röviden

A pusztítás színházának első sorában ülünk, és rólunk szól a színdarab.

2005 karácsonyán, amikor is rendszerint összegyűlik a család egy jelentős része, természetesen kimondatlanul szőnyeg alá söpörve az összes addig felgyülemlett feszültséget, a szokásos mederben zajlottak az események.

A két nagyapám ősi politikai ellenállása, a két testvér évekkel ezelőtt lezajlott hatalmas veszekedései, ami után nem beszéltek egymással 12 évéig, és az én, ilyenkor tanúsított tökéletes apátiám, a „faszom tele van” és a „mikor leszünk már túl ezen az egészen” arckifejezésem, szóval csak a szokásos dolgok, amik a kötelező családi pofaviziteket jellemzik mindenkinél. Emberek, akiket összeköt a vér, de ezenkívül semmi más, emberek, akik az év többi napján nem keresik egymás társaságát, és ezek egyáltalán nem véletlenek, mert attól még, hogy rokoni szálak fűznek minket össze, nem biztos, hogy közös utunk is van. Évek óta ismétlődő beszélgetések, visszaemlékezések a múltra, és ezredszerre elmesélt sztorik, csak a valós problémákról ne kelljen beszélnünk. Egy ilyen eseményen van pár kötelező kör, ami time code szerűen meg kell, hogy történjen, ezzel keretet adva ennek az egész szarakodásnak, és legalább addig is telik az idő. Ilyen például nagyfater szavalása, a régi hangfelvételek meghallgatása, egy parti sakk, és anyámnak a legszebb hipochonderi hagyományokat őrizvén az összcsaládi vérnyomásmérése…

Sajnos ezt azon a karácsonyon sem kerülhettük el, azzal a különbséggel, hogy ez most más volt, mint amit megszoktunk. Apám akkor 49 éves volt, és soha nem volt ezzel gondja, így akkor is nyugodtan ült be a gép elé, anyám szigorú tekintetét magán viselve. 225/140. Aztakurva… Esett be mindenki az asztal alá, mert ez azért már az az érték, aminél illik kihívni a mentőket. Tünetmentesen, semmiféle előjel nélkül gyilkolta apámat a vérnyomás, ami akkor azért is volt meglepő, mert fater egész életében sportolt, nem cigizett, egyvalamit kivéve. Gondolkozás nélkül evett meg mindent, ami zsíros volt vagy cukrozott. Apu azóta nagyon erős vérnyomás- és koleszterincsökkentőkkel él. Egy kis töpörtyű persze, kicsi hurka, hisz most volt disznóvágás, éjszakai kajálások, amikre akkor még nem figyeltem, de így visszatekintve rohadt véres dolgok mentek le itt nálunk nap mint nap. Kivizsgálás a vérnyomás miatt, amin persze kiderült, hogy a koleszterin is elszállt, szóval fater most 55 évesen nem létezik gyógyszerek nélkül, sportmúlt ide vagy oda. A most megevett szar kaják miatt meghívott vendégek csak évek múlva fognak megérkezni, de az már egy másik kérdés, hogy akik eljönnek, azokat majd hogyan fogják hívni.

Egyik nap mondja fater, ha már úgyis ezzel a „Lifeizével” foglalkozom, írjak már neki egy diétát, ami egy kicsit rendbe teszi, mert szeretne fogyni pár kilót. Kapott fater egy 40 napos nem túl megterhelő, de azért lemondást igénylő kúrát azzal a felkiáltással, hogyha nem tartja be, hozzám soha többet ne jöjjön, mert nem fogok neki segíteni. Elmondtam, hogyan kezdje el, mit hogyan csináljon, miket vegyen meg hozzá, miket tilos ennie, és ha lehet, kizárólag a diétában szereplő ételeket egye. Letelt a 40 nap, fogyott 7 kilót, de ez most teljesen lényegtelen, mert volt a programnak egy sokkal fontosabb hozadéka. Fater vérnyomása a 40 nap után nagyságrendekkel esett vissza a normális érték közelébe, ami már csak azért is nagy szó, mert gyógyszerekkel együtt is 150-160–as értékeket mutatott a vérnyomásmérő. De mondok mást, hogy ne csak egy ilyen belterjes, ellenőrizhetetlen sztorit meséljek el. Itt van ugye az a 21 éves, pajzsmirigyproblémával küzdő lány, aki a LT diétát elkezdve blogot is ír a programjáról. Az ő szavait idézném most.

„A kövér emberek táborához tartozom, súlyos pajzsmirigyproblémával, mégis azt gondolom, hogy az emberek általában azért kövérek, mert lusták és mert szarnak az életbe. Az orvosaim azt mondták, hogy törődjek bele, hogy ilyen leszek, ne sportoljak sokat, mert megviselné a szervezetem, és még csak 21 éves vagyok. Na de ki akarna 85 kg-mal élni ennyi évesen? (és igen, ez a súly a gyógyszereknek hála szaladt fel rám…) Amióta a LifeT!lt blogot olvasom, 100%-osan betartottam az itt leírtakat, a leleteim javultak, és voilá, elkezdtem fogyni ÉS sportolni.”

De nehogy azt higgye bárki is, hogy ez egy önfelszopó bejegyzés, és megtaláltam ez élet forrását. Kurvára nem erről van szó. Elmondanám a nagy titkot, és mindazt, miért működik ez az egész fogyás dolog itt a blogon. Mindenki által ismert, egészséges ételek egyetlen diétába sűrítve, és azok a testalkatoknál mennyiségileg helyes arányban alkalmazva, heti 4× testmozgással kombinálva. Durva, mi? Pontosan ezért tesznek a gyógyszergyártó cégek irgalmatlan pénzeket abba, hogy semmiféle kezdeményezés ne kapjon kormányzati támogatást olyan dolgokkal kapcsolatban, ami megszabná, vagy legalább korlátozná az élelmiszerek cukor- vagy zsírtartalmát. Az Unió beszabályoz lassan már mindent az egységes Európa kialakítása jegyében, de milyen érdekes, hogy a kaják egészségkárosító értékeit valahogy nem sikerül beszabályozniuk. Ezek persze nem véletlenek. Mondok egy példát, amin keresztül simán megértitek majd, mire is akarok kilyukadni. Hallani lehet néha, hogy a Nissan, a Volvo, vagy akármelyik márka visszahív több tízezer kocsit egy gyártási szériahibának köszönhetően, mellétéve a szöveget persze, hogy az emberek biztonsága a legfontosabb, és hogy nekik csak ez számít. Egy nagy, igazán méretes lófaszt számít… Ilyenkor kiszámolják, hogy a balesetekből adódó kártérítési összeg az meghaladja-e a visszahívási összeg költségeit vagy sem. Ha meghaladja ezt az értéket, akkor visszahívják a kocsikat, mellérakva egy biztonság marketingszöveget, de ha nem, akkor hagyják kint a kocsikat az utakon. Pár ember ugyan meghal, a kártérítéseket kifizetik, de a cég még így is nyereséges lesz, és járnak a prémiumok a gazdasági vezetőknek egy újabb sikeres pénzügyi negyedéves jelentés után.

Ugyanígy van ez a cigivel és az egészségtelen kajákkal is. Érvek pró és kontra. A cigaretta gyártását nem tilthatják be, mert évi több 100 milliárd forint folyik be a dohányáruk adójából és az általa foglalkoztatott emberek befizetett járulékaiból. Erre jön a kontra érv, hogy a cigizés káros hatásai miatt a különböző megbetegedések kezelésére az állam visszateszi az adókból befolyt összeget az egészségügyi ellátásba, így az ott befolyt adópénzek értelmüket vesztik. A valóság azonban az, hogy a dohányipari nagyvállalatok által befizetett pénzek még így is jóval magasabbak 1 főre kiszámolva, mint egy cigi miatt megbetegedett ember kezelése. A képlet egyszerű. Egy ember átlagosan 20 évig cigizik, amíg valamilyen halálos betegséget nem kap. A rák és annak szövődményeinek kezelése 2-3 évig húzódik, jobb esetben ez az idő nem haladja meg az 1 évet sem. Kiszámolták tehát, hogy átlag 20 év dohányzás kontra betegségek kezelése arra billenti a mérleg nyelvét, hogy az államnak még így is bőven profitábilisabb engedélyezni a dohánytermékek forgalmazását, tehát nem érdeke a dohányzás betiltása. Kajákkal és annak szövődményeivel ugyanez a helyzet, és a halálpiramis legvégén pedig ott áll az állam utáni legnagyobb maffia, amit gyógyszergyártóknak hívunk. Na ők az igazi halálbiznisz valódi vezetői, mert hozzájuk fut be minden szál, és ők aratnak le minden babért.

A gyógyszergyártók kimondva-kimondatlanul a beteg emberekből élnek. Ők már régen nem egy tünetet kezelnek, és nem a meglévő betegségek ellátásához gyártanak elegendő számú gyógyszermennyiséget, hanem termelik a betegeket és támogatják a betegséget kiváltó termékek forgalmazását. Különösen szemét és végletekig mocskos egy gépezet az, amit a gyógyszergyártók alkalmaznak, és ami mellesleg tökéletesen működik. Mint említettem, nekik minden ember potenciálisan megcélzott fogyasztó, aki ha egészséges, azzal nem tudnak mit kezdeni. Illetve mégis tudnak. Legyártanak olyan vitaminokat, amik semmire sem jók, amik nem védenek meg semmitől, és nem erősítik meg az immunrendszeredet sem. A mindennapi élet egészségtelen folyamataira kínálnak hatástalan készítményeket, hogy te azt hidd, teszel az egészséged megvédése érdekében, de ezzel csak egyetlen céljuk van, meggyorsítani a lebetegedésedet, hogy aztán teletömhessenek gyógyszerekkel. A biztonságérzetednek talán jót tesz, hogy „vitamint” szedsz, de ezenkívül más pozitív hatása nincsen, mert amit ők gyártanak, az hasztalan szemét. Amikor kikeltem a patikákban jelenleg is kapható vitaminkészítmények ellen, akkor pontosan erről beszéltem. Nincs érdekükben őrizni az egészségedet, mert az igazi nagy pénzeket a gyógyszerek után kapják. Olyan gyógyszerek után, amit a tb szarrá finanszíroz, és lehetőleg a fogyasztó élete végig szedje, mert az a megbízható és kalkulálható bevételi forrás. Ti tényleg nem éreztek abban valami elképesztő cinizmust, hogy a gyógyszergyártók akarják megőrizni az emberek egészségét? Ez olyan, mintha a fegyvergyártók békemozgalmakat indítanának, és belépnének a legnagyobb háborúellenes ligákba. Ez az egész gépezet tökéletesen összhangban működik az élelmiszergyártó cégektől a dohánygyárakon át egészen a mindenkori kormányokig, akik soha semmit nem fognak tenni azért, hogy egy egészségesebb nemzetet neveljenek. Egész egyszerűen azért nem, mert a költségvetés számait már alapjaiban határozzák meg a fent felsorolt vállalatok és termékeik, a befizetett áfa és egyéb járulékok formájában. A csokik, a chipsek, a cigi legális pénzei mellett a drogok és a prostitúció által közvetetten befolyt összegek mára már alapjaiban határozzák meg az országok költségvetéseit, mert a feketegazdaság is irgalmatlan pénzeket termel ám, amit egyszerűen nem tilthatnak be és nem is semmisíthetnek meg végérvényesen, mert túlságosan nagy pénzek mozognak már benne ahhoz. Amíg több a halálos megbetegedéseket okozó termékek által befolyt adópénz – és tök mindegy, hogy miből –, mint annak a kezelése, addig itt semmi nem fog változni. Az egészségügy romokban, amit évek óta leszarnak, és nem tesznek bele pénzt. Naná, hogy nem tesznek, mert amennyi pénzt megspórolnak az egészségügyi rendszereken, a másik oldalon annál nagyobb lesz a bevételi egyenleg. Mit gondoltok, az állam ha dönteni kell, akkor többmilliárdos beruházással kórházakat fog építeni, és gépparkot felújítani, vagy idecsábítják a British American Tobacco gyárait brutális adókedvezmények formájában? Nem kell hozzá 3 elemi, hogy egyértelmű legyen a válasz. Ebbe bele kell törődni, mert ezen változtatni lehetetlen. Olyan mennyiségű pénzek vannak szemben, amik ellen egyetlen civil mozgalom sem tudja már felvenni a harcot, és soha nem is lesz rá képes.

Apropó kórházak. Voltatok mostanában körzeti orvosnál? Fáj a torkod, kicsit köhögsz, lemész a körzetibe, aki mit csinál? Belevilágít a szánkba egy lámpával, majd gondolkozás és további kérdések nélkül felír egy antibiotikumot a legkisebb megfázásra is. Ez már nektek fel sem tűnik, mert olyan természetesen szedik az emberek az antibiotikumot, mintha reggel fogat mosnának. Az életünk részévé vált a gyógyszerek szedése, a tévéreklámok jelentős részét már a fájdalomcsillapítók és különféle gyógyszerkészítmények teszik ki. Rászoktatják az embereket a gyógyszerekre, és észrevétlenül az életünk részévé vált, mint az öblítő a mosáshoz vagy az ásványvíz a hűtőben. Szerintetek ez normális dolog? Bivalyerős dózisú antibiotikumokat szedni válogatás nélkül mindenre, ami mellesleg kurvára tönkrevágja a szervezetedet. Hangyára ágyúval bazmeg folyamatosan… Régebben volt otthon egy doboz Kalmopyrin meg egy lázcsillapító a háztartásokban. Most meg konkrétan fiókok telnek meg a sok szarral. Megfázásra citromos tea helyett Neocitran, fejfájásra kávé és cigi letevése helyett Algoflex. Itt tartunk most, és tartunk itt úgy, hogy már le sem esik, miket tömünk magunkba nap mint nap, a sok szar kaja meg a rengeteg adalékanyagok mellett persze.

Röhejes ez az egész, és lassan már ott tartunk, hogy már arra is gyógyszert szednek az emberek, ha nem nő elég gyorsan a hajuk. Elátkozott nemzedék vagyunk, egy csorda, a tudattalan tömeg, akiket nap mint nap becsapnak és megvezetnek, de ez már fel sem tűnik senkinek. Folyamatosan butítják az embereket, míg azok végül csak mosott agyú bábok lesznek, egyszerű ingerek alapján, könnyen terelhető fogyasztók, semmi több.  Életünk első percétől egészen a halálunk órájáig minden korosztálynak és minden társadalmi rétegnek előre oda van készítve az a tárgy, amit megvehetnek, és ott van mellette szorosan az eszme és az életérzés is, ami miatt meg akarod majd venni azt a szart. Születésünknél már ott vár minket a Pampers pelenka, és halálunk után  a ravatalon fekve koporsóba épített tévéket kínálnak a hozzátartozóinknak a temetkezési irodákban. Nincsenek illúzióim, és nem dédelgetek világmegváltó álmokat sem. Azok az idők ugyanis már régen elmúltak, amikor az egyszerű civilek változtatni tudtak volna bármin is. A Woodstock-generációval együtt lassan kihal minden civil kezdeményezés a nagy multik és az életünkre törő, majd a halálunkat okozó termékek ellen. Mára kihalt belőlünk minden tűz, és elvettek tőlünk mindent, amit régebben még civil kontrollként emlegettek. Nem lázadunk már, nem csinálunk semmit, holott pontosan tudjuk, hogy a rendszer, amiben élünk, az egy hibásan működő, rossz irányban haladó gépezet. Legyintünk egyet, rágyújtunk a cigire, megvesszük az akciós édességeket, és 4 évenként elmegyünk szavazni, holott tudjuk, hogy semmi nem fog változni, csak a feliratot cserélik ki a Parlament ajtajain. Mit tudnánk elérni csak mi, átlagemberek ma 2011-ben bárhol a világon, legyenek a sérelmeink bármennyire is jogosak és megalapozottak. A demokrácia intézménye és a mi önrendelkezésünk már régóta halott, de minimum haldoklik. Nem létezik már ember, csak fogyasztó. Nincsenek már személyek, csak statisztikai számadatok, mérőszámok a hirdetők számára korcsoportokra bontva. Mostanra már nemhogy nevünk nincs, de még számunk se, egy tömbösített csoport lettünk, akiket megcéloznak a cégek, a hirdetők és a politikai dilettantizmus játékszerei lettünk.

A bloggerek és néhány szélmalomharcos maradt csupán a közéletben, akik ha változtatni akarnak valamin, és amiről kimondják, hogy szar, és ne csináld, akkor jönnek a cégek mögöttük a több 100 milliós hátszelükkel, és ügyvédjeikkel perrel fenyegetőzve rád rontanak, és megfojtanak. A LifeT!lt blog a legjobb példa erre, de amíg tudom, amíg hagyják, addig írom, aztán egyszer csak én is feladom, és ki tudja, lehet, még hasznát veszem én is annak a tévének ott lent a föld alatt…