részhez.

A vegánságot ha valaki jól csinálja én azt gondolom lehet egy nagyszerű dolog, de ha bután mint az ökörfasz, akkor annál már az is jobb, ha minden nap a Burger Kingben reggelizel. 

El lehet lazázni ezt, hogy nem tudok erről semmit aztán lesz majd valahogy, de azzal azért tisztában vagyok, hogy a felelősségem most is, mint mindig, óriási. A LifeTILT-nek hatalmas elérése van, ezáltal jelentős befolyásoló ereje is, és bár tudom, néhányan epét hánynak attól a tudattól, hogy amit mondok, azt több tízezren kb vakon követik, de ez is így van.

Éppen ezért ezt a 30 napot ennek tudatában fogom csinálni és dokumentálni. Nem fogom félvállról venni, és nem fogok olyan tanácsokat adni, vagy éppen a példámon keresztül olyan hülyeségeket közvetíteni, ami rátok rossz hatással lehet.

Egy olyan 30 napot szeretnék, amiben a vegán lét minden aspektusát, buktatóját, előnyét és hátrányát bemutatom a saját példámon keresztül. Azt szeretném, hogy a 30 nap végére ha valaki a vegánságon gondolkozik egy hiteles képet kapjon erről az egészről és ennek alapján kapja meg a végső lökést, hogy elkezdje-e vagy sem. Ennek tudatában és ezzel a felelősséggel vágok bele ebbe a 30 napba.

Így a végére azért megnéztem mit fogok holnap reggelizni.

Avokádókrémes szendvicset.

8 szelet finn crisp, avokádó, lilahagyma, paradicsom, koriander.

Nagyszerűen hangzik.