röviden

Az egyént felülírja a közösség, a közösséget a nemzeti érdek, de a nemzet nem élhet utánpótlás nélkül, így mindent felülír a jövő, a jövő pedig nem más, mint a fejlődés, az innováció, és a jövő generációjának megfelelő kinevelése.

Ez a blog régen rólam szólt és egy programról, amivel először csak a saját, majd mostanra már emberek ezreinek életét változtatta meg. Ha valaki nem hinne a program és az új irány erejében, az nézze meg ezt a blogot és nézzen meg engem. 2010-ben, a LifeTilt beregisztrálása előtti utolsó évben sehol sem voltam és semerre nem tartottam. Álmokat kergettem, tervek nélkül teltek a hetek, a hónapok, és nem voltak valódi céljaim. A mindennapjaim akkori voltában értelmetlen volt és felesleges, és ha magamnak nem akartam hazudni, és egy kicsit mélyebbre tekintettem, azt kellett észrevennem, hogy egyáltalán nincs szerepem az életben. Pár ember életében ugyan jelen voltam, de nem befolyásoltam számottevően, és mindvégig nyomasztott az az érzés, hogy velem is csak eggyel többen vagyunk ezen a bolygón, akinek nem osztottak lapot, nincs szerepem, nincs különösebb hivatásom az életben.

Aztán jött a LifeTilt, és szép lassan megváltozott körülöttem minden. Kezdetben csak magamat alakítottam át, és azt hittem, ez az, most megvan, ez kellett nekem, egy külső, ami bejön a csajoknak, egy külső, ami önmagában semmit nem jelent, de észrevétlenül, és úgy, hogy ezzel én sem voltam tisztában, teljesen átformálta a jellemem, és ezzel együtt az egész személyiségem. Teltek a hónapok, és egyre több követőm lett, majd egy idő után leesett, hallgatnak rám az emberek, és hatással vagyok rájuk. A mondataimnak súlyuk lett, amivel megjött a felelősség, amely terhet egyre nehezebben viseltem, majd ahogy az lenni szokott, egy pont után időről időre teljesen rám szakadt minden. Kishitűség, megfelelési kényszer, bizonytalanság magamban és a LifeTilt jövőjében, rettegés attól, hogy ezt az egészet egyszer elvesztem, és ha ez így lesz, mihez kezdek utána, és mi lesz velem később nélküle. Nem akartam felfogni, hogy amit csinálok, azzal valójában mit is hoztam létre, és ami a legrosszabb, nem akartam tudomásul venni, hogy emberek ezreinek a szemében ez az egész több lett annál, mint fogyás és 10 deka csirkemell, mert lett egy hely, ahol leírta valaki helyettük azt, amit mások nem mertek, és volt valaki, aki képviselte a gondolataikat, ezáltal képviseltem én őket…

Rengeteget tanultam az elmúlt másfél évben, nagyon sok emberrel találkoztam és beszéltem, és minden hiba, amit időközben elkövettem, csak azért volt, mert számomra ismeretlen vizeken eveztem. A LifeTilt egy folyamat és az én élettörténetem. Egy közösség, ami tol előre, és én közben tolom magamat előre. A fejlődés soha nem állhat meg, soha nem dőlhetünk hátra, és soha nem elégedhetünk meg, legyen az életünk bármilyen jó, mert mindig van tovább, mindig van feljebb, de ha nincs, akkor menjetek előre, és mutassátok meg, hogy másoknak is legyen. Kezdetben ez egy személyes napló volt, majd fogyasztóblog, később jött a motiváció, de ilyenből van 5000, ez nekem nem elég, és nem érhet véget itt a történet. Egyszer azonban minden véget ér, és ha eljön az idő, nekem tovább kell lépnem. A blognak a jelenlegi formájában, ha nem fejlődik tovább, jó esetben 2 éve van hátra, mert a legjobb zenéket is megunjuk egyszer, és már nem lesz elég a Slim3 ötödik része, egy idő után már nem tudok újat mondani, és eljön majd az idő, amikor egy helyben toporogva már nem is akarok.

A Slim3 Generációk és az Innováció hat részének publikálása után lezárul egy korszak, és új vizekre evezek. A fogyást mint központi témát ezek után lezártnak tekintem, a tartalom itt marad, azokat bármikor eléritek. A LifeTilt-program lassan teljessé válik, az életmódváltásotok 70 napjának sikeres végrehajtásához már tudni fogtok mindent, már megkaptatok hozzá minden segítséget. Én továbbra is itt leszek nektek, és segítek, nem hagylak el titeket, de tovább kell lépnem, és ezt meg kell értenetek. Minden összefügg mindennel, és ha valami jó dolgot csinálunk, akkor a kirakós egyszer csak összeáll, a sok apró folyamat egészet alkot, és az építőelemek tornyot építve a helyükre kerülve megtartják mindazt, amit addig építettünk. Soha nem terveztem semmit előre, folyamataiban álltak össze a dolgok a fejemben, de utólag mégis minden összeállt, és alapot teremtettek a további fejlődésre.

Az egyént felülírja a közösség

Pár hónapja még azt mondtam, hogy az egész életemet a nők életének jobbá tételének szentelem, ami részben igaz is, de teljesen más formában, mint ahogy én azt eddig képzeltem. 2013-tól továbbra is foglalkozom lányokkal, de lecsökkentem a személyes foglalkozások számát, mert nem 50-60 embernek akarom fogni a kezét hónapról hónapra, hanem több százezer ember életét akarom megváltoztatni, akik nem kötődnek hozzám, és nem a személyemtől teszik függővé a programjuk kimenetelét. Egy ember életének hatékonysága lemérhető tehetségén, egységnyi idő alatt befektetett energiáján és az általa közölt információ eljuttatásának spektrumán. Magyarul azt az energiát, amit egy ember edzésére fordítanék, inkább beleteszem olyan projektekbe, amivel több száz vagy éppen több ezer ember életminőségén próbálok meg javítani. Teszem ezt továbbá azért is, mert az elkövetkezendő években minden energiámra szükségem lesz, ha végig akarom csinálni mindazt, amit tervezek, de ezek a tervek a nem is olyan távoli jövőben valósággá válnak, de ehhez kell egy csapat és kelletek ti is, enélkül nem megy.

A közösséget felülírja a nemzeti érdek

Az ember miután megvetette a lábát, és elért valamit az életben, lehetőségeihez mérten kötelessége visszaadni a társadalom számára és közvetíteni azt az értéket, amiben hisz, és amivel hiszi, hogy az a társadalom épülésére szolgál. Ezért születnek alapítványok, közhasznú társaságok, civil mozgalmak egy igaz ügyért, ezért végzünk társadalmi munkát, és ezért vannak karitatív segélyszervezetek. 11 ezer emberrel a hátam mögött elérkezettnek látom az időt, hogy a LifeTilt elmozduljon, és letegyük egy egészségesebb, élhetőbb jövő alapjait, amivel megváltoztathatunk egy hibásan működő rendszert, és alternatívát nyújtsunk a jövő generációnak, és egy esélyt magunknak. Ez az Új Rendszer, a Jövő Programja, ami nem más, mint 3 pont, ami…

…felülír mindent, A Jövő Építése…

1. Az iskolai étkeztetés megreformálása

Azon már régen túltettem magam, hogy Magyarországon bruttó 570 forint jut egy darab kórházi ágyra, 340 forint egy iskolás gyerek étkeztetésére, ellenben egy köztörvényes parazita fosadék bűnöző börtönben tartására az állam 1600 forintot áldoz naponta. Most nem mennék bele az ehhez hasonló esetek taglalásába, mert nincs annyi tinta a wordben, hogy a felsorolás végére érjek, azonban az számomra a mai napig teljességgel felfoghatatlan, hogy a gyerekek miért vannak ilyen szinten leszarva ebben az országban. A gyerekek sportolási lehetőségei egyre szűkösebbek, és ha véletlen a gyerek le is téved egy szakosztályhoz, olyan állapotok fogadják, hogy az élettől is elmegy a kedve, nemhogy lejárjon oda hetente négyszer. 9 éves korom óta nagypályán fociztam, és 16 éves koromig földes talajon kellett játszanunk, mert a fű az kellett a felnőtt csapatnak, és ez a mentalitás a mai napig annyira jellemző. Múltba merengés meg jelenben élés, holott kizárólag a jövő számít. A múlt senkit nem érdekel, a jelen egyszerűen nem létezik, így nincs más út, csakis a jövőnk folyamatos építése. A sporttámogatás utánpótlásszinten a legdurvábban haldoklik, és a tornaórákat jóformán megszüntette a Magyar Bálint fémjelezte horrorbagázs. Most ugyan van némi kezdeményezés ennek feltámasztására, de a romokra építkezést statikailag nem mondanám a legjobb megoldásnak. A mindennapos tornaóra is egy nagyon szép gondolat, de azért szólhatna valaki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkárának, hogy ehhez nincsen elég tornaterem. Elhiszem, hogy papíron minden tök jól néz ki, de a kivitelezéssel majd lesznek némi gondok Héraklész-program ide vagy oda…

Egy egészséges, öntudatos, büszke nemzet alapja a most felnövő generációk megfelelő testi és szellemi képzése, de ami még ennél is sokkal fontosabb, a gyerekek megfelelő táplálása. Akinek iskoláskorú gyereke van, az pontosan tudja, milyen állapotok uralkodnak az általános és középiskolák menzáján, de akinek nincs gyereke, az is tisztában lehet ezzel, hiszen mi is voltunk iskolások, és a mai napig nem jött még rá egyikünk sem, hogy mégis mi az isten volt az a húsra emlékeztető fos a borsófőzelékünk tetején. Az alapanyagok borzalmasak, az ételek elkészítési módja minden képzeletet alulmúl. Minden tocsog az olajban, azt is rántják, amit nem lehet, és persze minden napra jut valami édesség, ha véletlenül a gyerek még nem tömte volna meg magát teljesen tele a büfében kapható sok szarral. A lényeg, hogy minél olcsóbban oda lehessen tenni szerencsétlen gyerek elé 1 tányér meleg valamit, ami lehetőleg 370 forintból megvan, és kb. az árával egyenértékű minőségű, ha nem rosszabb. A gyerekek nem tudnak szavazni, nincs beleszólásuk szinte semmibe, velük bármit meg lehet csinálni. A szüleiket lehet ugyan manipulálni, de a 7–12 éves gyerekek nem fognak fellázadni, nem fognak kormányokat leváltani szavazataikkal, éppen ezért nem foglalkozik velük senki. Egészen mostanáig. A LifeTilt és a mögötte felsorakozó szakmai stáb egészséges alternatívát fog nyújtani az iskolai étkeztetésre, és bebizonyítjuk, hogy lehet ezt teljesen másképpen is csinálni. Ugyanannyi pénzből egészséges és változatos ételeket a gyerekek elé tenni mindennap.

2. Egészséges életmód órák bevezetése a Nemzeti alaptantervbe.

A tanulmányokat befejezve, és miután eltöltöttünk pár évet a nagybetűs életben, rádöbbenünk, hogy az iskolákban tanult tananyag 90%-a teljesen felesleges időpocsékolás volt, és később semmi hasznát nem vesszük az ott tanultaknak. Az alapvető lexikális tudás elsajátításához, a körülöttünk zajló világ megértéséhez és a múltunk megismeréséhez tökéletes alapot ad, útba igazit, irányt mutat, hogy aztán később dönteni tudjunk, merre induljunk el, melyik pályára szakosodjunk. Éppen ezért tartom a lehető legnagyobb kibaszásnak a szülők részéről, amikor belekényszerítik a gyereket egy olyan felsőoktatási intézménybe, ahova minimum nem akar járni, és a legkevésbé sem érdekli az adott szakma. Egy humán beállítottságú gyereket a közgazdászpályára állítani csak azért, mert a szülők azt tartják jónak és kifizetődőnek a saját életüket látva, hatalmas hiba, és a legtöbb meghasonlott élet, valamint derékba tört karrier ennek is a következménye. Csak azt csinálni és azt az utat választani, amit a szíved diktál, és abba energiát fektetni és csakis abba, amit kényszer nélkül csinálsz, amit nem érzel tehernek, amiben hiszel, amit te nagyszerűnek gondolsz. Ez az én üzenetem a mostani tizenéves korosztálynak, de erre majd később úgyis rájöttök.

Az oktatás feladata tehát az életre nevelés és egy ember felkészítése az iskola utáni, jó esetben 50 évre, úgyhogy fel kell tennem a kérdést. Miért nem szerepel a Nemzeti alaptantervben az egészséges életmódra nevelés, ami nem mellesleg az egész élet alapja? Éveket dobunk ki az ablakon olyan, teljesen felesleges, a későbbiekben egyáltalán nem beépíthető információk megtanulására, amire nincs szükségünk, de ami az egész életünket meghatározza, és alapfeltétele egy hosszú, boldog élet leélésének, mint az egészséges életmódra nevelés, arról egy rohadt szó sem esik államilag irányítottan.

Ezen akarok változtatni, és elérni, hogy az egészséges életmódra nevelés egy féléves tantárgy keretében része legyen a Nemzeti alaptantervnek. Egy féléves tantárgy arról, hogy mi számít egészséges ételnek, mitől lesz egy étel a szervezet számára hasznos, mindent a vitaminokról, enzimekről, mi számít jó zsírnak, és hogy ezeket hogyan lehet beépíteni a táplálkozásunkba. Megismertetni a gyerekekkel és tudatosítani bennük, mi számít méregnek, miért rosszak az aromák, transzzsírok és adalékanyagok, mit jelentenek az E számok a csomagolás hátulján, hogyan építsenek fel egy helyes étkezési modellt, stb., stb. Ha ez meglenne, akkor talán azt is elérnénk, hogy a nők tömegeit nem lehetne hülyére venni azzal a sok szarsággal, amivel most etetik őket. Egy olyan tudatos társadalom kinevelése a cél, akit nem lehetne becsapni. átverni és félrevezetni. Egy ilyen társadalom kinevelése azonban ütközik a mindenkori államérdekkel, mert egy ilyen társadalom nem terelhető, egy gondolkodó társadalom mindig veszélyes, mert aki gondolkodik, az cselekszik, aki cselekszik, és ráadásul tömegesen teszi, az bármin képes változtatni, és nem igazán tűri, ha hülyének van nézve.

Egy egészségesen leélt, teljes élet megalapozása…

Heti egy egészséges életmód óra fél éven keresztül, ami 18 tanórát foglal magába. Jelenleg ezt a 18 tanóra tananyagát írjuk szakértők bevonásával, érthetően elmagyarázva az általános iskolások alsó és felső tagozatos tanulói számára, valamint külön megírva a középiskolások nyelvezetére.

Az, hogy az utóbbi időben kevésbé vagyok aktív, annak köszönhető, hogy ennek az elindítását szervezem meg, gyűjtőm hozzá össze az embereket, hogy aztán egy olyan tantervet tegyünk le az asztalra, amire már lehet építeni egy mozgalmat, ami mögé már fel lehet sorakozni. 50.000 aláírás, ennyi kell nekünk, hogy a parlament kötelezően napirendre tűzze ezt a kezdeményezést. Jelenleg ezt szervezem, és teremtem meg az ehhez szükséges gazdasági és jogi hátteret. Ehhez nyilván majd ti is kelletek, de ne rohanjunk még ennyire előre.

3. A váltás

Ma Magyarországon az egészséges életmód nincs jó kezekben, és ez nem mehet így tovább…

Ebben a három pontban, de különösen az első kettőben látom a LifeTilt jövőjét, és ennek szervezése és megvalósítása az én utam, a jövőm és a végzetem. Ha sikerrel járok, azzal ti is nyertek, de ehhez egyedül én kevés vagyok, ehhez majd ti is kelletek.