röviden

A negatív emberek mindenhol ott vannak, és mint egy halálos betegség, előbb-utóbb felemésztenek, ha nem söpröd ki őket az életedből.

Energiavámpír lehet egy idegesítő szomszéd, egy rád akaszkodó ismerős, akinek te vagy a lelki szemetesládája, egy kapcsolatból kijövő, régen eltűnt barátnő, de legtöbbször csak szimplán egy álmait elérni képtelen, terveit régen feladó, megkeseredett emberről van szó, aki mindent meg fog tenni, hogy visszarángasson abba a mocsárba, ahonnan neki sosem sikerült kilépnie. Az energiavámpírok akkor boldogok, ha másnak rossz. Mások kudarca az ő sikerük, amivel igazolni tudják, hogy lám, nekik sem sikerült, nem is vagyok akkora selejt. Mások sikereit képtelenek elviselni, mert minden pozitív példa, amit látnak, szembesíti őket saját gyengeségeikkel, amit ő nem tud elviselni, ezért lekicsinyli, bagatellizálja ezeket az érdemeket. Az energiavámpírok alapvetően gonosz, mérgektől megkeseredett emberek, amely méreg a kudarcaik, sikertelenségük és csalódásaik miatt gyülemlett fel bennük. Az energiavámpírok mindig, minden esetben egy helyben állnak, ők sosem mozdulnak, maximum lefelé, de felfelé sosem. Ha elhaladunk mellettük, megpróbálnak megállítani, ha épp lefelé zuhanunk, tárt karokkal, boldogan várnak minket, majd rajtunk dobbantva még lejjebb tuszkolnak.

Tudatosan, de legtöbbször tudat alatt olyan helyzeteket teremtenek, amelyek során a te életerődből merítenek. Erre szükségük van, mert az ő erejük vagy soha nem is volt, vagy jelentősen megcsappant. Tele vannak negatív érzésekkel, gonoszak, kicsinyesek, vagy egyszerűen csak genetikailag nem predesztináltak a sikeres életre, és ezzel ők is tisztában vannak, így még inkább dühösek lesznek. Az energiájuk nagy részét felemészti egy nem létező világuk építése, amit maguknak teremtettek meg, és ennek a látszatnak a fenntartása, elsősorban saját maguk felé, csak hogy ne kelljen szembesülniük a valósággal, hogy alkalmatlanok bármit is elérni az életben. Egy világot hazudnak maguknak, és megteremtik a saját közösségüket, amelyben természetesen ugyanolyan életbukott senkiháziak vannak, mint saját maguk, de így könnyebb túlélniük, mert a temetőben sétálva még egy emberi roncs is élőnek tűnik.

Ezek az emberek rengeteg problémával küzdenek, de ahelyett, hogy magukba néznének, a világot tekintik minden gondjuk okozójának, ahol mindig más a hibás, mindig van egy felsőbb hatalom, amit hibáztatni tudnak. Egyedül képtelenek lépni, mindig másokban látják a megmentőt. Ezeket az embereket maguk mellett tartják, és azzal, hogy őt is szenvedni látják, ideiglenesen energetizálva érzik magukat, mert látniuk kell, hogy nemcsak nekik szar, mások is szenvednek, és ez megnyugvással tölti el sötét lelküket. Az energiavámpírok a pokolból is kitagadott ördögök, akik lassan mérgeznek, és a mosolyuk mögött minden esetben düh van, kétely és rossz akarat…

Mindenkinek van olyan barátja, akivel ha találkozik, mindig optimizmust, erőt sugároz, és ha vele vagy, te is szebbnek látod a világot, és terveket kezdesz el szövögetni a jövőre nézve. Az energiavámpírok pont az ellentéteik. Ha beszélgettek, ürességet és bágyadtságot érzel, rosszkedvűvé és ingerlékennyé válsz a találkozás után. Sokszor megtörténhet régi barátságokban is, hogy egy idő után teherré válik a másik, sőt, egy lángoló szerelemként induló kapcsolatban is érezheted, hogy párod megfojt a problémáival. Természetesen nem minden segítségre szoruló vagy hullámvölgyben lévő barát számító, energiacsapoló, de azokkal nem árt vigyázni, akiknél ez állandósult jellemző. Ezek a mocskok egyébként könnyen felismerhetők. Bármit mondasz, legyen az negatív vagy pozitív, ő mindig nagyobbat mond. Ha valami eredményedről mesélsz, az lófasz az övéhez képest, de neki a szakítás is jobban és hosszabban fáj, mert ugye az ő kapcsolata más volt, mint az átlagé, és nem mellesleg elveszített egy stabil energiaforrást. A negatív emberek tele vannak kisebbségi érzésekkel, ami általában abból adódik, hogy…

1. ha férfi és alacsony, akkor azért, ha nő és magas, akkor azért.

2. simán selejtes ember

3. ronda és/vagy kövér

4. rosszabb társadalmi helyzetben van, mint ahova ő sorolja magát, de tenni érte vagy nincs ereje, vagy esélye sincs elérni

Ezeket a komplexusait azzal próbálja csökkenteni, hogy a saját szintjére kényszerít másokat. Ha mesél magáról, abban folyton a mártír és szenvedő szerepében tűnik fel. Ő az, aki mindig a galambszar alatt áll, vagy az ő kertjébe hugyoznak, de minden egyes kudarca természetesen mások miatt van. Soha semmivel nem elégedett, a pesszimizmus szó mellett a szótárban valószínűleg az ő televert képét találod. A környezetében tapintatból nem mersz jó dolgokat mondani, inkább te is előbányászod az odavágó, együtt érző, téged is elszomorító történeteket, és ezzel meg is indult a lehúzásod.

Mindenki ismeri azokat az embereket, akik 5 perc ismeretség után már az egész életüket elmondták magukról a szülei frusztrációkkal teli házasságától kezdve a munkahelyi problémáikon át egészen a kiégett negatív életük ecsetelésééig. A legjobb példa erre a csövesek, akik minden alkalmat megragadva öntik rád a fost, ha véletlenül beszélgetésbe elegyedsz velük. Egy emberről minél többet tudsz meg adott időn belül, annál inkább biztos lehetsz benne, hogy már régen be kellett volna lökni egy vonat alá.

Az ilyen emberek feltűnően szívélyesek és kedvesek addig, amíg rá nem jönnek, milyen célokra használhatnak fel téged. Az őszintének tettetett beszélgetések során megkeresi a gyenge pontjaidat, és amikor társaságban vagy munkahelyi ebéden rólad van szó, a hátadba döfi a kést, hogy mindenki röhögjön rajtad, vagy összesúgjon a hátad mögött, majd persze elnézést kér a kurva anyja, hogy nem gondolta komolyan, meg persze poén, és nem igaz, hogy nem veszed a lapot. Ez a fajta fasz kizárólag akkor beszélget veled, amikor csak te vagy ott, de ha vannak a társaságban mások, akiknek barátságát előnyösebbnek tartja, téged le se fog szarni. Folyamatosan viccelődik, magára irányítja a figyelmet, és abban leli örömét, minél több emberről tudja elmondani, hogy ismeri, és mekkora spanok meg a közös élmények, de persze ez nem igaz.

Gondolom, most páran magatokra ismertetek, de nem baj ez, jó, ha tisztában vagy azzal, hogy a szememben az árfolyamod alacsonyabban van, mint a MÉH-telepen a tejesdoboznak. Kerüljétek az ilyen embereket a saját érdeketekben. Söpörjétek ki ezeket az életroncsokat az életetekből, ismerjétek bármilyen rég is őket, vagy kössön össze titeket a közösen megélt múlt vagy gyerekkor, mert az emberek változnak, és messze nem mindenki a jó irányba. Teljesen mindegy, hogy te hova sorolod magad az életben, mert csak az számít, ahogyan élsz, ahogyan élsz évek óta. Minden, ami körülvesz, az meghatároz, és tükröt tart eléd. A környezeted és az emberek minősége, ami körülvesz, a legtisztább tükör, amibe néha bele kéne nézned, mert nem árt, ha néha úgy látod magad, amilyen valójában vagy, és nem úgy, mint amilyennek évek óta hazudod magad.