röviden

Az van, hogy szerintem én ezt a vegán életmódot most megtaláltam magamnak. Az egyértelmű fizikai pozitívumok mellett egy nem várt mellékhatást tapasztalok magamon.

Sokkal nyugodtabb vagyok.

Aki ismer az tudja, hogy maximálisan hangulatember vagyok. Ha jó kedvem van a világot is magamhoz ölelem, de ha úgy van a legfontosabb tárgyalásokat is leszarom és csakúgy kisétálok. Ezt úgy kell érteni, hogy vannak időszakok amikor szárnyalok és elemi erővel húzom magammal és inspirálom az embereimet és a környezetemet. Ez az én alkotási időszakom, ezekben a napokban, hetekben találom ki az új termékeket, lesznek vízióim a jövővel kapcsolatban, vagy éppen a cég életében meghatározó irányvonalakat és újításokat is ekkor indítom el. Ilyenkor ezerrel pörgök, ügyintézek, tartok eligazításokat és fanatizálok be embereket magam körül, majd minden átmenet nélkül zuhanok össze és a szárnyalást felváltja egy elképesztően mély depressziós állapot, amikor az a legjobb ha senki sincs a közelemben.

Az életemet ez a két hangulat határozza meg. A szárnyaló hetek, és a kifejezetten negatív hónapok.

Azt már megfigyeltem, hogy a legjobb formámban akkor vagyok amikor diétázom, amikor odafigyelek az étkezéseimre, amikor rendszeresen lejárok edzeni, a legrosszabb formámban pedig akkor, amikor össze-vissza eszem minden szart, amikor abszolút nem érdekel semmi és senki, amikor szarok az edzésre és különben is, ne szóljon hozzám senki. Évek óta így élem az életem és ez az életmód számomra is megterhelő volt, elsősorban mentálisan.

Nincs egy átlagos nap, amikor csak úgy történneka dolgok, amikor csak úgy megélem az életem egy napját nyugiban mert mindig vagy pörgök valamin mint az állat és alkotok, vagy éppen azon gondolkodom, hogy van-e értelme egyáltalán a létezésnek. Ezt nagyon nehéz lehet annak megértenie akinek ez nem a sajátja, de vannak ilyen emberek, legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak én vagyok ilyen.

20 napja étkezem vegánul, 20 napja eszem a trash vegán ételeket, azaz pontosan úgy, mint amikor nem diétázom, csak most ugyanezt vegán keretek között teszem és most mégsem estem szét. De nem hogy nem estem szét, hanem kifejezetten fókuszált vagyok. Ma az irodában azt mondták nekem, hogy már megint hetek óta milyen jó velem dolgozni, hogy mennyi energiát kapnak tőlem és inspirációt. Ez volt az amit nekem mondtak, ezt meg én vettem észre magamon.

Nyugodt vagyok.

Egyszerűen nyugodt vagyok, higgadt vagyok és összeszedett.

A vegán életmódomnak sok mindent köszönhetek már 20 nap után is. Jó közérzet, fizikai panaszok megszünését, általános jó közérzetet, NYUGODT ALVÁST. Úristen hát az alvás. Az nálam mindig katasztrófális volt, de most nem az. Most van, hogy egyszer sem kelek fel és végig alszom az éjszakát, de ezeken felül kaptam valami egészen újat és ezt inkább még egyszer leírom..

A nyugalmat.

Évek óta nem éreztem ilyet, de mit évek óta, hát szerintem 12 éves korom óta nem volt egy olyan napom, amikor csak ülni tudtam volna valahol 10 percnél tovább és ne azon kattogtam volna, hogy jól van most itt ülünk és most akkor mi történik, hova megyünk, csináljunk már valamit.

Ez pedig egy olyan érv a vegán életmódom mellett, amit nem szívesen adnék csak úgy vissza azért, hogy a Burger Kingben bezabáljak egy Whoppert, vagy igazából akármi mást, amiről ugyan tudjuk hogy finom, de azért a szervezetünk nem fekszik ki tőle a napra egy koktéllal a kezében.

Nem vagyok ideges, nem vagyok feszült, nincsenek teátrális érzelmi kitöréseim, a problémákat higgadtan, nem azonnal akarom megoldani és ezt nem csak én érzem így, hanem a környezetem is érzékeli.

Ami egy 30 napos “na nézzük meg ezt a vegán hülyeséget” akciónak indult, meg én most akkor eleszegetek itt zöldségeket meg szejtánokat 1 hónapig tökéletesen a semmivé foszlott és van bennem egy gondolat, hogy ez a 30 napos vállalásom szerintem az életformámat alapjaiban meghatározó 30 nap lesz.

Azért azt eddig is sejtettem, hogy ez most valami fontos, mert nem nagyon szórom magamból a mindennapjaimat dokumentáló blog bejegyzés sorozatokat.

2011 – a LifeTILT azzal indult, hogy napi szinten írtam a mindennapjaimról, az átalakulásomról. Ez a 90 nap lett a LifeTILT alapja, innen indult minden.

2019 – Itthon a gyerekkel 30 nap, amikor a feleségem beteg lett, és 30 napig minden nap én vigyáztam, én etettem, én keltem fel a gyerekhez. Ez alatt a 30 nap alatt lett belőlem apa. Itt alakult ki a fiam és köztem az a kötelék, ami a mai napig is megvan, sőt azóta még napról-napra erősebb. Itt tudatosult bennem, hogy egy férfinak nem annyi a dolga apaként hogy hazaadja a pénzt és innentől le is tudta az apaságot, hanem ennél sokkal több. Az itthon a gyerekkel programtól férfiként megkaptam a legtöbbet. Apa lettem.

9 év alatt két dokumentált időszak, ami alapjaiban változtatta meg az életem. Amikor azt írom hogy nem jellemző az életem dokumentálása napi szinten, akkor pontosan erre gondoltam. 9 év alatt kétszer írtam, kétszer dokumentáltam.

Most itt van a vegán 30 nap, ami szerintem ha nem is ilyen mértékben mint a 2011-es vagy 2019-es dokumentációm, de úgy érzem nagy hatással lesz az életemre.

20 napja vagyok vegán étrenden. Nem ettem mellé, nem fért bele semmi, nem engedélyeztem magamnak semmit sem. Mindig mindenről megkérdezem hogy vegán-e, ha nem vagyok biztos benne, és ha nem tudom 100% bizonyossággal hogy amit eszem vagy iszom az nem vegán, akkor nem eszem és nem iszom meg.

20 nap vegánság után kezd egyre erőseb lenni bennem egy gondolat.

Lehet hogy én ezt a 30 nap után is folytatni fogom.

Semmi érvem nincs amellett, hogy abbahagyjam, vagy hogy visszatérjek ahhoz az életmódomhoz, ami miatt igazából elkezdtem ezt a vegán próbát.

Ami miatt pedig elkezdtem, az a laktóz és tejfehérje intoleranciám miatti élhetetlen mindennapok voltak. Amit most csinálok, az valószínűleg a vegán életmód legalja, de pontosan úgy a legalja, ahogyan régen kajáltam akkor, amikor nem diétáztam, csak régen az úgymond “normál” nem diétás ételekkel együtt jöttek a panaszok meg az a kellemetlen érzés, hogy hú bazmeg itt valami gond van.

És a nagy felismerésem itt jött el.

Ha vegán elvek szerint eszel trasht, akkor sem lesznek panaszaid.

Ez a lényeg. Ez az elmúlt 3 hét nagy felismerése számomra, hogy a vegánságon belül nem tudsz annyira hülye lenni, hogy szétverdesd a szervezetedet. Illetve persze hogy tudsz, ha lekváros kenyeret eszel sült krumplival, de ennyire hülye ne legyél.

Természetesen ha elszalad a ló itt is diétázni kell, de vegán keretek között diétát tartani, hát erről inkább nem írok most semmit. Most még nem, de majd 3 nap múlva igen, mert azt tervezem, hogy az utolsó egy hetet is vegánul fogom tölteni, csak abban a hétben vegán fogyasztó étrendet fogok követni, a vegán trash kaják teljes kizárásával.

Szóval ez a vegán étkezés, és ez a vegán 30 nap már most többet adott nekem mint amit valaha gondoltam a vegánságról, és ezt a fajta kvázi rajongást egyre többen veszik észre a környezetemben is, mert megvan benem az a szuper képesség, vagy adottság, hogy ha én valamiért lelkes vagyok, akkor azt egyértelműen látják rajtam, és a többiek is kedvet kapnak hozzá. Szó szerint rántom magammal az embereket azzal kapcsolatban amiben hiszek, és ez a hit most egyre erősebb a vegánság felé.

Azonban továbbra sem vagyok elvi vegán, nem fogok egy táblával rohangálni a parlament előtt hogy ne vágják már le Józsit a disznót és szabadságot Riskának meg a tyúkoknak a ketrecben. A Föld klímája és a Föld jövője azonban érdekel, de ez az érdeklődés nem új keletű, gondolok itt a az erdő telepítéses kampányomra. Azonban ami a vegánság élelmezésügyi kérdéseit illeti, azzal abszolút tudok azonosulni.

És nem azért mert jól néz ki manapság vegánnak lenni, hanem mindazért, amit ebben a bejegyzésben leírtam.

Jól döntöttem, hogy kihozom a vegán vonalat. Lesz helye a vegán vonalnak a LifeTILT-ben, és nem csak a LifeTILT-ben, hanem nagyon úgy néz ki, hogy az én életemben is.