röviden

Bírom ezt a Dani gyereket. Tökös srác, van benne büszkeség és kurázsi, ami a jenlegi férfiak 80%-áról nem mondható el.

62.nap 94,7 kg                                        0. nap 110,2 kg

Még 2 évvel ezelőtt elkezdtünk üzletelni egy faszfejjel, aki szarakodott a pénzvisszafizetésekkel, majd amikor elmentünk pénzt behajtani, Dani is eljött, de még a rázósabb szitukban sem szart be a srác. Amikor azt mondom, büszkeség, akkor azt arra értem, hogy a legutóbbi összegzésben kétségkívül negatív fényben tüntettem fel Danit, amiért szerintem elsunnyogja a programot. Ha így volt, ha nem, mára már teljesen lényegtelenné vált, mert azóta Dani felszívta magát, és igencsak magasra helyezte azt a bizonyos lécet, amit rendre meg is ugrott. Így fordulhatott elő, hogy a KSI-futásunknál lefutott egyhuzamban 3 km-t úgy, hogy a végén sprintelt, de bazmeg vagy 200 métert, majd ezután, ahogy majd a lenti beszámolójában is olvashatjátok, lefutotta élete távját, 5,1 km-t. Nem tűnik soknak, de egy olyan emberről beszélünk, akin 40 kiló felesleg volt alig 2 hónappal ezelőtt, és azért még mindig van minimum egy 20-as pluszban. Ez a fajta becsvágy és megmutatni akarás ha benne lenne mindenkiben, akkor a gyógyszermaffia sem dörzsölhetné véresre a tenyerét a 8000 százalékos extraprofitja miatt, ami a sportmentes életnek és a szar kajálásoknak köszönhető…

Az első program végére 20 kiló mínuszt terveztem be, de Daninak a 88 kell. Ne kérdezzétek, hogy miért ennyi, ezt ő mondta, neki ez a célja, mindenesetre a 62. napon ezt már majdnem elértük. A fogyási folyamat egyébként most szerintem be fog lassulni, mert hiába van még Danin bőven felesleg, a szervezetének kezd leesni, hogy itt komoly fogyásról van szó, és mivel nem tudja, hogy ez a folyamat mikor ér véget, ezért szépen lassan be fogja húzni a kéziféket. A testet ilyenkor egy úgynevezett töltőnappal kell pofán szarni, azaz úgy kell átverni, hogy tartunk egy olyan napot, amikor nyugodtan lemehet a tészta meg a szénhidrátban gazdagabb ételek is, ezzel mintegy megtévesztve a testet, és újra beindítva és felgyorsítva az anyagcsere-folyamatokat. A fogyás közbeni töltőnapokról még nem beszéltem, mert túlságosan kényes téma ez, és félek, még nem álltok rá készen. Belekapaszkodnátok, és a töltőnapból lenne egy, a program végét jelentő elhasalási lánc, mindenesetre nem árt, ha tudjátok, hogy van ilyen is. A töltőnap egyébként egy fontos és szükséges része a diétás folyamatnak, de mint említettem, egyben nagyon veszélyes is, mert nem mindenki fogja tudni visszarántani a kormányt.

Dani programjában annyi változás történt, hogy tejesen elhagytuk a kondis edzéseket, és a hangsúlyt innentől fogva rátesszük a futásokra. Nincs több buzgárkodás a konditeremben, mert pillanatnyilag nem látom semmi értelmét. Írtam is már Dániel úrnak egy fasza kis kardioprogramot, mert előbb simán lemarjuk a felesleget, aztán a második programjában (mert lesz ilyen is) megformáljuk, amit meg lehet, vagy amennyit enged a megereszkedett bőre. Igen, ez majd egy másik sztori lesz, a bőr, amitől jó eséllyel csak műtét útján fog tudni megszabadulni, mondjuk erre már felkészítettem Danit előre…

Dani beszámoló 5.1

Eljött az utolsó hónap!

Egyrészről már nagyon vártam, mert azt jelenti: befordultam a célegyenesbe! Az elmúlt 2 hónap nehéz volt, de most, hogy már túl vagyok rajta, nem is annyira volt nehéz. Mindig az adott pillanat a szenvedés, utólag visszagondolva sima ügy. És milyen hamar elment!

Jelenlegi súlyom: 94,7 kg.

Már van egy konkrét célom: lemenni 90 kg alá! Megcéloztam a 88 kg-ot. Persze ezt nem úgy akarom elérni, hogy ha már csak 1 hét van hátra és 2,5 kg, akkor széthajtom magam, vízhajtót veszek be, és koplalok, hogy elérjem a célom… Annak nincs értelme, mert 2 nap alatt rögtön visszajön 3 kg. Ezt is tudatosan akarom megcsinálni, ahogy eddig csináltam. És pont ezért lesz baromi nehéz! Az elején 110 kg-ból könnyebben leadok 6 kg-ot, mint 94 kg-ból. Persze még ebből is könnyebb gazdálkodni, mintha 64 kg lennék!

Ma ért egy hatalmas flash: lefutottam egyhuzamban 5,1 km-t! Soha az életemben nem futottam ennyit. Sajnos az időt nem tudom megmondani, mert 22 percnél véletlenül leállítottam a stoppert, de kb. fél óra alatt volt meg a táv. Ez most a legnagyobb sikerem az elmúlt 1 hónapban! És nagyon büszke vagyok. Viszont ez újabb kihívásokat vet fel: innentől kezdve nincs megállás! Mostantól nincs kisebb táv! És ha belegondolok, hogy most a futás végére mindkét mellbimbómat szinte szilvakékre dörzsölte a póló… Ezzel kell valamit kezdenem.

Izgultam egyébként a mai futás miatt. Múlt hét kedden lefutottam egy 3,5 km-t egyhuzamban, és éreztem, hogy van még bennem. Csak összefutottam – szó szerint – egy volt kolléganőmmel, úgyhogy elcsevegtük az időt. Viszont ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy kimegyek szombaton a szigetre, futok egy szigetkört. Megnézem, mire vagyok képes. Szombat délelőtt 11-kor elindultam, mikor a Margit híd alatt kaptam egy durrdefektet a rakparton. No ez elvágta az egész napomat, mert délutántól éjjelig már programom volt, úgyhogy a futást el kellett halasztanom. Azon gondolkodtam, vajon ez egy égi jel, hogy nem bírnám a távot?

Így már tegnap este nehezen aludtam el. Fejben már a keddi futásra készültem: sikerül lefutnom megállás nélkül az 5,1 km-t? És ma egész nap ezen agyaltam. Na jó, nem egész nap, de óránként eszembe jutott, erre koncentráltam.

Az sokat lökött a dolgon, hogy Bence eljött velem futni. Azt hittem, hogy végigfutjuk a távot, de egy idő után ő elindult a saját tempójában a Citadellára. Úgyhogy egyedül mentem tovább. Azt érdekes volt látni, hogy ott futunk egymás mellett. Én a magam 95 kg-jával, meg ő a kisportolt testével. És nem engem bámultak meg az utcán…

Kérdeztem futás előtt, hogy ő hogyan szokta leküzdeni a holtpontokat. Elmesélte… És azon röhögtem magamban futás közben, mikor úgy éreztem, hogy meg kéne állni, hogy a Rocky főcímdalát dúdolom magamban, majd az utolsó másfél km-en pedig a Europe-tól a Final countdownt! Tiszta hülye vagyok! Bár végülis használt… Pedig nem is erre koncentráltam, csak jött magától… Ráadásul nem is láttam a Rockyt…

Szóval izgulok, mert kemény lesz a következő pár hét! De már kezd látszódni az eredmény…

Dani