röviden

Én most azt mondom hogy ez az otthonlét még hosszú hónapokig fog tartani. Ne legyen igazam, de így lesz. Nem azért lesz így, mert a vírus jelenléte ezt követeli meg, hanem a társadalom viselkedése, és az alapösztönökkel hosszútávon szembemenés miatt fog ez nagyon sokáig elhúzódni. Ehhez persze hozzájön a szabályokra szarás csúcsrájáratása is, amiben mi magyarok azért rohadtul jók vagyunk, mert ha minket két szóval kellene jellemezni akkor az a “megoldjuk okosba” lenne.

 

Én se megyek a szomszédba ezért a mentalitásért, de a mostani helyzetben ez nem működik. Amikor írom ezeket a sorokat, akkor a családdal már 31 napja vagyunk itthon. 31 napja nem megyünk oda ahol 1-nél több ember van, de lehetőleg oda sem ahol egy van. Nem megyünk áruházakba, amit lehet itthonra rendelünk, és nem magyarázzuk meg magunknak miért van rendben oda menni ahol 150 másik ember is van csak azért mert szabadban vagyunk.

Nem azért teszem ezt mert annyira félnék a vírustól, mert én megmondom őszintén leszarom. A 2 éves fiam miatt vagyok itthon és mondtam a Reninek 1 hónappal ezelőtt hogy itthon maradunk nincs miről beszélni. A 2 éves fiam miatt, és hogy ez az egész elmebeteg állapot minél hamarabb véget érjen, mert ez nem egészséges. 

Egyszerűen nem egészséges az, ahogyan most emberek milliói élnek. Nem egészséges ez a bezártság, nem tesz jót egyetlen emberi kapcsolatnak sem, és bár ennek az itthonlétnek vannak kétségtelenül csodálatos periódusai, van benne nyugalom, a gyerekkel eszméletlen jó a kapcsolatom és iszonyúan boldog hogy itthon vagyunk, de ez azért napról napra egyre nehezebb.

Könnyebb lenne, ha látnám a végét, ha látnám hogy még 2 hónap és mindenki mehet a dolgára, de nem ezt látom. Azt látom, hogy jön a jó idő, az egyre jobb idő, és az embereket képtelenség otthon tartani.

Nem hibáztatok én senkit sem. Sőt még azt is mondhatnám hogy rohadtul megértem őket, mert aki ezt a házi karantént nem egy kertes házban, hanem egy lakásban vagy panelban kell átvészelje, ráadásul egy vagy több gyerekkel ,na annak mindent elhiszek és mindent megértek. Amikor azt mondtam hogy nem egészséges ez így és nemcsak társadalmilag hanem családilag is tarthatatlan, akkor valami ilyesmire gondolok elsősorban.

77 m2.

Ez egy magyar átlagcsalád élettere. A magyarok többsége átlagosan ekkora területű lakásokban élnek, és most tényleg azt várnánk el hogy 70 vagy 80 m2-en éljenek ezek a családok összezárva hónapokon keresztül? 

Nem fog menni, és pontosan ezért fog ez nagyon sokáig tartani. Én most azt mondom fél év, de az 1 évet sem tartom kizártnak. Nem tartom kizártnak és itt jön az, amitől én teljesen meg vagyok borulva, hogy nem látom a végét.

Ma beszélgettem egy ismerősömmel, aki azt mondta hogy ő optimista. Ő úgy gondolja hogy egy hónap és vége lesz, mire megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolja. Csak Olaszországban azért küzdenek 2 hónapja, hogy a napi  halottak számát valahogy 500 alá vigyék, de ez sem megy igazán. De ha még sikerülne is akkor mi történne ezután? Ha már csak napi 100 halott lesz akkor kinyitnak a büfék és indulhatnak a fesztiválok? Hogy is kezdődött ez nálunk, talán még emlékszünk. 

2 hét és vége. Aztán jött hogy április elején rendeződnek a dolgok, aztán ebből lett Június, és most ott tartunk hogy szeptember, de inkább október a tetőzés. Ismétlem a tetőzés. Nem a járvány vége, hanem októberre várják a legdurvább állapotokat. 

Miről beszélünk.

Kínában meglehetett állítani a vírust, bár azért ott is lesz egy kis after ahogy hallom. Diktatúrában ez lehet hogy működik, de a nagy öntudatos, egocentrikus, az én életem én döntésem tipusú freedom van, meg jogok vannak társadalmak országaiban ez nem fog működni. Kínában 2 hónap csont kijárási tilalom volt. Nem ez az ugribugri habliszti ami most nálunk is van, hogy kisüt a nap 20 fok fölé megy a hőmérséklet és akkor az emberek kilométeres sorokban állnak a Bauhausnál. Értitek ezt? A Bauhausnál bazmeg. Gondolom kellett egy csavarkészlet vagy egy függönytartó léc, de én még ezt is megértem.

Az emberek így az önkéntes karantén negyedik hete után már megmagyarázzák maguknak, hogy miért kell otthonról kimozdulniuk, milyen életbevágóan fontos bevásárlásokat kell ugye megejteniük, amik mögött minden esetben egyetlen dolog áll, hogy bárhova, bármiért, csak már ne otthon kelljen rohadniuk.

Ha most esetleg október lenne vagy november, akkor még valamennyire működne is a dolog, de így, a tomboló tavasz közepén ez teljesen felejtő. Ez nem butaság, meg felelőtlenség, hanem egyszerűen az a fajta életigenlés és alapvető emberi szükségleteknek a kielégítése, amit nem lehet meggátolni. 

Sokáig fog tartani, nagyon sokáig, és minél inkább azt látjuk, hogy minden Aldi meg Lidl előtt olyan sorok vannak mintha pénzt osztanának, addig ez nem is fog megváltozni, és csak egyre tovább fog tartani. Le lehet zárni a parkokat, a játszótereket, a parkolókat, kimehet a rendőrség a fagyizó előtt álldogáló emberekhez hogy tartsák a távolságot, de amíg Tihanyt kell lezárni a magyar turisták előtt meg minden olyan várost ami vízparton van vagy azért mert ott van egy lángosos ami előtt 45-en állnak sorban, addig nincs miről beszélnünk.

Nem a tutit akarom leírni, pedig legszívesebben leírnám, hogy a picsába kijárási tilalom minden 65 felettinek, de így jobban belegondolva nem csak nekik hanem mindenkinek de nem most, hanem mondjuk már 3 héttel ezelőtt. Ki a hadsereget meg a rendőrséget és aki megszegi csúszik is a zsebbe mondjuk egy 600 ezres bírság. Na ekkor talán vége lenne 3-4 hónap múlva de így? Úristen minél tovább írom ezt  bejegyzést annál kilátástalanabbnak látom ezt az egészet.

A lényeg, hogy mindenki úgy készüljön, hogy ez az állapot még elfog tartani egy ideig, és semmi remény nincs arra, hogy ez fél évnél korábban véget érjen.

Nem akarok belemenni mélyebb szociológiai elemzésekbe, de jobban teszi minden ember és főleg minden család, ha hosszútávon berendezkedik egy olyan életre amit most él. 

De inkább ne. 

Ne olyanra amit most él mert az kevés lesz. Ennél sokkal szigorúbb életre, tényleg minimális lakhely elhagyással számolva és akkor talán 6-8 hónap múlva tényleg vége lehet.

De amíg ez az idő eljön, addig is kezdenünk kell magunkkal valamit. Ki kell építenünk egy rendszert amiben élünk. Kell egy új rendszer, mert az amit megszoktunk a régi világban, az ebben az új világban már nem működik. Újra ki kell alakítania mindenkinek egy olyan rendszert, amivel a lehető legépebb ésszel tudja túlélni ezt az időszakot.

Az elmúlt napokban börtönpszichológiát olvasgattam mert ez a mostani helyzet leginkább egy börtönre hasonlít. Nem mehetsz sehova, de ha mész is, a mindennapokon ott ül a bezártság érzés, a korlátozások százai, és hogy nem vagy szabad, mert nem vagy szabad. Az egy dolog hogy az országot sem hagyhatja el senki, de mostmár lassan tényleg sehova nem tudsz már menni vagy ha mész is, végig ott lesz a fejedben a para a vírustól, ott lesz veled mindenhol a félelelem. Egyre inkább hazakényszerülsz és azt veszed észre magadon, hogy kb mintha házőrizetben lennél, és valljuk be abban is vagy.

Minden börtönlét alapszabálya, hogy ki kell alakítanod egy napirendet, és azt minden körülmény között tartanod kell, különben szétesel és szétesik körülötted minden.

Nálam ez így néz ki.

Egyik héten én vagyok délelőttös, a másik héten a Reni. Ennek az a lényege, hogy ha én vagyok délelőttös, akkor én kelek a gyerekhez reggel 6.30-kor és én vagyok vele délig amíg le nem fekszik aludni. Ha a gyerek felkel, akkor jön Reni a délutános műszakjával egészen az esti fektetésig, és következő héten fordítunk.

Ez az első és legfontosabb, hogyha kisgyerek van otthon, akkor le kell osztani a feladatokat és kellenek az órák, amikor nem foglalkozol a gyerekkel de leginkább senkivel, és tudsz pihenni, töltődni, építkezni.

És ha már szóba jött az építkezés. 

Fel kell építenie mindenkinek az új életét. Lehet keresni azokat a rutinokat ahogyan régen éltünk, csak a régi világ már nem létezik. Sokan még mindig beleesnek abba a csapdába, hogy a régi életüket próbálják a mostanihoz integrálni. Megtartani amennyire lehetséges azt a ritmust ahogyan régen éltek, de ez sajnos nem lehetséges. 

Új világ van, új rendszer kell. Kisebb a mozgástér, minden átalakult, és ha körülötted minden átalakult, akkor neked is hozzá kell idomulnod és átalakítani az életed.

Erről szólt ez a bejegyzés.

Hogyan alakítsd át az életed a mostani bezárt, és lehetőségektől megfosztott új világban. Egy olyan új világban ahol napirend kell, rendszer kell, pihenned kell, és mindezt otthon kell, hogy ne kattanj bele.

Nem lesz vége 2 hónapon belül. Nem hiszem, hogy vége lesz fél éven belül és neked is erre kell készülnöd, mert lehet hogy tévedek, de ha te felkészíted magad egy hosszútávú otthonlétre, és véletlenül hamarabb vége lesz, akkor könnyebb lesz az elkövetkezendő időszak, és végtére is ez lenne most a legfontosabb.

Hogy a lehető legtöbb embernek könnyebb legyen az elkövetkezendő időszak. 

Ha a régi világunk már nem létezik, akkor fel kell építenünk egy újat. És mi pontosan ezt fogjuk tenni.