röviden

Napok óta nem tudtam rájönni miért élem meg ezt a 30 napot ennyire könnyen, mert eddig mindig, ha valami diétához köthető kampányszerű időszakba kezdtem bele az számomra nem csak nehézségekkel járt, hanem lemondásokkal, és a komfortzónámból való kilépéssel is. Van ugyanis egy mindennapi ritmusom, amit leginkább a vízhez tudnék hasonlítani, ami ugye a legkisebb ellenállás felé tart. Minél kevesebbet baszakodni, minél egyszerűbben, minél kevesebb időt töltsek olyan dolgokkal, amellyel nap mint nap foglalkoznom kell.

Amivel pedig sajnos minden nap foglalkoznom kell, az az étkezés. Ezzel ugye mindenkinek foglalkoznia kell, és hála istennek hozzám hasonlóan az emberek jelentős része éli az életét úgy mint a már említett víz, amelyik a legkisebb ellenállás felé folyik. Mi magyarok ebben különösen élen járunk, gondolok itt a megoldjuk okosba, és főleg okosan életszemléletünkkel. Azért is írtam hogy hála istennek, mert ezzel a szemléletemmel nem vagyok valami különleges retard, hanem egyszerűen én is része vagyok annak a halmaznak, amit az átlag emberek emberi gyarlóságának hívunk. 

A legtöbb diéta, és úgy általában a normális mederben tartott élet ott bukik el, hogy hosszú távon mindig a könnyebb megoldást választjuk, és a legtöbb esetben itt billen a mérleg nyelve az együnk egészséges ételeket, kontra együnk valami szart ami gyorsan készen van felé. 

12 nap után nagyon gyanúsan könnyen tartom ezt a vegán diétát. Azért írom hogy gyanús, mert ami könnyű, ami nem jár megerőltetéssel, az mindig gyanús kell hogy legyen, hiszen a fejlődés, a testünk és szellemünk fejlődése az sosem könnyű, és mindig megerőltetéssel jár.

És itt jön a kérdés

A vegán életmódom azért könnyű, – kiindulva a normál diétából ami ha könnyű akkor biztosan szar alapvetésen – mert ez sem tesz jót, vagy azért könnyű, mert a vegán életmód tényleg úgy könnyű, hogy közben a szervezeted számára is jót tesz.

Óriási gondban voltam amikor ezen gondolkoztam, de akkora gondot kell itt elképzelni, hogy itt van egy univerzum, mellette van még egy, és a két univerzum között van a gondom, mert nem tudtam megmagyarázni.

Tehát olyan nincsen, hogy munka nélkül meggazdagodás, olyan nincsen hogy szarsz bele az életbe és nem mész tönkre, olyan nincsen hogy nincsenek lemondások meg nem kell megküzdeni dolgokért és neked gyönyörű vékony alakod lesz. Nincs ingyen hitel, nincs egy életen át tartó blöff, és nincs fejlődés fájdalom nélkül sem. Ezek emberiség alapvetések, amikkel nem kell vitába szállnunk, vagy megmagyaráznunk, hogy de mégis, mert nincs mégis.

Szóval ha lazán csinálom a vegán 30 napomat, akkor ez vagy nem tesz jót nekem, vagy valamit nem jól csinálok, de akármi is legyen, valami surmóság kell hogy legyen a dologban. Kell lennie valami hibának mert ha nincsen, akkor megtaláltuk a rést a pajzson amivel átbasztuk az univerzumot.

Aztán rájöttem.

Azért megy könnyen, mert nem tapadtam rá a témára. Ezzel a 30 nappal nem akarok elöljárni, nem akarok vegánabb lenni a vegánoknál, nem akarom megmondani a frankót, nem akarok kioktatni, nem akarok évek óta vegán elveket követő embereknek újat mutatni. 

Egyszerűen csak arra figyelek hogy amit eszem, az vegán legyen, és ehhez az úgymond áttéréshez a legkönnyebb utat választottam. Ezért járok vegán éttermekbe, ezért tudom le a reggelimet egy rozskennyérrel és dobozban megvehető zöldsgékrémekkel, ezért nyitok lassan már számlát a Vegan Love-ban meg a Humus bárban, és ezért keresem fel az általatok ajánlott vegán helyeket, amit ezúton is köszönök.

Jókat eszem, jól érzem magam, és 12 napja úgy étkezem, hogy ha nem lenne itthon konyha, szerintem fel sem tűnne hogy nincsen. 

Vegan burgereket eszem meg édesburgonyát, faszán meggrillezett karfiolokkal és vegán falafelekkel, Reni néha csinál nekem vegán palacsintát meg még pár dolgot amit csak így elém tesz, és így vegánnak lenni nagyon könnyű. Reni szerint híztam egy kicsit, mondjuk én nem látom, és nem érzem magamon. Naponta kétszer eszem, max háromszor, esténként néha felpattintok egy Gerét vagy egy Heimannt, és amit még megfigyeltem, hogy estére egyáltalán nem vagyok éhes. De nem csak este, hanem ha délig nem eszem semmit, akkor sem.

Nagyon furcsa számomra ez a vegán élet, mert ha tényleg ennyi az egész, akkor nem tudom kit kell elküldnem a picsába hogy nem verte bele a fejemet a falba mondjuk 2015 környékén hogy nézd, itt van ez a vegán kajálás próbáld már ki hülye gyerek. 

A hangsúly azonban a vegán lét legkönnyebb formáján van. Ez így pár napig, vagy akár 1 hónapon keresztül rendben van, de meddig lehet vegán hamburgereken élni, meg vegán dogon, Subwayes vegán céklahúsos szendvicseken, vagy éppen vegán gyroson?

Meddig lehet falafel golyókat enni és van-e az a pont, amikor az emberi szervezet több humuszt már nem lesz képes befogadni mert amennyi humuszt én megettem itt a 12 nap alatt, azzal egy házat be lehetne vakolni.

Persze itt vannak még a gyümölcsök is, meg ezeregymilliárd féle különböző vegán étel, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy vannak emberek, akik nem pöcsölnek ezzel. Aztán lehet ez is csak az ismerkedés fázis, ez még a vegán út eleje, aztán ahogy az ember egyre mélyebbre megy úgy tárulnak fel az új, és ennél azért egészségesebb vegán horizontok.  

Azt sem tudom, hogy mi számít jó vegán létre térésnek. Tényleg érdekelne, hogy azok a vegánok, akik már évek óta vegánok, azok hogyan kezdték? De nem is kell ehhez évek óta vegánnak lenni. Úgy általában a vegánokat kérdezem. Ők hogyan kezdték? Úgy mint én, vagy ennél azért szigorúbban, ennél jóval tudatosabban, mert ha végleg bezárnának a vegán éttermek, amire most egész jó esély van, akkor én konkrétan lábon lennék lőve. Kampányszerűen, az eddigi életemet figyelmbe véve max 90 napig képes vagyok erre a megcsinálom a kajámat döbbenetre, de hosszútávon teljesen alkalmatlan vagyok a feladatra.

Itt van előttem egy tökéletesen összerakott vegán étrend, de ha be kell kapcsolni a sparhelt, meg ha kettőnél több dolgot kell felszeletelni, ott azért már erősen elgondolkozom hogy nem a hagymát kockázom fel, hanem mondjuk az ereimet. 

12 napja vegán vagyok, már ami a kajálást illeti ez tény. De abban is biztos vagyok, hogy ahogyan én csinálom ezt a veganizmust, az a vegán táplálkozás egyértelműen legalja, és kb abban is biztos vagyok, hogy ezzel a vegánság tempómmal azért egész biztosan nem vagyok egyedül. Mert ilyenek vagyunk. A legkisebb ellenállást keressük, főleg hosszútávon. Mert jó dolog elhatározni valamit de a kérdés mindig ott van. Meddig? Meddig tart az elhatározás ? Meddig tart ki a lendület? Meddig tartanak ki az elvek? Meddig tud valaki vegán lenni úgy, hogy nem érdekli a vegánság mögött meghúzódó ideológia?

Ha hosszútávon valaki elvek szerint akar élni, az sokáig nemigen erőszakolhatja meg magát, hanem egy olyan életet fog kialakítani, amivel az elvein belül tudja tartani magát. Pont csak annyira, hogy ne fáradjon bele, és igazából ezért mennek ekkorákat ezek a húsmentes húsok, és nyílnak egymás hegyén hátán már a vegán éttermek, mert a vegánoknak ugyan szilárd elveik vannak, de ők sem akarnak 65 éven keresztül avokádót enni reszelt sárgarépával. Megkeresik azt az életet, ízeket, ételeket, amit hosszútávon is fenn tudnak tartani, ugyanis nincs annál rosszabb, mint amikor hosszú évek után buksz el valami olyanban, ami addig fontos volt számodra.

Könnyű nekem ez a vegánság, ahogyan az életemet is könnyen élem már egy ideje. Nem pakolok magamra már olyan terheket, hogy annak mutassam magam aki nem vagyok. Nincs rajtam nyomás, hogy ezt a 30 napot most nagyon megakarjam mutatni mert én vagyok itt a LifeTILT-es főfasz, és azzal sem lesz semmi problémám, ha a 30 nap végén majd le kell írnom azt, amit szerintem le fogok írni, hogy a vegánság mindig is egy nagyszerű táplálkozás volt, csak én régebben annyira nem voltam nyitott az új dolgokra, vagy éppenséggel annyira buta voltam és korlátolt, hogy könnyebb volt leszarozni az egészet, mintsem egy kicsit utánajártam volna, hogy valóban így van-e ahogyan akkor gondoltam.

De lehet azt is le fogom írni, és ennek is adjunk egy esélyt, hogy a vegánság régebben lehet egy rakás szar volt, de azóta akkorát fejlődött a veganizmus ízekben, élhetőségben és minden téren, hogy mára már egy jó dolog, és alapvetően mindenkinek csak ajánlani tudom.

Le fogom írni ha így lesz, ahogyan azt is képes vagyok már most is leírni, hogy igen, régen azt gondoltam a vegánokról hogy elmebeteg idióták, de aztán eltelt 9 év és ma meg már nem így gondolom. 

Azt kéne megérteni minden magát baromi okosnak gondoló faszfejnek, aki azt hajtogatja, hogy csak azért írok pozitívan a vegánokról mert napokon belül kihozom a vegán termék vonalat, szóval azt kéne megérteni, hogy a vegán vonal a LifeTIL-en belül nem tétel.

2%

Ennyi a vegán vonal súlya a LifeTILT-en belül a nagy egészet nézve. A vegán vonalat 60 millió forintból hoztam össze, ami a LifeTILT 7 !!! azaz hét napos árbevétele. Na most ezek után tényleg azt hiszi ez a sok hitelességet rajtam számon kérő rettenet fogyaték, hogy én 60 millió forintért pofán szarom magam és ezért az összegért vállalom az ezzel járó hitelességem megkérdőjelezését amit közel 10 éve építek egy olyan dologért, ami számomra kb észrevehetetlen tétel? Egészen döbbenetes ez azért. Az emberek fejlődnek, máshogyan gondolkoznak és az idő múlásával meglátják az értéket abban, amit régebben értéktelennek gondoltak. Nem az adott dolog változott, hanem mindig mi változunk, jobb esetben ezt hívják fejlődésnek.

Kihozom a vegán termékeket aztán ha senki nem veszi, majd elhasználom én mert nincsenek tőle panaszaim, a többit meg vagy elajándékozom, vagy csak egyszerűen rárakom egy teherautóra és beküldöm azt ami megmaradt az újpalotai égetőbe.

Nem tétel nekem a vegán termékvonal, viszont nagyon is tétel a hitelességem, amit aki megkérdőjelez, az nyugodtan elmehet a picsába. 

Egyébként pedig már azt is tudom, hogy mit fogok kezdeni ezzel a vegán diétával a jövőben. 

Ez lesz a N.A.H.T. Azaz a Növényi Alapú Hybrid Táplálkozás.

De erről majd később, ezt még csak most dolgozom ki éppen.