röviden

A karácsony olyan, mint az alkohol. Felszínre hozza az érzéseinket. Ez a világ már régen nem a szeretetről szól, de mégis, ez az egyetlen olyan kötelék az emberek között, ami még működteti ezt az egész, élet nevű rendszert.

A szeretet ünnepe ugye, amikor együtt van a család, amikor elméletileg azokkal vagyunk, akiket szeretünk. Sok szív törik meg ebben a 3 napban, mert amíg a hétköznapokon bőven van rá mód, hogy eltereljük a figyelmünket, addig ezekben a napokban minden lecsendesedik körülöttünk, és megjelennek azok az árnyak, amelyek elől menekülni kényszerülünk, és meghalljuk azokat a hangokat, amiket a városi élet és a mindennapok zaja sikeresen képes elnyomni a fejünkben. 3 nap, amikor valahogy minden a helyére kerül, ha akarjuk, ha nem.

1 éven belül elvesztettem a nagyapámat, és ahogyan az lenni szokott, pár hónapon belül nagymutter is utána halt. Nem bírt tovább élni a férje nélkül. De miért is élt volna tovább, hiszen 60 együtt töltött év után mihez is kezdett volna egyedül, követte nagyapámat, hogy újra vele lehessen.

Apámat, bár nem mondta, de szülei elvesztése teljesen természetes módon nagyon megviselte. Aztán eltelt fél év, és hogy anyám se maradjon ki az isteni áldásból, mindössze 55 éves korában elvesztette a vele egyidős testvérét is. Hirtelen, minden előzmény nélkül.

Ez a karácsony valahogy más volt, mint az eddigiek. De nemcsak a családtagok elvesztése miatt, hanem mert most először éreztem meg a karácsony igazi jelentőségét. Hogy szüksége van az emberiségnek erre az ünnepre, mert ha a vallás után már ez az ünnep is elveszíti az erejét, akkor már tényleg nem lesz mibe kapaszkodnunk.

Lesz, akinek a karácsony fájdalmat, katartikus, mély fájdalmat okoz, míg másnak az érzelmek csúcsra járatását jelenti, attól függően, hogy épp milyen érzelmi állapotban vagyunk, vagy éppen kivel vagy kikkel nem vagyunk együtt valójában.

A karácsony intézményesített keretek között szembesít minket mindazzal, ami elől egész évben menekülni próbálunk. Az érzéseink elől. Tudjátok, hogy ne fájjon. Sok szív törik meg ezen az ünnepen, de egyben ilyenkor láthatunk a legtisztábban is. Valakinek a hiánya, valakiknek a végleges hiánya, a minket ért sérelmek tisztánlátása, a családok megléte, vagy éppen a nem létező családok színjátéka…

A karácsony nem működhet szeretet nélkül. A fa nem a díszektől lesz szép, a karácsonyi ebédek és vacsorák nem az ételtől lesznek finomak, a világosságot nem a fények, a zenét nem a dallamok teszik meghitté. Ezek csak kulisszák a színdarabhoz, de a művet, a nagy produkciót a szereplők töltik meg élettel, és ha a szereplőkkel baj van, akkor a darab sem áll össze, és elmarad a zajos siker.

Mi töltjük meg a karácsonyt érzelmekkel, mi teszünk bele életet, de ha belőlünk is hiányzik a tűz, akkor nem teremtődik meg az otthon melege. Az életben mindenről mi döntünk, egyetlen kivétellel. A sorsunk ha nehézre fordul, arról minden esetben mi tehetünk, kivéve az érzelmeinket. Az érzelmeink felett nincs hatalmunk, a családtagjainkat nem mi választjuk, ha nem lehetünk azzal, akit igazából tisztán szeretünk, az a legtöbb esetben nem rajtunk múlik. Az érzelmeink felett nincs hatalmunk, nem mi döntünk, mi csak kiszolgáltatottan állunk, és várjuk az ítéletet azon a bizonyos 3 napon, amit a karácsony szelleme mond ki felettünk.

Boldog karácsonyt.