röviden

Nem tudom, kinek ismerős az a nőtípus, aki már ugyan évek óta fogyókúrázik, és TÉNYLEG betart mindent, nem kajál félre, „edzeni” is lejár, de valahogy mégsem mozdul meg a mérleg nyelve, és nem érti, hogy miért nem fogy le.

Ilyenkor jön persze a genetika kártya, de ezt mára már csak azok a nők szajkózzák, akiknek a szellemi képességük a vécé helyes lehúzásában van maximalizálva.

Szóval adva van egy nő, de mit egy nő. Nők tömegei, akik nap mint nap csapják be magukat, de úgy, hogy ők meg vannak róla győződve, hogy mindent jól csinálnak. A bemagyarázott boldogság, a jónak ítélt kapcsolatok, egy felépített világ, ami ugyan nem létezik, ami az élet minden más területén lehet, hogy működik, de a testformálásnál ez sajnos nem fog menni, mert a szervezetet nem lehet meggyőzni, nem lehet neki érvelni, nincsenek vélt igazságok, „de hát te mondtad” típusú beszélgetések. Ha az élet minden területe olyan feketén-fehéren működne, mint a testformálás, akkor ez egy sokkal tisztább, egyenesebb, igazabb világ lenne…

Nem is tudom, de valahogy belefáradtam már abba a harcba, hogy a nőknek bármit is elmagyarázzak bármiről. Egyszerűen felesleges, másik dimenzióban mozognak, nekik a kék nem kék, hanem türkiz, meg világoskék, meg tengerkék, nekik nem a tárgyak funkciója, hanem azok színe a lényeges, de nem megyek bele, mert mondom, tök felesleges.

Elmesélek inkább egy beszélgetést, csak hogy mindenki megértse, miken megyek én keresztül nap mint nap. Volt nálam egy programos, aki még a kezdő beszélgetésen bedob engem a mély vízbe, és jön a klasszikus szöveg, hogy bármit csinál, nem fogy le, pedig ő mindent betart, ami a fogyáshoz szükséges. De tényleg, higgyem el.

Na most erről a csajról 10 perc beszélgetés után kiderült, hogy a napi másfél literes teájába fél doboz macimézet önt, a natúr joghurt számára a csokidarabkás joghurt volt, mert ugye ha natúr a joghurt, akkor a csoki benne már nem számít, de a legjobb az egészben az volt, hogy aszongya, és ezen a ponton egyébként komolyan elgondolkoztam rajta, hogy fejbe lövöm magamat, szóval azt mondja, hogy ő a másodikon lakik, és nem lifttel közlekedik, hanem lépcsőn, és mivel lépcsőn megy mindennap, ezért általában megeszik valamilyen péksüteményt, mert azt a lépcsőzéssel úgyis ledogozza.

Érted, ember? 2 emelet lépcsőzés, egy croissant. És akkor ezek után ne legyek ideges? Ha nekem ezt egy menyét mondja, azt mondom, oké, nem fejlődött ki az agya, de ez a sztori egy 39 éves közgazdász csajtól azért elég erős volt. De a nők többsége ilyen, az általuk betartottnak vélt diétájukkal meg a nem eszem halat és nem tudok napi 2 liter folyadékot bevinni féle szánalmaskodásokkal.

Tudom, hogy a többség számára ebben semmi meglepő nincs, és még azt is el tudom képzelni, hogy páran nem értik, miért vagyok kiakadva, de akkor mondom újra. Fogalmatlanok vagytok, és ami a legszomorúbb, hogy a nők egy jelentős része arra sem veszi a fáradtságot, hogy alapdolgoknak utána nézzenek, vagy használják azt a kibaszott Google-keresőt, ha nem értenek valamit. Volt egy másik csaj, aki nem tudta, hogy néz ki egy adott gyakorlat, majd miután nem válaszoltam, felháborodva írt nekem újra, hogy most azért nem tudja elkezdeni a programját már hetek óta (tehát hogy hetek óta), mert én nem vagyok hajlandó neki válaszolni.

Bazmeg.

YouTube esetleg? Hihetetlen.

Kezdjetek már el végre minimálisan önállóan cselekedni, élni, gondolkodni, mert higgyétek el, hogy piszkosul hülyén néz ki ez kívülről, aztán meg persze van nagy értetlenkedés, hogy miért nincs itt egyenlő bánásmód és társai.

És még valami.

Dobjátok ki az összes női magazint a picsába, mert a bennük lévő mérhetetlen faszságfaktor valóban káros hatással van a szellemi képességekre, az ott ajánlott diétákról már nem is beszélve. Meg mondjuk lehet, az is segítene a nagy fogyókúra-háborúban, ha néha mozognátok is valamit, nemcsak a kalóriákkal egyensúlyozás lenne a napi rutin, de ha jobban belegondolok, inkább ne tegyétek, mert pár ember agyi kapacitását elnézve úgyis csak zumbázni kezdenétek, akkor meg inkább tényleg hagyjuk az egészet.