röviden

El kéne kezdenem egy programot, de megmondom őszintén, a faszomnak sincs hozzá kedve. Ha jól veszem ki a hiénamorajokból, akkor nekem most vissza kellene szereznem a hitelességemet vagy mit.

Elgondolkoztam ezen a hitelességkérdésen tegnap két vodka szóda között Ötkertben, hogy tényleg attól leszek hiteles személy, ha megint végigcsinálok egy 70 napos programot? Ettől leszek hiteles? Hogy meg tudom csinálni? Egyszer már megcsináltam, remélem, ez a tény senkit nem zavar össze túlságosan. Persze értem én, hogy nem a programról van itt szó, hanem arról, hogy milyen életmódot élek és milyen életformát folytatok, de ezen a ponton el kell, hogy keserítsek pár embert, és egyben nagy bejelenteni-valóm van.

Én nem vagyok egy kibaszott Norbi, sem egy életmódguru képében mászkáló álságos faszfej. Én anno azért kezdtem el ezt az egész átalakulós dolgot, mert jól akartam kinézni nyáron, erre eltelt 1 év, és a nyakamba szakadt ez az egész életmód-példamutatás faszakodás, de ezzel csak az a baj, hogy én nem erre szerződtem. Jól akartam kinézni, hogy a bulikon meg fesztiválokon csapathassam szét magam felszabadultan, miközben körülöttem bugyik és női testrészek vannak mindenütt. Ehhez volt egy módszerem, ami, mint később kiderült, brutálisan hatásos. Soha nem tagadtam, hogy milyen életformát élek, és ezt pár ember egyszerűen képtelen megérteni, mert mi az, hogy én nem tartom be a játékszabályokat, és mi az, hogy letérek a jól bejárt ösvényről és egy másik utat járok, és különben is, nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani. Vagy fotózzam le magam hetente 2×, miközben salátát zabálok vagy futócuccban feszítek egy atlétikai centrumban? Az jobb lenne? Akkor mindenki megnyugodna, hogy lám, ez a srác mekkora fasza gyerek? Megtehetném bármikor, de azzal nem magamat basznám át, hanem titeket.

Az a baj, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel, egyszerűen nincsenek ehhez hozzászokva. Én ezeket a manírokat magasról leszarom, és higgyétek el, nem én vagyok az egyetlen ismertebb életmódfaszi ebben az országban, aki a privát életében magasról szarik bele ebbe az egészbe. Ha nem hinnétek nekem, menjetek le a budapesti éjszakába, és nézegessetek kokainban fürdő életmód-celebeket zöldet fosva a parkolóban fetrengeni vasárnap hajnalban.
Mutassatok egy példaképet, töltsetek el vele pár napot, amikor nincs reflektorfényben, amikor nincs a célközönsége előtt, és érdekes dolgokat fogtok látni. Dave haverom szerint a papok élete példaértékű és kikezdhetetlen. Nem akartam neki mondani, de erről azért majd kérdezze meg Marcelo Soza államügyészt is, aki 54 pedofil papot ítéltetett el még 2007-ben a chicagói bíróságon, a koreai szerzetesekről nem is beszélve. Vagy itt vannak ugye a politikusaink, korunk nagy bölcsei, hazánk feddhetetlen védelmezői, a tiszta kezek politikájának hiteles képviselői, hogy baszná el őket a hármas metró. Tisztesség és becsület ugye 4 évente, és azok a csodálatos vagyonnyilatkozatok, amikben 15 éves 1.2-es Suzukik meg Havanna lakótelepi szuterének vannak bejelentve, havi 800 ezres fizetéssel + 2 misi költségtérítés, a bizottsági pénzekről nem is beszélve.

Én pókerezek, piázok bulikban, cigizek, a legtöbb csajom nevére kábé nem is emlékszem, és nem találtak még ki olyan dolgot a földön, amire én ne fogadnék pénzben. Én nem akarok átbaszni senkit, nem teszem kirakatba azt az életem, ami nem létezik, ellenben ami van, azt igen, és akkor én vagyok hiteltelen? A baj csak az, hogy a legtöbb ember olyan egyszerű, mint egy tekercs vécépapír. Mutatnak nekik valamit, amit a vaksi szemükkel látni akarnak, mondanak nekik valamit, amit a süket fülükkel hallani szeretnének, és nekik ennyi elég, mert hinni akarnak, és akkor ezek után jöttök itt nekem ezzel az egészséges életforma meg hitelesség szövegeléssel, de tényleg nem akartok elmenni a picsába?

Magyarországra annyira jellemző ez a kirakatélet, meg számon kérni emberileg és erkölcsileg mindenkit, holott közben ugyanúgy, ha nem jobban fosban dagonyáztok, mint az, akiről éppen leveszitek a keresztvizet. Eljátszani a feddhetetlen családanya és mintafeleség szerepet, aki már egy térdig érő szoknya látványától is sugárban okádik, majd miután elmond egy miatyánkot, és mélyen megbotránkozik, betérdel elém vagy egy 2 gyerekes családapa elé, ha éppen úgy hozza az élet. Tudom, miről beszélek, ez nem egy kitalált történet. Nekem lehet magyarázni ennek az ellenkezőjét, meg bizonygatni, hogy rossz körökben mozgok, de ahhoz én már túl sok nővel dolgoztam együtt, hogy lássam, az emberek mire képesek, hogyan élik az életüket, és azt is, hogy ebből mit akarnak elhitetni. A különbség köztem és köztetek annyi, hogy az én életem nagy nyilvánosság előtt zajlik. Nekem az egész életem itt van a blogon, és megjátszás nélkül írok, a tiétekből annyi látszik, hogy odafostok egy jól átgondolt, erkölcsileg feddhetetlennek látszó, nagyon jól kinéző kommentet, aztán miután lenyomjátok az entert, történik, ami történik, azt már senki sem látja, senki nem tud számon kérni.

De ezen a ponton tisztázzunk le valamit, de kurva gyorsan. Amit létrehoztam, az egy működőképes, hatékony rendszer, amivel mindenki elérheti azt az alakot, amit eddig más módszerrel nem tudott elérni, és amire mindig is vágyott. Tessék, csináljátok…  Másfél év alatt minimum 1000 munkaórával összeszedtem nektek az infókat, leírtam mindent részletesen, érthetően, hogyan kell csinálni, mit, mikor, hogyan, mennyit és meddig. Azt is leírtam érthetően, hogy mindenki szabja személyre az itt leírtakat, de úgy látom, ennek megértéséhez nem mindenki rendelkezik egy gereblye értelmi képességeivel sem. De azt viszont végképp nem értem, hogy ehhez hol a faszomba jön és mit befolyásol a ti életetekben az, hogy én hogyan élek és mit csinálok. Ha én holnaptól nem gyújtok rá többet, akkor te sikeresebben fogod csinálni a programodat? Ha nem baszok el egy meccsre 2 kilót (a kurva anyád, Sampdoria), akkor te betartod a diétádat? Azért hiszel Istenben, mert a papod ott van a misén vasárnaponként? Ha én a haverjaimmal bulikban leiszom magam hétvégenként, akkor ha betartod az oldalamon leírtakat, akkor nem fog beindulni a fogyásod, vagy mi az isten? Több száz nőt fogyasztottam le személyesen és több ezret a blogon keresztül, függetlenül attól, hogy én hogyan élek. De most komolyan. Költözzek be az állatkertbe a koalák mellé, vagy mit kéne tennem?

Szóval a lényeg. Ha az kell a hitelességemhez és a LifeTilt jövőjéhez, hogy nekem most már életem végéig futkároznom kell, mint a hülye gyereknek, hogy bizonyítsam a rendszerem hitelességét pár sekélyes seggfej előtt, akiknek az élete nagy momentuma és büszkesége, hogy lefutnak hetente 3×5 km-t, akkor simán, de olyan simán elengedem ezt az egészet, mintha soha nem is létezett volna. Engem nem tudtak kordában tartani anyámék, nem érdekeltek az iskolai szabályok, sem a munkahelyi viselkedési normák, mindig is magasról basztam a társadalmi elvárásokra, és akkor ezek után most komolyan azt hiszi bárki is, hogy pár kibaszott Facebook-komment meg fröcsögő bejegyzés meg fog engem változtatni, és megmondhatják nekem, hogy mit csináljak meg mit nem? Most már akkor sem futok a RunTilteken, ha egy rohadt nagy pitbull habzó szájjal fog kergetni egy kurva nagy késsel a kezében, és pontosan azért nem, mert ezt várják el tőlem. Nekem senki sem mondhatja meg, hogy hogyan éljek, mit csináljak, de főleg azt nem, hogy mit kéne tennem. Ha nem tetszik, amit csinálok vagy amiket írok, nem kell olvasni ezt az oldalt, ha nem tetszik az életvitelem, menjetek Czanikékhoz capoerázni, vagy egyétek a norbis nutellákat, le se szarom, de mindenekelőtt húzzatok el innen a picsába Femina.hu-ra meg a Nők lapja Caféra álságoskodni, ott aztán van példaértékű életvitel meg negédesen egymás felszopása, minimum két válással a hátuk mögött kommentelgető nők tömegeivel. De ha itt maradtok, vagy itt voltatok, és új külsőt kaptatok a módszeremtől, akkor nem kell a hála, kurvára nem érdekel a hálátok, de az a minimum, hogy miután nekem és a blognak köszönhetően életmódot váltottatok, és elindultatok az úton, akkor utólag nem hánytok ide egyet, és azt hiszem, ezzel nem kérek túl sokat.
Én úgy élem az életem, ahogy én akarom. Ez eddig is így volt és ezután is így lesz, és ha bárki kordában akar engem tartani, az vagy nagyon nem ismer, vagy annyira hülye, hogy tényleg azt hiszi, hogy engem meg tud változtatni. Semmi nem ér többet a szabadságomnál, és ha úgy érzem, ezt a saját márka vagy bármi más veszélyezteti, akkor személyesen fogom a fehérjémet a Dunába önteni, ti meg mehettek vissza a balettba Rubint Rékára ugrálni, meg turbódiétán és léböjtkúrákon és hasonló csodás módszereken szocializálódni.