röviden

“A nő nagy művészete a hazugság, legmagasabb szándéka pedig a látszat és a szépség.” (Nietzsche)
Lakik Gödöllőn egy nő, aki nagyon szanaszét cseszte az életét. Totálisan megbukott nőként, de az is lehet, hogy csak az élet nem szerette őt, mert amióta ismerem, az élete kudarcok és megpróbáltatások sorozata.

Most 58 éves, a férje tavaly halt meg, akitől nem született gyereke, aki mellesleg 20 éven keresztül volt masszív alkoholista, de az a klasszikus hazafele árokba beesős fajta. A nővérének született 3 gyereke, aki a harmadik gyerek születésénél belehalt a szülésbe, így ez a nő nevelte fel őket. Ebből is látszik, hogy alapvetően jó emberről van szó, de mint tudjuk, az élet, vagy Isten, vagy hívjuk akárhogy is azt, aki a sorsunkat kormányozza, nem igazán szereti a jó és önzetlen embereket. Mint említettem, a helyszín Gödöllő, nekünk ott van nyaralónk, és ott laknak a nagyszüleim is. Amikor kicsi voltam, minden nyarat ott töltöttem, így adva volt, hogy a szomszéd gyerekkel összehaverkodjak, ezzel tökéletes betekintést nyerve a mindennapjaikba, és közvetetten ennek a nőnek az életébe is kicsi koromtól kezdve, egészen mostanáig. Amióta ismerem a csajt, mindig is borzalmas állapotban volt. Lenőtt haj, egy ruhában egy éven keresztül „az otthonra jó lesz az” hozzáállással, és természetesen ahogy az lenni szokott, a bukott élet kötelező kísérőjeként kőkemény elhízás uralkodott el rajta…

Akkor még nem állt össze a fejemben az érzelmek és az érzelmi élet teljes hiányának káros hatásai egy nőre nézve, ami ennek a csajnak az életét is folyamatosan mérgezte, és ami miatt mindig is teljesen szét volt zuhanva. Ugye adva volt egy férj, aki olyan volt számára, mintha nem is létezett volna, és ott volt a 3 gyerek, akiktől nem kapta meg azt a szeretetet, ami egy anyának normális esetben kijárna, mert egész egyszerűen nem úgy tekintettek rá. Egy nő életében az anyai ösztön a legerősebb, ami végigkíséri az egész életüket a 3 évesen babázástól egészen a nagymama kori utódetető reflexekig, aminek egyértelmű csúcspontja a szülés, amivel mintegy kiteljesedik a női lét. Ha ezekből a folyamatokból és a női életciklusokból akár csak egyetlen elemet is kiveszünk, máris megborul a rendszer, de ha a tartópillért ütjük ki, akkor az első sorból nézhetünk végig egy érzelmi, mentális, lelki és tettleges életsorvadást. Egy nő életének az egyik ilyen tartópillére az anyaság és a szülés folyamatának megélése.

A gyerekszüléshez nem csak egy nő kell, tudom jól. Kell hozzá egy felelősségteljes férfi is, akinek gyereket szültök, de addig azt a bizonyos férfit nem fogjátok megtalálni, amíg magatokat nem hozzátok rendbe elsősorban fejben, aminek elengedhetetlen előfeltétele, hogy úgy nézzetek ki, hogy jól érezzétek magatokat a bőrötökben. Nézhetsz ki úgy is, mint egy rakás szar, tessék, lehet csinálni, csak akkor olyan férfiak lesznek körülöttetek, akik ugyanolyan lecsúszott életűek, mint azok a nők, akik nem teljesítik az élet feléjük támasztott első számú követelését, azaz hogy nézzenek ki jól. Önbizalom, igényesség, magabiztosság, komplexusoktól mentes élet. Jó nőnek lenni a külsőn kívül ennyit jelent, ami megadja az alapot, és ami magával vonzza azt a női kisugárzást is, amitől te valójában jó és kívánatos nő leszel egy egészséges nőképpel a fejedben. Ezek a tulajdonságok együttesen fogják bevonzani azokat a férfiakat, akik a nemükön belül ugyanúgy sikeresek, és akiknek te majd gyereket akarsz majd szülni kompromisszumok nélkül.
A nagyszüleimnél eltöltött nyarakon a napi rutin részét képezte, hogy hol én mentem át a szomszédba, hol az a faszarcú jött át hozzánk focizni, szóval a szokásos bandázás zajlott. A házukba szinte egyáltalán nem mentem be, mindig csak a kertig jutottam, ami nem is volt véletlen, mert a házban ÁNTSZ-gyilkos állapotok uralkodtak, de tényleg az az irgalmatlan felfordulás, tehát nem a mindannyiunknál általánosan megszokott rendelt kaják az íróasztalon, ruhák szanaszét mindenütt, hanem az a valódi szükségállapot. A hálószobába, ami egyben a nő szobája is volt, az évek során egyetlenegyszer jutottam csak be, és az ott elém táruló látvány szülte meg ezt a bejegyzést is, így lassan most már 15 év távlatából. Mint említettem, a nő nulla érzelmi impulzussal darálta le az éveket, és ha valamit nem kapunk meg, akkor azt általában pótolni akarjuk. Bárhogyan, akárhogyan, csak csináljunk valamit, amivel megnyugtatjuk magunkat, hogy mégsem vagyunk akkora szarok.

Belépve a hálószobába a legvadabb hitchcocki látvány tárult elém. Egy hatalmas szobát kell itt elképzelni, ahol macskák mászkáltak mindenütt, hihetetlen rendetlenség, de a lényeg, amit soha nem felejtek el, az egy hatalmas szekrénysor ajtók nélkül, ami tele volt a legkülönfélébb szerelmes regények, romantikus történetek és esküvői magazinok tömkelegével. Volt ott minden Danielle Steeltől a Csók és Könnyön át egészen Barbara Dalinsky-ig. A csaj a meg nem élt érzelmi életét romantikus regények ezreinek elolvasásától várta, vagy legalábbis ezekkel próbálta pótolni ahelyett, hogy az önsiránkozás meg a önsajnálata helyett összeszedte volna magát, és hónapokon át tartó kőkemény munkával ugyan, de egy olyan nőt faragott volna magából, amivel egy perspektívákkal teli férfit talál magának. Egy olyan férfit, akivel egy boldogabb, teljesebb életet élhetett volna, és nem a macskatápok között olvasta volna el a 6 milliomodik kitalált szerelmi történetet.
Ha mélyre süllyedsz, és az élet kilátástalan mélységekbe taszít, akkor két út áll előtted. Vagy tönkremész, és elmúlsz lassan, szépen csendben, vagy összeszeded magad, és kezdesz valamit az életeddel. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a blogot többségben olyan nők olvassák, akiknek az érzelmi életében valami kurvára nincsen rendben, és ha nem kapnak észbe, és folytatják a züllésüket, akkor 10-15-20 év múlva ott találják magukat a Libriben, a szerelem és gyengédség részleg polcai előtt ahelyett, hogy a „párjukat” ráncigálnák el a szülői értekezletekre. A LifeT!ltet többségében kétségbeesett és érzelmileg megzuhant nők olvassák, akik megoldást remélnek a problémáikra a fogyásukkal, mert nehogy azt higgye bárki is, hogy azért olvasnak engem, mert olyan jó fej gyereknek tartanak.
Én sem olvasgatom az ekcéma tüneteit taglaló honlapokat, hacsak nincs valami hosszabb ideje meglévő panaszom, és meg akarom tudni az okát, vagy hogy valami megoldást találjak rá.  Az engem olvasó nők többsége szívből gyűlöl, efelől nincsenek kétségeim. De elviselik ezt a hangnemet, mert egy olyan dolgot kapnak tőlem cserébe, ami alapjaiban változtatja meg az életüket. Ezt a többség felfogta már, és ha a csomagolás nem is tetszik, az oldalon leírtakat és annak tartalmát azért értékelik. Ezért indítottam el a dokumentált fogyásokat, hogy tudatosuljon mindenkiben, ha küzdenek, és nem blöffölik szét a programjukat és az életüket, akkor új és boldogabb életet élő nők válhatnak belőlük is.

Mindazonáltal ezt a blogot csak olvasni nem elég. Attól te még nem fogsz változást elérni, ha belájkolod a sikersztorikat, vagy gratulálsz nekik kommentekben. Ha nem kezdesz el változtatni és tenni magadért, akkor te sem leszel más, csupán egy pixelhiba a női társadalom képernyőjén, aki élmény- és érzelmiélet-pótló romantikus regényeket tart a kezében, elmenekülve a valóság kétségbeejtő mivolta elől. Rántsátok vissza a kormányt még időben a szakadék széléről, bizonyítsátok tettekkel és ne ócska fogadalmakkal meg felesleges pofázásokkal, hogy mire vagytok képesek az életben, mert az álomvilágodat olyanra fested magadban, amilyenre akarod, és egy idő után még el is fogod hinni azt. De attól még, hogy te milyennek képzeled el magad, attól még a többi ember azt látja, ami valójában vagy, ami a legtöbb esetben elég kétségbeejtő tud lenni…