Mostmár jóideje programban vagyok, és a jó idő alatt 171 napot értünk.

Tehát 171 napja tartom a diétát, járok le hetente minimum 4x edzeni. 171 nap azért is sok idő, mert az ember ennyi idő elteltével hajlamos bizonyos életszituációkat másképpen látni. Mostanra számomra semmiféle problémát nem okoz a diéta betartása mert az életem részévé vált, és ugyanígy van ez az edzéssel is. Nincs itt semmi háború, nincs szükségem youtube bohócok motivációs edzés filmjeiből erőt gyűjteni, sőt mostanában már zene sem kell, magyarul nem kell semmi felesleges faszság ahhoz, hogy azt az életformát éljem amit élek.

Teljesen értelmezhetetlen számomra ez a diéta betartása nehéz féle makogás, és minden alkalommal amikor azt hallom hogy a diéta betartása az oké, na de az alkoholt azt hogyan oldjam meg és mit lehet inni ami belefér, na amikor ezt hallom akkor csak nézek és arra gondolok, hogy ennek meg mi az isten baja van.

Nem volt ez mindig így, az én életemnek is voltak szánalmas és leköpésre méltó időszakai, mondjuk én akkor sem kérdezgettem ilyen hülyeségeket, elég volt a tudat, hogy mennyire mélyen vagyok.

De

És itt jön egy rohadt nagy de, ami úgy folytatódik, hogy de én már több mint 5 hónapja élem ezt a tiszta életmód cuccot, és ez már éppen elég hosszú idő ahhoz, hogy számomra már természetessé, vagy ha úgy jobban tetszik a mindennapjaim részévé válljon az hogy felkelek, megcsinálom a reggelimet, naponta 3x dobozból egyek, este protein turmixot iszok és heti 4x edzem.

Olyan természetes ez már nekem, minthogy te bemész a munkahelyedre, beszállsz a kocsiba, felszállsz a Volánra, vagy a tököm tudja ki mit csinál, de a lényeg hogy van egy életritmusod és azt csinálod. Már nem megerőltető, nem vekengsz rajta hanem csinálod.

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy viszamegyek szánalomba, és félretéve a diétámat bezabálok mint az állat. Bezabálok úgy, mint egy kövér nő 45 óra betartott diéta után és megnézem mi történik.

Kiváncsi voltam rá, hogy mi történik akkor, ha szénné eszem magam és úgy megyek le edzeni. Hogyan reagál erre a testem, és úgy általában mi történik az edzésen, és az utána lévő 12 órás időszakban.

Szóval fogtam magam és begurultam a Burger King Drive injébe.

Kértem egy western whopper menüt + baconnel, természetesen nagyobb krumplival és üditővel. A biztonság kedvéért a krumplihoz majonézt is kértem és az üdítő sem zéró volt. Itt azonban nem álltam meg, mert nincs igazi balfaszkodás dessszert nélkül ugye, úgyhogy kértem egy ilyen Oreos shaket is.

Mindent megettem, mindent megittam, de éreztem itt még nincsen vége a sztorinak, ugyanis nem éreztem még azt az igazi velőtrázó bűntudatot. Tudod azt amit Ti is éreztek akkor amikor 1 hét után bedőltök mint az állat. Kellett még valami, ezért mivel Budaörsön voltam bementem a Tescoba és vettem 3 tábla milka csokit is. Mogyorós, azt a Tucos kekszeset, meg egy karamellásat. Nem esett már jól de megettem, és figyeltem hogy mi történik.

Az első dolog amire felfigyeltem hogy baromi szarul vagyok. Bepuffadt a hasam és éreztem hogy az inzulinom sem érzi valami jól magát. De nem ez a lényeg hogy hogyan éreztem magam ettől, hanem hogy ilyen kaja után hogyan megy majd az edzés, és itt jött az első megelepetés.

NEM AKARTAM EDZENI MENNI.

Egyszerűen azt éreztem, hogy nincs kedvem edzeni menni, ami számomra azért volt döbbenetes, mert az edzésnapok számomra szentek. De most úgy éreztem, hogy mindent csinálnék, csak edzeni ne kelljen mennem. Olyan szinten tunyultam be, hogy az félelmetes.

Megérkeztem a terembe és elkezdetm az edzést. Ugyanazt, ugyanúgy, ugyanolyan progressziv terheléssel ahogyan 5 hónapja csinálom, de nem ment. A karjaim olmok voltak, a bevitt szartól annyira rossz lett az egész testem működése hogy meg sem közelítettem azt az intenzítást amit akkor tudok leadni amikor normálisan élek.

Egész egyszerűen azt éreztem, hogy az izmaim nem kapnak megfelelő minőségű vérellátást vagy ha kapnak is, abban a vérben nincsenek olyan tápanyagok amik a minőségi edzéshez szükségesek. Mert ugye az alap, hogy a jó kajálással a tested minőségi tápanyagot szív fel, ami a vérbe kerülve jut el az izmokhoz ami által tudsz megfelelően fejlődni, ugye erre lennének a táplálékkiegészítők is.

De most mit kapott a testem? Zsírt cukrot, magas GI szénhidrátokat és a szervezetem nem tudott ezekkel megfelelően müködni.

Meg sem lepődtem hogy ennyire szar vagyok, de a lényeg itt nem is az edzésmunkán volt, hanem hogy a szemét kaja elfogyasztása után nem volt kedvem edzeni.

Most képzeljük el, hogy az az ember aki mindennap ezt a szart eszi annak mekkora motivációja van elindulni bárhova is. És ehhez nem is kell lemenni ennyire mélyre mint ahogyan én tettem. És pontosan ez az indikátora ezeknek a világi szánalom majd holnap elkezdem, majd holnap lemegyek edzeni szövegeléseknek.

Ezek a szövegek nem azért borzasztóan kínosak mert ezeket mondogatod, hanem mert ezek mögött a monológok mögött minden esetben egy szar életmód, egy hedonista életmód, egy állandóan és minden nap megevett fos kajálás áll. Neked nem motivációd, meg időd nincs lemenni edzeni, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy úgy élsz és úgy eszel, hogy a tested és az elméd annyira nem képes semmit sem tenni a szar kaja miatti leszedácíó miatt, hogy egyáltalán elindulj arra a rohadt edzésre.

De ez csak az edzés volt, tudtam itt nincs vége a sztroinak. A másnap reggelt vártam, mert tudtam ott is betyáros dolgok fognak történni.

És történtek is.

Iszonyatos, maró éhségre ébredtem. Olyan éhségre, ami ezelőtt 5 hónap alatt egyszer sem fogadott, de most igen. Természetesen ezen sem csodálkoztam, hiszen ez ilyenkor természetes folyamat.

Kívántam az édességet, kívántam csak egy rohadt pogácsát, de igazából bármit, csak valami szénhidrát legyen. Most ezt nagyon sokáig írhatnám még, hogy a többség úgy ahogy van kihagyja a reggelit aztán egyszercsak ott találod magad hogy dél van, és ott már annyira éhes vagy, hogy megeszel bármit mert normális kaja nincs nálad, a városban nagyon kevés helyen lehet egészséges kaját kapni és akkor már úgy vagy vele hogy nem is reggeliztél most csak valami fos kaja és kész, a lánc folytatódik tovább és már ki sem tudsz lépni belőle.

Vagyis ki tudnál, de ahhoz meg gyenge vagy. Gyenge vagy mert szart eszel, és szart eszel mert gyenge vagy. Aztán jön ugyanaz mint tegnap mint múlt héten meg mint tavaly, hogy nincs időd meg minden ilyen és ehhez hasonló végtelenül gyökér ordenáré faszság.

Pedig csak normálisan kéne enni, de a “csak” emberek pont a csak-ra nem képesek.