röviden

Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy az IR/PCOS csak a kövér nőket érinti, hátradőlni, és úgy gondolni, ha nincs rajtad felesleg, akkor te nem vagy veszélyben.

Az IR/PCOS ugyanúgy szedi áldozatait a kifejezetten vékony nők körében is, de különösen azon nők körében népszerű a hormonzavar, akik a kelleténél nagyobb izomtömeget pakolnak magukra. Ennél is pusztítóbb az arány azon nők körében, akik huzamosabb ideig szélsőséges edzésterhelésnek teszik ki a testüket. Többek között ezért is különös érdeklődéssel figyelem azt a számomra megmagyarázhatatlan folyamatot, ahogy egyre inkább elterjedőben van az a nézet, hogy attól lesz vonzó egy nő, ha minél inkább izmosabb, ha kirajzolódnak a bicepszei, ha kijön a six pack a hasán, és a combjai olyanok, hogy fát lehetne vágni rajtuk.

Ez a trend nem mellesleg a crossfit elterjedésével egyenes arányban vált népszerűvé, és megszületett a skinny fat kifejezés, amivel lazán pocskondiázni kezdték az olyan nőket, akik nem spártai értékrend és ezzel megegyező edzések szerint élik az életüket. Persze értem én, hogy nagyon hatásos tud lenni ez a Strong the New Skinny irányvonal, meg a póni picsáknak való felkiáltással szétszaggatni a crossfittermekben a kárpitokat, de hogy ezekre a hülyeségekre a női test egészen biztosan nincs felkészülve, azt jobb, ha nekem hiszitek el, mielőtt magatokon tapasztaljátok, hogy bizony mégiscsak nekem volt igazam.

Kikiáltani Andreai Braziert követendő példának óriási hiba. És nemcsak azért, mert egy bizonyos szubkultúra szemében az igazi nők a fitneszmodelleknél kezdődnek és a physic kategóriánál érnek véget, hanem mert ezek a nők szinte 100%-osan kijelenthető biztonsággal komoly anyagcsere- és hormonproblémával küzdenek.

Szélsőséges edzésterhelés, szélsőségesen alkalmazott diéták, a testzsírszázalék radikális lecsökkentése. Ezzel nagyjából össze is foglaltam azokat a tényezőket, amelyek az IR/PCOS fülének legszebben csengő hívószavak, mert ahol az élsport kezdődik, ott ér véget az egészség, szokták mondani. Ez hatványozottan igaz a testépítő nőkre, akiknek nagy valószínűség szerint a hormonháztartásuk olyan állapotokat mutat, mint Drezda városáé az 1945-ös bombázások után. Elképesztő, amit azok a nők művelnek magukkal, és akkor ők vannak kikiáltva mint szépségideál, meg példa a többi nő számára, holott ezek a nők valójában nem léteznek. Pontosabban pár óráig, egy színpadi pózolás erejéig igen, aztán ott esnek össze a színpad mögött, ha vége a versenynek.

Szóval tényleg nagyon szépek ezek a lányok, de az ezzel az életvitellel járó hátrányokat valahogy mindenki elfelejti megemlíteni. 18% alá bevinni egy nőnek a testzsírszázalék-arányát őrült nagy felelőtlenség, és semmi sem indokolja. Csökkentsd le egy nőnél a testzsírszázalékot 18% alá, és az anyagcseréje felborul. Tartsd 18% alatt tartósan, és a fogamzásgátlása önmagától meg lesz oldva, merthogy semmiféle termékenységre emlékeztető ciklust nem fog produkálni, az kurva élet. Az igazi nők nem 18% alatt kezdődnek.

Mostanra már látni lehet, hogy a női test mennyire érzékeny szervezet, amit nem lehet csak úgy következmények nélkül baszkurálni. Senki sem mondta, hogy könnyű dolog nőnek lenni, mert valóban rengeteg mindenre kell odafigyelni. Igazi nőként élni a mindennapokban nem egyszerű, de úgy élni, ahogyan azt a női szervezet is megköveteli, talán még nehezebb. Az elmúlt évtizedekben nők milliárdjainak a testét forgácsolták szét és tették tönkre szélsőséges edzésterhelésekkel és végtelenül ostoba vagy csak simán versenydiétákkal. Most viszont elérkezett az idő, hogy ezt helyrehozzuk. Nem azonnal, hanem szépen lassan, lépésről lépésre. Tudjátok, csak így érdemes.

Talán egy új kor hajnalán vagyunk, ahol a nők nem fogadják el magukat +30 kiló felesleggel, és ahol a testideál is megmarad a realitások talaján. Ha ez megtörténik, akkor már vége lesz a sötétség korszakának, és az elmúlt évek egészség shockingjának köszönhetően a tudatos vásárlói réteg is kialakulófélben lesz talán, ezt nem tudhatom. De egyvalamit biztosan. Minél több LifeTILT, annál kevesebb IR/PCOS.

 

Az IR/PCOS életmód alapjai

Üdv. az IR/PCOS világában. Nem mondom, hogy könnyű lesz így élni, főleg az elején nem, de még mindig könnyebb, mint a cukorbetegeknek, akik aztán tényleg alaposan megszívták. Apropó cukorbetegség. Ha most IR-esként elkezdesz szarakodni, és nem veszed komolyan a problémát, akkor cukorbeteg is leszel. Na az még egy kellemes betegség a fasza szövődményeivel. Ennyit gondoltam bevezetőnek, és most lássuk a lényeget.

  • Egy új életet kell kezdened. Nem diétázol, hanem eszel. Nem időszakosan eszel így, hanem most már MINDIG.
  • Alakítsd ki a napi rutint. A napi étrend összeállítása, nyersanyagok beszerzése, azok elkészítése, az edzéseid megtervezése.
  • Meg kell tanulnod az alapokat. Kalóriaszükséglet, glikémiás és inzulinindex, fehérje- és zsírarányok, lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátok.

A bejegyzés további részében ezekről a számításokról lesz szó, amit pontosan olyan unalmas lesz olvasni, mint amilyen megírni. Egyetlen dolog vigasztal, hogy nekem ezeket már nem kell megtanulnom.

1 kg zsír elvesztése = –7000 kcal…

Ez van, ez az alapegyenlet! Ez minden, a valóságban is működő és zsírvesztésen alapuló módszer alfája és ómegája. Tehát ha te fogyni vagy hízni akarsz, akkor ezzel a számmal kell számolnod. Általában elfogadott, hogy a napi energiaszükségletnél 500 kalóriával kisebb energiabevitel egy héten keresztül 3500 kcal mínuszt jelent, ami 0,5 kg zsírvesztést eredményez. Ez kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy mennyi kalóriát vonunk meg magunktól nap mint nap… de ha azt vesszük figyelembe, hogy az elhízáshoz gyakran társuló betegségek – a hipertónia, emelkedett vérzsírszintek, illetve megváltozott glükóztolerancia vagy cukorbetegség – jelentősen javulnak általában 10-15%-os fogyás elérésével is, akkor mégsem olyan reménytelen a helyzet. A „lassú” súlyvesztés mellett szól még, hogy csakis olyan táplálkozási rendszer, pontosabban életmód-rendszer lehet hatékony és tartósan sikeres, amely hosszú távon is tartható. Ez két vetületben kell, hogy megjelenjen: egyfelől fiziológiai, másfelől pszichológiai vonatkozásban.

Fiziológiailag a tarthatóság azt jelenti, hogy az életmódodnak biztosítania kell mindazt, ami az optimális működéshez, testi, szellemi és lelki egészséghez szükséges.

Pszichológiai vonatkozásban pedig azt, hogy a bevezetett új életmód táplálkozási és egyéb jegyei ne önsanyargatás útján legyenek tarthatók, mert akkor kizárt, hogy hosszú távon is bírni fogod.

Minden fogyókúrázónál vagy keményen diétázónál eljön az a pont, amikor a szervezetnek elege lesz. Hogy az akaratod vagy a tested adja-e fel előbb, az a végeredmény szempontjából lényegtelen. Mindenképpen egy olyan táplálkozási és mozgástervet kell kialakítani, amivel aktuálisan talán fogynod kell, de kisebb módosítással hosszú távon is tartani tudod anélkül, hogy ne érezd önsanyargatásnak vagy egyoldalúnak. A tartósság záloga, hogy ne kúrát tarts, hanem az életmódod változtasd meg. Ehhez elsősorban fejben kell ott lenned. Ha erre alkalmatlan vagy, az életre is az vagy. Ha önmagadért vagy a jövődért nem vagy képes változtatni, akkor szépen csendben vegetálgass el még 30-40 évet, és reménykedj abban, de tényleg kurvára erősen, hogy a következő életedben némi emberi kvalitás, esetleg ambíció is fog beléd szorulni. Ha úgy döntöttél, hogy képes vagy erre, abban az esetben olvasd tovább a bejegyzést. Ha nem, akkor tárt karokkal várnak a női magazinok szellemi fogyatékos világában, ahol majd biztosan megsimogatnak, hogy ma csak 1 tábla csokit toltál be 3 helyett. Igen, valahol ez is egy érdem. Biztos vagyok benne, hogy valakit ez a tudat is vigasztal.

A fogyásod a kezdetekben mindig gyors és látványos lesz. Ennek az egyik oka, hogy a glikogénraktárak (a szervezet szénhidrátraktárai) gyorsan lemerülnek. 1 g glikogén 3 g vizet köt meg a szervezetben. Tehát első körben a tested a szénhidrátok által megkötött vizet engedi el. Így az elején szinte alig vesztesz zsírt, de a fogyásod mégis gyors és látványos lesz. A másik ok: a testtömeg csökkenésével arányosan egyre kisebb az energiaszükséglet, tehát a kezdő étrend energiatartalma egy idő után a szükséglethez képest nagyobb lesz. A harmadik ok, hogy csökken a nyugalmi anyagcsere, ennek következtében csökken a napi teljes energiafelhasználás mértéke.

Egyébként azért sem célszerű a túl gyors fogyásra törekedni, mert ilyenkor a fogyás nem elsősorban a zsírraktárakat bontja le, hanem az izmaidat. Tudod, amik a formát adják, és aminek a megléte elengedhetetlen a szervezet megfelelő működéséhez, emberi léptékben persze. Ahhoz, hogy a túl gyors fogyás ne következzen be, mindenképpen tudatosan felépített, lassú és hatékony fogyást garantáló életmódot kell bevezetned, alapos munkához idő kell alapon.

Az előző bejegyzést is ideszámolva még a negyedénél sem tartunk, de az arra fogékonyabbak mostanra azért már rájöhettek, hogy ez az egész életmódosdi mennyire sokrétű és bonyolult folyamat, de főleg akkor, ha eredményeket akarunk elérni. Mennyire kell figyelni az ételek tápanyagtartalmára, annak helyes elosztására. Mindig az étel számít, amely folyamatokat indít el a szervezetedben, hatással lesz az inzulintermelésedre, a hormonháztartásodra, és végeredményben ez az, ami az anyagcsere-folyamataidat határozza meg.

Na most egy léböjt kúránál szerinted milyen lesz az anyagcseréd? Vagy egy 600 kalóriás diétánál? Folyamatos ellátása a szervezetednek a megfelelő tápanyagtartalmú ételekkel, így rohadtul nem fér bele hogy 6 után nem eszel, majd legközelebb csak reggel 9-kor, 15 óra múlva. És abban a 15 órában mégis mi lesz veled, mi lesz a testeddel? A szervek akkor is működnek, akkor is lélegzel, a máj, a vese, a szív akkor is dolgozik, a női folyamatok helyes működését szolgáló hormonok akkor dolgoznának, márpedig nekik energia kell, és a működésükhöz szükséges tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok.

Ha megérted, hogy a diéta minősége mindent meghatároz, akkor egy idő után már te is úgy fogsz reagálni az agyhalott diétákra, ahogy én, azaz hogy legszívesebben beperelnéd az összes ócska diéta kitalálóját emberiségellenes cselekedetük miatt. És persze nemcsak őket, hanem azokat is, akik ezt terjesztik, mert káros és tönkretesz. Nem árt erre néha visszakanyarodni, mert nem lehet ezt elégszer elmondani. El is fogom még párszor, nem kell aggódni.