röviden

Hogy Immanuel Kant szavait idézzem, „minden csak pszichológia”.

Ha elfogadjuk ezt a tényt – márpedig el kell fogadnunk, mert így van –, akkor az elfogadást a megértés állapota kéne, hogy felváltsa, és nemcsak azért, mert az életünk ezáltal sokkal könnyebb és értelmezhetőbb lesz, hanem azért, mert…  Ja, nem. Csak ennyi. Ha megértjük a pszichológiai mozgásokat, akkor az életünk sokkal könnyebb és értelmezhetőbb lesz.

Szeretjük hinni, vagy még inkább azt gondoljuk, hogy minden, ami velünk történik, az csak velünk történik, holott az emberi viselkedés és a szituációkra adott reakcióink egyetemesek.

Nincs ez másként a fogyási folyamatoknál sem, ugyanis ez a fajta egyetemes reakció megjelenik minden embernél, minden egyes fogyási folyamatot végigkíséri.

De csak hogy ne ebben a modoros, álintellektuális, magamat értelmiséginek gondoló seggfej stílusban írjak végig, egy kicsit egyszerűbbre veszem a figurát, és végigveszem azokat a folyamatokat, pontosabban azokat a pszichét romboló hibákat, amiket a diétád során elkövetsz, és itt most még messze nem a félrekajálásról beszélek, mert az már az az állapot, amikor elbuktál, és én jelentéktelen embereknek nemhogy egy bejegyzést nem szentelek, de még egy mondatot sem igazán.

Szóval az van, hogy elkezded a diétát, és várod az eredményeket. Az eredmények persze megérkeznek majd, de sajnos ez az egész fogyás dolog elsősorban önuralmat és következetességet igényel, és itt el is érkeztünk az első ponthoz.

 

ÖNURALOM ÉS KÖVETKEZETESSÉG

A diétád első napja előtt járunk közvetlenül, és ott tombol benned a düh és a tettvágy. Rákészülsz az életmódváltásodra rohadtul, mintha a Marsra készülnél. Bevásárolsz a diétához, és miközben teszed be a kosaradba az egészséges cuccokat, baromi erősnek érzed magad.

Ez az.

Most nagyon ott vagy, most nagyon érzed. Érzed, ez lesz az a program, amikor végigcsinálod. Megveszed a csirkét, a halakat, a zöldségeket, és közben folyamatosan ott van benned az a jóleső érzés, hogy basszus, te most tényleg elkezded. Érzed, hogy valami jó dolog történik veled, de persze hogy érzed, mert mindaz, amire készülsz, egy baromi jó dolog, de sajnos a legtöbb ember ezzel a rákészülési fázissal már tényleg úgy érzi, hogy ezzel már tett is valamit önmagáért. De ez még nagyon semmi ám, kedvesem.

Ez tudod, mennyi?

Ez pont annyi, mintha egy rohadt jó randira készülnél, de te csak addig jutnál el, hogy felöltözöl, smink az arcra, de nem ragozom tovább, szóval a szokásos 4 órás procedúra. Igen, felkészültél, csinos vagy, meg hercegnő, meg minden hülyeség, de attól még, hogy rákészültél, és otthon az egész alakos tükör előtt álldogálsz, az még semmit nem jelent. Arra a randira el is kell még menni, az első randit végig kell csinálni, majd a másodikat is, az ötödiket is, és a huszadik találkozóra is el kell menni, építeni, elhitetni, különben nem lesz biztonság meg boldog párkapcsolat, Facebookra kitett kapcsolatban állapot, hogy a közös nagyon cukker profilképről már ne is beszéljek.

Valahogy így néz ki ez a diétához való bevásárlás cucc is. Azzal, hogy rákészülsz, még nem történik semmi, ugyanis attól még senki nem fogyott le, hogy a hűtőjében ott vannak az egészséges kaják. Azokat szépen meg kell enni, és csak azokat megenni, és nemcsak az első napon, hanem az azt követő hetvenen is.

De mi még mindig csak a diétád első napja előtti napnál járunk.

És itt jön az első csapdaszituáció, amikor bevásárolsz, és azzal a lendülettel bevágsz valami szar kaját azzal a felkiáltással, hogy holnaptól úgy is elkezded, most akkor betolsz egy búcsú szar kaját.

Minek? Hova? Ez tudod, mekkora faszság? Mintha rendet akarnál tenni otthon, de még előtte lemennél a kukához egy kis szemétért, és beszórnád a lakásodba. Ezt sem teszed meg, akkor miért zabálsz be a diétád előtti napon? Hogy még nagyobb mínuszból kezdd a holnapot?

Ezzel több probléma is van.

  • Amit aznap megeszel, az nem csak aznap hizlal
  • Egy kurva nagy kajakómávál indítod a diétád első napját, egy akkora szénhidrátéhséggel, hogy az lesz aztán a kellemes első diétás délelőtt, és javíts ki, ha tévednék, de te nem vagy az a kitartok bármi áron típus. Most még nem. Majd egyszer igen, ha végigcsinálod, de addig ne nehezítsd már meg a saját dolgodat.

Ne szórj szemetet a lakásodba, ha takarítani készülsz, ne zabálj be a diétád előtti napon, hogy majd holnap kezdem. NEM. A diétád nem holnap kezdődik, hanem akkor, amikor eldöntötted, hogy változtatni akarsz. Vagy ott megragadod a pillanatot, vagy elmehetünk a picsába, és kettőnk közül attól tartok, hogy inkább te fogsz elmenni, méghozzá másnap reggel, amikor rádöbbensz, hogy nem fog ez neked menni.

A DIÉTÁD NEM HOLNAP KEZDŐDIK, ÉS NEM A KAJÁVAL, HANEM FEJBEN. AKKOR KEZDŐDIK, AMIKOR ELDÖNTÖTTED, HOGY VÁLTOZTATNI AKARSZ.

 

TÜRELEM

Nagyon fontos fogalom, amivel nem árt, ha megbarátkozol akkor, amikor belekezdesz. Tudom, ez nagyon nehéz, látnál csak engem, amikor egy csaj beírja nekem, hogy este 8-kor érkezik, és én ránézek az órára, és mit látok?

16:32 bazmeg.

Mindig mindent azonnal akarunk. Jön egy vágy, egy érzés, amit azonnal, de lehetőleg tényleg azonnal ki akarunk elégíteni, és hatványozottan igaz ez a fogyásra is. Heteken-hónapokon keresztül téped és emészted magad, hogy most már tényleg rohadtul változtatni kéne, és akkor egyszer csak valami megmagyarázhatatlan oknál fogva rád tör az érzés, hogy na most akkor változtatok, most tutira végigcsinálom. Most meglesz, most tényleg akarom, most nem eszek több szaros kaját, most lemegyek edzeni, és végigcsinálom. Persze ezek a nagy fogadalmak, és az univerzumot szétfeszítő akarat általában egy hatalmas zabálást követően jut majd eszedbe, de akkor bizony nagyon.

De tegyük fel, tényleg elkezded és csinálod. Repít a terembe az elhatározásod, és baszom erősnek érzed magad. Tök jó érzés, tudom én. Lemész, edzel, mint az állat. Sok hónap dühe van most benned, amit nagyon helyesen beletolsz most az edzésekbe. Olyan erőt érzel magadban, amit az emberek általában az első napon szoktak. Tudod, mint amikor bicajjal sík szakaszon izomból nekitekersz az emelkedőnek. Az első pár méteren még visz a lendület, de az emelkedő makacsul tartja magát, és egy idő után már neked kell tekerned, mert a kezdeti lendület elfogy, és menned kell saját zsíron.

Valami ilyesmi az első edzés is. Mész lendületből, és nem érzed, hogy nehéz lenne. Az edzés most még nem nehéz, de a psziché itt kapja majd az első csicska pofont, mert mit fogsz csinálni a teremben az első edzéseden? Ismétlem, az első edzéseden? Na mit?

Hát persze hogy nézegeted magad a tükörben. Nem akarok túlozni, de esküszöm, hogy vannak olyan nők, akik miután felemeltek egy 3 kilós kézisúlyzót, és beletoltak tizenkettőt, elkezdik nézegetni magukat a tükörben, hogy látszik-e már a változás.

Nem látszik. Megnyugtatlak, nem látszik, és hogy még nyugodtabb legyél, a harmadik edzés után sem fog látszódni.

NAGYON FONTOS LENNE MEGÉRTENI, HOGY EZ AZ EGÉSZ ALAKFORMÁLÓSDI TÜRELMET IGÉNYLŐ FOLYAMAT, AMI IDŐT VESZ IGÉNYBE. DE NEM AKÁRMILYEN IDŐT, HANEM MINŐSÉGI IDŐT IGÉNYLŐ IDŐT, ÉS ITT MINŐSÉGI IDŐ ALATT BETARTOTT DIÉTÁT ÉS KÖVETKEZETESEN, ISMÉTLEM, KÖVETKEZETESEN ELVÉGZETT EDZÉSEKET ÉRTÜNK.

Ne nézegesd magad a tükörben az első edzés után változás után kutatva. Ne nézegesd magad, mert pszichésen rombolni fog. Az ember az olyan, hogyha erőfeszítéseket tesz, akkor egyből visszaigazolást vár, hogy van értelme annak, amit tesz, de ez sajnos nem így működik, és ha ezt megérted, akkor nem fog elmenni a kedved az egésztől már az elején.

 

VISSZAIGAZOLÁSOK KERESÉSE

A visszaigazolási pontok keresése is szorosan a türelemhez köthető, csak ez annak már egy emeltebb verziója. Itt már nem a tükörben keresed a vékonyabb vonalakat vagy a zsírpárnák csökkenését, hanem a többi embertől szeretnél megerősítést kapni, ami általában egyetlen szóban foglalható össze, ami így hangzik.

„Látszik?”

Látszik már? Látszik, hogy fogytam? És ennek legkülönfélébb változatai. Itt még mindig a diéta elején vagyunk, de azért eltelt már 6-8 nap. Igen. 6-8 napja betartod, edzésekre jársz, jobb esetben szeded a kiegészítőket is, és mivel nő vagy, szükséged van a külvilágtól visszacsatolásokra.

Szükséged van arra, hogy valaki azt mondja neked, igen, látszik. Azonban sose felejtsd el, hogy a legtöbb ember egy rosszindulatú geci, és ha látszik is valami minimális változás, ami 6 nap után azért eléggé kérdéses még, a legtöbben akkor sem fogják neked azt mondani, hogy igen, látszik, ezért a legjobb, amit tehetsz, hogy nem kérdezed meg.

Ne siettesd.

Régen én is beleestem ebbe a hibába. Amikor még Molnár Peti volt az edzőm, a harmadik hét után én is ezt kérdezgettem, hogy Peti, de látszik már valami? Mire Peti azt mondta, hogy ne kérdezgessem ezt, majd ha eljön az ideje, és látszani fog, akkor majd ő mondani fogja magától. Ne  akarjam hallani azt, amit még nem érdemeltem ki, ne akarjak olyanért dicséretet érdemelni, ami nem érdemel dicséretet. Hiába na. Peti nem véletlenül egy kibebaszott legenda. Mindig tudta, mit kell mondani, és nem utolsósorban szavak nélkül ő tanított meg rá, hogy a dicsérő szót csak az érdemli meg, aki mögött komoly teljesítmény és kitartás van. Érted, most 8 napig diétázol, és azt gondolod, hogy te teszel valamit, vagy elértél bármi érdemlegeset is. Ezeket a sorokat csak akkor fogod megérteni, hogyha 80 vagy 100 napig csináltad, és nem kurvultál félre. Ha túl leszel a 100 napon, na akkor már látni fogod a mostani 8 napos önmagad, és bőven meglesz a véleményed magadról, hogy úristen, hát mit akartál te 8 nap után elismeréseket bezsebelni a kurva nagy semmire.

Ne kérdezgesd, hogy látszik-e. Várd meg, amíg a környezetedben élők MAGUKTÓL fogják azt mondani, hogy na basszus, Irén, milyen jól nézel ki, hát te fogytál. Na ekkor fog látszani, és nem akkor, amikor a másikból kipréselsz egy sima látszikot, amit persze nem lát, de nem akar téged megsérteni, vagy csak azt akarja, hogy hagyjad már őt békén a faszba. És ez még mindig a jobbik eset lesz, mert egy

– Látszik?

– Nem.

párbeszéd után ismételten csak a pszichédet rongálod, márpedig az első pár hét kritikus, és te még mindig csak az első hét után vagy pár nappal.

 

A KISEBB RUHÁK

Csinálod a programod. Eltelt 25-30 nap, és most már tényleg látszik az eredménye az erőfeszítéseidnek. Látod a tükörben is, látod a mérlegen is, látod a ruháidon is, és a férfikollégáid is megjegyezték, hogy fogytál. A legtöbb férfi ezt szóvá is teszi, ha olyan a viszony, de az elismerés legigazabb megnyilvánulása, hogy sokkal kedvesebbek lesznek veled.

A jó nőkkel mindig kedvesebbek vagyunk.

Most ezért ne engem anyázzatok, evolúciós folyamatok ezek. A nők persze előbb nyelnének le egy konyhakést, mint hogy tudassák veled, hogy te fogytál, és az egyetlen dolog, amiért mégis elismerik a fogyás tényét, az nem azért van, hogy megdicsérjenek, hanem azért, hogy megtudják, te hogyan csinálod.

Igen, most már látszik. Ügyes vagy. Ekkor érkezel el ahhoz a gödörhöz, amibe sajnos a legtöbb nő belelép, hogy felpróbálnak olyan ruhákat is, amibe még, és itt a hangsúly a „még”-en van, szóval még nem fogytak bele. A kezdeti ruháidban már egész jól nézel ki, ezért hozol egy nagyon ostoba döntést, és felveszel egy olyan ruhát, amibe MÉG nem fogytál bele.

Na ezek után egészen borzalmas percek következnek, mert mit fogsz látni? Hát nem mást, mint hogy a kelleténél kisebb ruhában nagyon szarul nézel ki, baromi előnytelen, a zsírpárnák látszanak, és ekkor kurvára elkeseredsz, holott semmi más nem történt, csak az, hogy basszus, megint siettetni akartad a változást. De kérdezem én. Minek veszel fel egy 34-es ruhát akkor, ha rád csak a 36-os, vagy urambocsá csak a 38-as jó.

Pszichérombolás. 40-es méretről indultál, most jó rád már simán a 38-as, nagyon esetleg a 36-os, de neeeem, te magadra rakod a 34-est.

Na de hova a faszomba sietsz? 30 napja diétázol, az isten verjen meg. Ha jó volt a szar testben élni évekig, akkor legyen jó lefogyni 90 nap alatt. A kezdeti sikerek után ne kezdjetek el egyből bikiniket vásárolgatni meg irreálisan kicsi ruhákat próbálgatni, mert pszichésen nem tesz jót, és minden relatív alapon te nem azt fogod látni, hogy fogytál 2 ruhaméretet, hanem azt, hogy a ruhákban még mindig szarul nézel ki.

Ne siess, ne próbálgasd fel a kisebb ruhákat, mert kudarcélmény lesz a vége, márpedig érzelmi megingásokra semmi szükségünk nincsen, főleg nem diéta alatt, és főleg akkor nem, ha nő vagy.

 

MEGÉRDEMLEM

Nem érdemled. Most mondom, hogy nem érdemled. Minél több diétás nap van a hátad mögött, a kísértés annál nagyobb, hogy elhitesd magaddal, hogy te megérdemelsz valamit, mert már olyan régóta csinálod. Ugye mindenki ismeri az „ez most belefér” típusú embereket? Én ismerem, és hánynom kell tőlük. Na nem azért, mert…

De.

Pontosan azért, amire most mindenki gondol, mert az „ez még belefér” embereknél csak egyetlen rosszabb típus létezik – de itt már palloson járunk a pokolban –, az „engedélyezek magamnak” emberek.

Ez egyébként egy nagyon jó előtesztelése annak, hogy te sikerrel tudsz-e végigvinni egy diétát vagy sem. Gondolj vissza. Hányszor hangzott el a szádból az „ez még belefér” vagy az „engedélyezek magamnak” szókapcsolat? Minél gyakrabban, annál inkább vegyél pár macskát magadnak, vagy a faszom se tudja, de hidd el, mindenki jobban fog járni, de legfőképpen te. Megspórolsz magadnak egy rakás napot, amihez kedved sincsen, akaratod sincs, kitartásod sincs, semmid sincs.

100-ból 101 nő bukik bele a diétájába azért, mert úgy gondolta, megérdemli, vagy mert engedélyezett magának valamit. Legalább egymást ne akarjuk becsapni. Abban a pillanatban, amikor csak egyszer is félrekajálsz, úgy fog bedőlni az egész, ahogy van. És nem azon az egy csokin fog múlni, hanem azokon a továbbiakon, amit letolsz a későbbiekben is, mert le fogod tolni. És nem azért, mert egy akaratgyenge senki vagy. Persze azért is, de ami miatt tuti be fogsz dőlni, az az, hogy a test azt mondja majd

A tested elvan cukor nélkül, ha leesik neki, hogy megvontad tőle, de abban a pillanatban, amikor megkapja a cukorsokkot, mint egy állat elkezdi követelni azt, az agyad is követelni fogja, és az édes íz utáni vágyakozásod egyre erősebb lesz.

És innen már csak egy lépés, hogy meggyőzd magad, miért teheted meg azt, amit nem tehetsz meg, és miért eszed meg azt, amitől olyan állapotba kerültél, hogy változtatnod kell.

Minden tettünk egy döntéssel kezdődik. Mi döntünk a saját sorsunkról, a mi döntéseink következménye, hogy hol tartunk jelenleg, a mi döntésünk, hogy hogyan nézünk ki. Mindenről mi döntünk, a döntés minden esetben a mi kezünkben van. Te döntöd el, hogy csinálod vagy nem, hogy félrekajálsz-e vagy sem, és a bejegyzés végére visszakanyarodtuk oda, ahonnan indultunk.

Minden fejben dől el. Minden csak pszichológia.