röviden

Amióta az eszemet tudom, anyám kitartóan és folyamatosan, immáron 28 éve biztosan fogyókúrázik, de erős a gyanúm, hogy előtte sem tett másként.

Ez alatt az idő alatt mindent beszerzett, mindent kipróbált, és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy minden könyvet megvett, ami a fogyás ígéretével kecsegtetett. Mára már egyfajta fogyókúrás múzeumként funkcionál anyámék otthona, a fogyókúrás könyvekből egy tisztességes könyvtárt lehetne működtetni, az aerobik és alakformáló DVD-kből elmenne egy lakótelepi videótéka, és ami a pincénket illeti, nos, hát ott aztán tényleg minden megtalálható, amit a balfasz Teleshop a 90-es évek eleje óta forgalomba helyezett. Taposó- és ABS-gép, porosodó szobabicikli, belső combot erősítő gumibizbasz, aminek a nevét sem tudom, de már így ránézésre is tökéletesen megtestesíti a hasznavehetetlen szar kategóriát.

Sajnos lakásfelújítás miatt 3 hétre kénytelen voltam hazaköltözni a szüleimhez, abba a 6 négyzetméteres szobába, ahonnan még 2004-ben költöztem el. Óriási élmény, mit ne mondjak. Itt-tartózkodásom alatt unalmas óráimban kicsit körülnéztem, mi a helyzet itthon, mi változott az elmúlt 12 évben, mert amióta elköltöztem itthonról, igyekeztem a szülői látogatásokat egy 10 perces limit alatt tartani, amit nagyon szigorúan sikerült betartanom az elmúlt évtizedben.

Azóta persze sok minden történt, többek között én lettem a lifetiltes srác, és ami régen még nem tűnt fel, és le se szartam, az most elemi erővel hatott rám. Az ember néha csak néz, de nem lát, és a tárgyaknak, amelyek körülveszik, nem tulajdonít nagyobb jelentőséget egészen addig a pontig, amíg el nem kezd egy adott területtel behatóbban foglalkozni. Éveken keresztül hallgattuk apámmal, hogy anyám éppen milyen forradalmi diétát talált a Nők Lapjában, és rezzenéstelen arccal nyitottunk ajtót a postásnak, aki egy menetrendszerűen érkező fogyasztógéppel csengetett be hozzánk heti rendszerességgel.

Ittlétem alatt alkalmam volt kicsit körbenézni, egyfajta nosztalgikus jelleggel bejárni a lakást. Fokozatosan merültem bele az emlékeimbe, és ahogy az lenni szokott, a családi fotóalbumok nézegetésével kezdtem, majd ezt követően pillanatokon belül a családi könyvesszekrény előtt találtam magam. A világirodalom összes fontosabb kiadása mellett Agatha Christie összes regénye szépen sorban, ahogy kell, majd az alsó polcokra pillantva tárult elém az a bizonyos pokol, ahol végeláthatatlan sorokban kígyóztak a már említett fogyókúrás és életmódvezetési tanácsadó könyvek. Az összes, amit a 80-as, 90-es években valaha kiadtak, és amely könyveknek szinte a teljes tartalma a csontvelőig hatoló tömény faszságot tartalmazta. Ha volt is benne használható mondat, vagy akár csak egy értelmezhető kötőszó is, azt a következő sortokkal valami elképesztően modoros női szövegeléssel baszták agyon, ezáltal sikerült tökéletesen használhatatlan információkat eljuttatni az akkori nők tömegeihez, többek között persze anyámhoz is.

Mivel a könyvek nettó, de tényleg nettó faszságokat tartalmaztak, így ha valaki be is tartotta az azokban leírtakat, sem volt képes vele lefogyni, mert tényleg akkora faszságokat írtak le bennük, hogy komolyan sírni támadt volna kedvem. Azokat a mára már legendás hülyeségnek számító doktrinákat, mint például 6 után nem eszünk, vagy akár az ehetünk bármit, csak keveset féle őrületet is ezeknek a könyveknek köszönhetjük, ezeknek a könyveknek a hatására épült be a női köztudatba. És ezek a fals hülyeségek bizony anyáról lányára szálltak, mert ahogy a lányok felveszik az anyjuk magas sarkúját 8 évesen, úgy az anya–lánya beszélgetéseken továbbszáll az anyák hatalmas tudása, így tartván fenn a 6 után nem evés örök mítoszát, hogy csak a legnagyobb rüszkeséget említsem.

Ezeknek a könyveknek a megvétele persze nem az akkori nők és messze nem az én anyám hibája volt. Hiba lenne a mostani ismeretanyagunkhoz mérni a 25-30 évvel ezelőtti tudásanyagot, és nem lenne fair egy 1988-as Bíró Ica-videót akár Shaun T 2009-es Insanity-programjához hasonlítani. A táplálkozástudomány, a sportkutatás és az életmódról hallottak akkor olyan szinten mozogtak, amilyenen mozogtak, akkor ezek számítottak a csúcsinformációknak, és azt se felejtsük el, hogy régebben az elérhető információ is jóval korlátozottabb volt, mint manapság. A 80-as években volt egy Nők Lapja meg az Élet és Irodalom egészségrovata, ehhez volt egy Bíró Icánk, és pont. Manapság egy 2 napos internethasználat után már szénné lehet alázni egy dietetikust, akik nem mellesleg még mindig 1972-es direktívák szerint sajátítják el az egészséges táplálkozásról tanultakat.

Ahogyan a 80-as, 90-es évek könyveiben leírt információk, úgy természetesen mai szemmel a Bíró Ica-videók is röhejesek voltak, de még azok a mára már megmosolyogtató mozdulatsorok is hatalmas innovációnak számítottak a reggeli torna törzskörzései és indiánszökdelései után. Ezzel persze nem Bíró Ica érdemeit szeretném csökkenteni, hiszen az ő munkássága akkoriban valódi innováció és valódi áttörés volt a test hatásos megformálása felé vezető úton.

A 90-es évek elérkeztével aztán derengeni látszott valami a horizonton. A konditermi súlyzós edzések ha csak minimális szinten is, de elkezdték felütni a fejüket, de ekkor még a testépítés egyenlő volt Arnold Schwarzeneggerrel, és általános volt az a közvélekedés, hogy aki beteszi a lábát egy konditerembe, az a minimum, hogy szteroidokat fecskendez magába. Erről persze messze nem volt szó, de a közvéleményt ennek ellenkezőjéről akkoriban még nem lehetett meggyőzni, és nem is nagyon volt olyan médiafelület, amely egyáltalán kísérletet tehetett volna ennek a bizonyítására.

„A nem iszok fehérjét, mert nem akarok izmos lenni” és a „nem iszok fehérjét, mert nekem nem kellenek a szteroidok” hatalmas faszság elterjedése is erre az időszakra tehető. A mai napig találkozom olyan nőkkel, akik képesek még mindig ezeket mantrázni, ami már csak azért is erős, mert azóta eltelt 24 év, és ezek a hülyeségek még mindig benne vannak a köztudatban. Mindig őszinte csodálattal nézek az olyan nőkre, akik még képesek ezeket a hülyeségeket visszaböfögni, de ilyenkor egyből választ is kapok azokra a kérdéseimre, hogy ugyan kik telefonálhatnak be az EZO tévés műsorokba, és vajon miért lehet még a mai napig is akár csak egyetlen doboz turbó diétás port is értékesíteni.

A 90-es évek eleje-közepe tájékára Magyarországon a sport és az egészséges életmód még mindig ismeretlen fogalom volt, és megmondom őszintén, elképzelni sem tudom, hogy akkoriban a nők hogyan tartották karban magukat. Persze Bíró Ica sikereit meglovagolta pár önjelölt, mai napig névtelen aerobikoktató is, amely mozdulatsorok kb. olyan nevetségesek lehettek, mint manapság a zumba vagy a kangoo, de ezekről majd később.

Érdekes időutazás ez egyébként, és nem mellesleg tökéletesen bemutatja nemcsak az edzésmódszerek fejlődésének bizonyos állomásait, hanem kristálytisztán érzékelteti azt az állapotot, hogy amire egykor azt hittük, hogy jó és hatásos, arra csak évek múltán döbbenünk rá, hogy mennyire nem volt sem számunkra, sem a testünk számára alternatíva.

Az aerobikőrület magyarországi megjelenésére egészen 1995-ig kellett várni, amikor is Béres Alexandra megnyerte a fitnesz Európa- és világbajnoki címet. Emlékszem, hatalmas őrület volt, akkor még csak az m1, m2 csatorna volt fogható, és a tévé, ha a világbajnokságot magát nem is, de Alexandra mennybemenetelét onnantól kezdve orrba-szájba közvetítette, hozzáteszem, teljesen megérdemelten. Alexandra elképesztően jó formát hozott, és a nők automatikusan az aerobikkal társították a külsejét, amit Alexandra meg is lovagolt, mélyen elhallgatva azt a tényt, hogy kizárólag aerobikkal azt a külsőt soha nem érte volna el, mert ehhez bizony súlyzós edzések is kellettek, de a 90-es években, mint említettem, a súlyzós edzéseket lehetetlen volt eladni nemhogy a nőknek, de még az átlagférfiaknak sem nagyon.

Alexandra kiválóan felépítette magát, és az aerobikot a női átalakulások első számú mozgásformájává tette. Az aerobik beépült a köztudatba, és széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy ha egy nő nagyon jó alakot akar, akkor bizony aerobikoznia kell. És ezzel a megállapítással rögtön meg is érkeztünk a harmadik legendás tévedéshez, szorosan a 6 után nem eszünk és a fehérjétől izmosak lesznek a nők féle röhejhalmazhoz.

Az aerobkcra hatalmas igény lett, és Alexandra mint az állat elkezdte nyomatni ezeket az aerobik bullshit videokazettákat, de nem csak ő volt így ezzel, ugyanis az „alakformálás” bizniszbe egy bizonyos Schobert Norbert is bejelentkezett.

Tombolt az aerobikláz, szó szerint mindent elborított, és nem is jöhetett számításba más mozgásforma. Alexandra sikerei és Norbi üstökösként való berobbanása beleégette az emberek tudatába az alakformálás és az aerobik összefüggését, amit sajnos a mai napig sem lehet kiverni onnan az emberek fejéből. Ahogy természetesen anyámnál, úgy szerintem minden háztartásban, ahol legalább egy nő huzamosabb ideig jelen van, ott figyel a tévé alatt egy Alexandra, Norbi, Rubint Réka aerobik DVD vagy kazetta.

Egy külön bejegyzést megérne a „miért haszontalan az aerobik mint mozgásforma” témakör, de főleg az a változata, amit otthon lehet végezni. Az a baj ugyanis, hogy nincs az az érvelési technika, amivel meg tudnám győzni a nőket, hogy az a klasszikus tévé előtt végzett aerobik valóban szart sem ér, csak egy ideig lehet vele eredményeket elérni, és sajnos az az ideig állapot elég hamar eljön.

És miért nem lehet meggyőzni a nőket, hogy ez nem hatásos? Hát azért, mert elkezdik, és izomlázat éreznek. És ha izomlázat éreznek, akkor egyből azt hiszik, hogy ez milyen jó és hasznos. Az már nem zavarja őket, hogy a harmadik otthoni bohóckodás után már semmiféle izomlázat nem éreznek, aminek a megléte bizony elengedhetetlen, ugyanis ha ez nincsen, akkor a test sem fejlődik.

Az otthon végzett aerobik mozgássort megszokja a szervezet ugyanúgy, ahogyan a sétát is, és teljesen hasztalan lesz egy idő után. Arról meg már nem is beszélve, hogy a nők egy igen nagy százaléka egyáltalán nem kényszeríti a testét egy olyan tartományba, ami ugyan már nem esik jól, de mindenképpen ajánlatos lenne elérni. Így mi marad? Lötyögés a nappaliban egy olyan mozgást imitálva, ami úgy nagyjából hasonlít arra, amit a tévében lát. Az a mozgás önmagában is szar, na de ha ráadásul csak imitáljuk, akkor el lehet képzelni, mennyire lesz hatásos.

Itt vannak például ezek a Fitbalance-ok, meg Coca-Cola testébresztő összeröffenések, ahol Katustól Czanikig mindenki megtartja a maga aerobikröhejét. Na de mi történik ekkor? Kiáll az arc a színpadra, vele szemben 3000 ember, és mindenki letolja azt a 30-40 percet úgy, ahogyan ő jónak gondolja. Senki nem hagyja abba, senki nem áll le, de azért egyszer nem ártana megnézni a tömeget egy-egy emberre fókuszálva, hogy ki és milyen intenzitással csinálja.

Most persze lehet azt mondani, hogy hülyeségeket beszélek, ám legyen. Tőlem aztán ott pusztulhatsz a strandon a + 10-15-25 kiló feleslegeddel, magad mögött tudva 4 hónap otthoni aerobikozást. Az, hogy te most igazat adsz-e nekem vagy sem, kb. annyira érdekel, mint hogy mi megy most a Duna Tv-n. Én leírom azt, amit tudnod kell, aztán innentől kezdve úgy baszod át magad a palánkon, ahogy akarod, vagy ahogy a tehetséged engedi. A fogyást és az alakformálást rengetegféleképpen lehet csinálni. Lehet csinálni jól és hasznosan, elérve egy kiváló eredményt, és lehet csinálni rosszul, nevetségesen bohóckodva, minimál eredményeket elérve. A LifeTILT semmi más, mint egy alternatíva. Akinek van hozzá agya, és képes felfogni, hogy én érted írom ezeket, nem ellened, akkor talán van esélyed a régóta vágyott külsőre. Ha nem, hát olvasd el, majd intézd el azzal, hogy milyen ocsmány hányás a stílusom, és lehet felháborodva továbbmenni egy olyan oldalra, ahol majd megsimogatják a lelkedet, és ujjongva tapsikolnak neked, hogy milyen ügyesen leadtál 3 kilót a 34-ből 4 hónap alatt.

Most nagyjából ennyi. Majd még folytatom, de szerintem egyszerre elég lesz ennyi is. A következő bejegyzésben kitérek a spinningre mint a kövér nők legnagyobb tévedésére, és rávilágítanék arra a tényre egy kicsit részletesebben, hogy az a mozgásforma, ami a nők között népszerű lesz, és nők tömegei kezdik el csinálni, az egészen biztos, hogy annyit sem ér az alakformálás szempontjából, mintha egymás után kibontanál 10 darab chipseszacskót.