röviden

Hirtelen nem jut eszembe nehezebb és kilátástalanabb dolog az életben, mint meggyőzni egy nőt, hogy nincs szüksége segítségre, sem támaszra. Ne tegyék mástól függővé az életük alakulását, a  gondolataikat, cselekedeteiket, de elsősorban az életmódváltó programjukat ne.

Soha ne másoknak akarjanak megfelelni, vagy ami még rosszabb, mások miatt belekezdeni bármibe is, mert ha nem magad miatt csinálod, és főleg nem magadért, nem fogod tudni végigcsinálni. Nehéz vállalkozás ez, mert egy nő igazán csak egy férfi mellett tud igazán boldog lenni és teljes értékű életet élni még akkor is, ha a feminista világszervezet leszbikus elnöknőjéről beszélünk. Egy nő támasz nélkül olyan, mint egy anya gyerek nélkül. Ha három szóval akarnám jellemezni a nőket, akkor az a kétely, bizonytalanság és komplexusok lennének. Ez a három szó, ami minden nőre igaz, társadalmi rangtól és neveltetéstől teljesen függetlenül. Persze ezek a jelzők ugyanúgy igazak a férfiak társadalmára is, csak hát a mértékegységekben van azért némi eltérés.

Kételyek… Magunkban, a határainkban, a kapcsolatunk jövőjében, de legfőképpen a létünkben, amit ugyan időről időre felülírunk azzal, hogy a munkánk által azért mégiscsak fontos építőelemei vagyunk a társadalmunknak, és részt vállalunk a közös teherviselésben, de sajnos a valóság, a lecsupaszított, ideológiamentes valóság azért egészen mást mutat. Gyenge emberek vagyunk, akik az életünket meghatározó kérdéseinkre nem találjuk a válaszokat. Egy ideig ugyan megpróbáljuk megtalálni a megoldást, majd a kérdéseinkre válaszokat nem kapva, összefüggéseket és a világot meg nem értve kurvára kiborulunk. Agyonnyom bennünket a létünk elviselhetetlen könnyűsége, és ezt a nyomást az emberek nagy része már képtelen elviselni. Van, aki a munkájába fog menekülni vagy a drogokba, elkezdünk cigizni, fogadni, piálni, kurvázni vagy zabálni, mindegy, mit, csak érezzük legalább percekre, hogy élünk, míg mások egy vallás nevű csoportosulásba tömörülnek, mert úgy érzik, ott biztonságosabb. A hobbink, a pénzünk, a kocsink, a vélt igazságunk, kinek melyik homok lesz a szimpatikusabb, amibe majd bedughatja a fejét. Menekülőutak ezek, és életmentő mellények az élethez. A függés, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás, a háló, amitől védelmet hiszünk, ami biztonságot ad, legalábbis annak tökéletes illúzióját…

Próbálkozunk nagy dolgokat véghezvinni, mert hisszük, hogy képesek vagyunk rá, majd egy idő után csak fent maradni akarunk,  aztán már csak azt, hogy hagyjanak élni. Mindannyian voltunk fiatalok és  gondtalanok, de mire rájöttünk, hogy gáz van, sőt gubanc, ott találtuk magunkat a Nyírő Gyula utcai kórház addiktológiai osztályának kijózanítójában, mert azt hittük, hogy… pedig nem. De legalább próbálkozunk, és számtalanszor elbukunk, de egy idő után rájövünk, hogy csakis és kizárólag magunkra számíthatunk.

Egyedül vagyunk, és csak azért, mert sokan állnak körülöttünk barátok és család feliratú pólóban, attól mi még egyedül vagyunk. Egy baszott nagy csarnokban egyedül a gondjainkkal, és hiába üvöltünk segítségért, ha azt rajtunk kívül nem hallja vagy nem akarja meghallani senki. A barátok, lehetnek akármilyen közeliek is, és tehetjük értük akár tűzbe is a kezünket, a boldogulásunkat és az egzisztenciális fejlődésünket nem várhatjuk tőlük. Régen én is azt gondoltam, hogy a barátok mindenekfelett. Bármit megtettem volna értük, miattuk jöttem haza Angliából, de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy nem lehet végigsörözni egy életet a Balaton-parton. Egyedül vagyunk a problémáinkkal, és ezeket vagy megoldjuk saját magunk, vagy ha erre képtelenek vagyunk, akkor nyugodtan bele is ugorhatunk egy betonkeverőbe a legközelebbi építkezésen, megspórolva magunknak egy végigszenvedett életet, amiben másokra támaszkodva várunk érvényesülést és teljes életet.

Egyedül vagyunk egy sötét szobában, ahol belekapaszkodunk az első olyan tárgyba, amitől biztonságot remélünk, holott ha továbbmennénk, lehet, hogy megtalálnák a villanykapcsolót is. Én a hitemet 10 éves koromban elvesztettem, mint ahogy pár éve egy lányt is, így nem függök semmilyen Istentől és egyetlen nőtől sem. A barátaim rám ugyan a mai napig számíthatnak, de már nem vagyunk 19 évesek, és én ezt tudomásul vettem. Igyekszem az életemet mindentől és mindenkitől függetleníteni, mert elég szar dolog tud lenni, ha kirúgják alólad azt a sámlit, ami nélkül úgy érzed, nem tudsz létezni. 2009 elején elvesztettem mindenemet. Egy üzlet miatt buktunk több millió forintot, ebből kifolyólag buktam egy gyerekkori barátomat, és egy nőt, akivel le akartam élni az életemet. Siránkoztam? Hülye majdnem belehaltam, de felálltam, és 2 évvel a történtek után most több száz embernek adok erőt egy blogon keresztül, ami által az életük és az egészséges élethez való hozzáállásuk is megváltozik.

Segített valaki? Mindenki akart, de senki sem tudott. Ilyenkor nincsenek szavak, és ha vannak is, azok egyáltalán nem hatnak. Vagy megrázod magad te is, és felkelsz a földről, nem várva segítséget senkitől, legyen az bármilyen nehéz is, vagy véged van. Ha ezt nem teszed meg, a társasági életednek és az életminőségednek annyi életjele lesz, mint egy halottnak, akinek még nő a körme.

Ezzel a példával és a senkit nem érdeklő érzelmi ömlengéseim befejezésével megérkeztünk a bejegyzés egyik lényegi pontjához. Az életben sem segít neked senki, az életmódváltásodban és a diétádban sem fognak. Nem kellenek edzőpartnerek, sem barátnők, akikkel lemész futni, és nem kell a világ szánalma szöveg sem, amiket egyébként levelekben megkapok nap mint nap. „Én lemennék edzeni, meg szeretnék is, de egyedül nem megy, mert olyan unalmas”. Aham… De most komolyan, ki nem szarja le, hogy neked az unalmas? Ha kell a szép alak, a formás test, akkor annak ára van, és mint már említettem, itt nem lehet blöffölni. Futás, úszás, bicaj, kondi, diéta, lemondás, fegyelmezett élet. Ez van. Valamit valamiért.

Egyedül futsz, egyedül edzel, magadnak élsz. Mindent, amit az életben elértél, egyedül érted el, és magadnak köszönheted. Ha lófaszt sem értél el, azt is magadnak köszönd, és nem más a hibás, mint ahogy azt is, ha most éppen a felhők közül hugyozol le a városra, mert olyan sikeres ember lett belőled. A munkahelyeden sem mástól várod az előléptetésedet, hanem megdolgozol érte, akkor az edzéseknél miért lenne ez másképpen? Unalmas egyedül futni? Hallgass közben zenét, és gondold át az életed, a munkád, az utóbbi pár éved, az előtted álló ötöt, vagy a párkapcsolataidat. Lesz min változtatni, nem félek én attól, hogy nem. A futás a felgyorsult városi életünkben az egyetlen, ismétlem, az egyetlen olyan dolog, ahol valóban szabad lehetsz. Csak te és a gondolataid.

A lányok hajlamosak kétségbeesni, és számon kérni a férfiakon a támogatás hiányát, hogy nem állnak ott mellettük, nem támogatják őket megfelelő mértékben.

Kedvesem. A te életmódváltásod a te életed, a te céljaid. Nem másnak változol, hanem magadnak. Nem a körülötted lévők miatt döntötted el, hogy váltanod kell, hanem azért, mert a régi életed abban a formájában már vállalhatatlanul szánalmas volt. Naponta látok gyenge és sebezhető nőket magam körül, akik mankó nélkül képtelenek elképzelni az életüket. Röhejes és végtelenül szánni való ez az állapot, mert egy sámlin álltok, nyakatokban egy kötéllel, és a sámli fölött mások döntenek, nincs fölötte hatalmatok. Meg kell tanulnia minden nőnek, mint ahogy mindannyiótoknak meg kell, hogy mindenki saját magának él, és nincs támasz. Ti vagytok magatoknak, és kész, a felsorolásnak vége. Ha segítő kézre lenne szükségetek, keressétek meg a saját kezeiteket, mert azok fognak segíteni, és azzal kell majd kapaszkodni.

Megszületett hát az elhatározás, hogy megváltoztatod az életed. Belegondolni is szörnyű, mennyire fosadék állapotban lehetsz most. Önbecsülés nulla, önbizalom még kevesebb, és jó eséllyel te vagy a barátnőd oldaltáskája, magyarul az a csaj, akit a barátnője csak azért tart, mert melletted állva még ő is szépnek tűnik. Az, hogy eljutottál arra a pontra, hogy változtass a jelenlegi életeden, azt is jelenti továbbá, hogy az utóbbi  időszakban úgy süllyedtél egyre mélyebbre, hogy az neked fel sem tűnt, mert ahhoz, hogy x kiló felesleg legyen rajtad, azért nem 1 hét kellett. Mi történt? Egy kapcsolat, ami tönkretett, és amiben már nem érzed magad eléggé nőnek? Munkahelyi problémák? Vagy egyszerűen csak egy gyenge jellem vagy? Igazából tök mindegy, mert egy többhetes program végigcsinálása tökéletesen le fogja tükrözni a te hozzáállásodat az élethez. A test az elhanyagolható, azt rendbe lehet hozni,  de ami belül van, azt a legtöbbször nem igazán, vagy csak nagyon nehezen. Ragyogó önismereti teszt lesz ez mindenkinek, aki elkezdi ezt a programot, mert itt azért most ki fog derülni rólad pár dolog. Mennyi mentális és belső erő van benned, mennyi kitartás, el tudod-e viselni a terhelést fejben, mert a sportolásod és az edzéshez való hozzáállásod kristálytisztán meg fogja mutatni ezt. Nemhiába emeljük a sportolóinkat a társadalmunk megbecsült és értékes tagjai közé. Emberileg olyat produkálnak, ami kiemeli őket a tömegekből.

Rengetegféleképpen le lehet futni egy távot. Ha 100 embert megfigyelnénk, ki hogyan futja le, 100 különböző stílust látnánk. Lenne olyan, aki feladná 1-2 km után, de ők az életben sem tennének máshogyan az eléjük gördülő első akadályokba ütközve. Lenne, aki nagyon bekezdene, és a végét egyszerűen nem bírná erővel. Ők a nagyobb a füstje példa tipikus esete, akikről azt hisszük, hogy igen, de sajnos előbb-utóbb mindig kiderül, hogy nem. Aztán lenne olyan, aki lassan melegszik be, de a végére már ő lesz az egyik legnagyobb ellenfél. Lesz, aki egyenletesen futja végig, míg más megpróbálná lecsalni a távot. Minden egyes ember úgy oldaná meg a táv lefutását, ahogyan az élet bármely más területein reagálna szituációkra és élethelyzetekre. Olyan eszközökkel és olyan utakon, ahogyan azt a jelleméből vagy a kvalitásaiból kifolyólag az életben is megtenné, és ez messze nem edzettség kérdése, mert lehet, hogy nekem semmi kondim sincs, de ha le kell futnom 5 km-t, mert ez a feladatom, akkor ha olyan ember vagyok, le fogom futni, még ha nem is esik jól. Megcsinálom, és büszkén halok meg a végén.

Ezek az apró momentumok választják el egymástól a minőségi és a selejt embereket. A küzdés, a fájdalom tűrése és a feladat tisztességes végrehajtása. Önmagunkat kell túlszárnyalnunk, és a jutalmunk nem fog elmaradni. Egy flört, egy mosoly vagy egy elismerő pillantás, egy tükörkép vagy az önmegvalósításunk felé vezető út első nagy lépése. Ezért csináljuk ezt az egész szart, és ezért vagyunk itt.