Nem gondoltam volna tavaly amikor itthon maradtam a gyerekkel, hogy egy év múlva itthon leszek a családdal önként vállalt karanténban, mondjuk egy héttel ezelőtt sem láttam jönni mindazt, ami most van.

És hogy mi van most?

Fogalmam sincs. Normál esetben az ember évekre előre tervez, de most azt sem tudnám megmondani hogy holnap mi lesz. Minden egyes nap egy újabb döbbenet, egy olyan döbbenet amit én konkrétan csak filmeken láttam, de most mintha én lennék az egyik szereplője ennek a tragédiának. 

A világ mára bezárt.

Országok zárták le határaikat, az emberek nem mennek sehova, aki teheti otthon marad és várja hogy a vírus elvonuljon. Nem látjuk, de tudjuk hogy itt van. Nem látjuk, és pontosan ezért olyan ijesztő mert fenyeget minket.

1 hónappal ezelőtt voltam először a Metróban és vettem annyi kaját, hogy szólnom kellett a raktárvezetőmnek, hogy jöjjön el egy furgonnal és segítsen elhozni a kajákat. 

Persze akkor még mindenki kiröhögött, hogy hova pánikolok, meg mindig mindent eltúlzok és nevetséges 2020-ban konzerveket betáraznom. Még pár napja is kaptam olyan arcokat, akik miután meglátták a garázsban a száraz tészta hegyeket megmosolyogtak, hogy ennyire azért nem vészes a helyzet. 

Ezek a mosoly emberek most persze kétségbeesetten szaladgálnak 2 Aldi meg egy Auchan között, és az üres polcok között keresgélnek bármit, ami még úgy mozdítható, hogy közben azért ehető is legyen. 

Készültem erre az önkéntes karanténra, mert úgy voltam vele, hogy oké, lehet eltúlzom, de ha tévedek akkor itt lesz egy csomó tartós élelmiszer, ha nem lesz semmi probléma lesz helye ezeknek tartós élelmiszereknek. Lesz hova vinni 290 doboz konzervet meg 32 kiló tésztát meg azt a 20 kiló lisztet. 

3 nappal ezelőtt mondtam a Reninek, hogy úgy készüljön itthon maradunk és bezárkózunk. Akkor azért már látta Reni az arcomon, hogy ezt komolyan gondolom, és ahogy óráról-órára romlott a helyzet és érkeztek a hírek, úgy a Reni számára is leesett, hogy mi basszus tényleg itthon maradunk, lehet bontani a székelykáposzta konzerveket.

Az ember nehezen esik ki a megszokott ritmusából, és még ennél is nehezebben lép ki a komfortzónájából, vagy mozdul el arról a szintjéről, ami számára oly kényelmes. 

Ez az önkéntes itthoni karanténunk kimozdít a ritmusunkból, kilépünk a komfortzónánkból. Csak mi leszünk egymásnak és sehova nem megyünk, ide senki sem jöhet, és nem fogunk minimálisan sem más emberekkel érintkezni.

Tegnap este Orbán bejelentette az iskolazárat és ez volt az a pont, amikor mondtam Reninek, hogy holnap kezdünk. Holnaptól itthon maradunk.

Mondta Reni rendben van és minden találkozóját lemondta. Én csak azért nem, mert már napokkal ezelőtt így tettem.

A garázsban 197 napra elegendő élelmiszerünk van. Tudunk itthon kenyeret sütni, van vizünk, a gyereknek van pelenkája, és itt vagyunk neki mi a Renivel, szóval neki is megvan mindene. Reni a gyümölcsök miatt aggodalmaskodik meg a friss zöldségek miatt, mondom semmi probléma, a fagyasztóládát telepakoltam mirelit zöldségekkel meg gyümölcsökkel, a többire meg itt van az Immun Vitamin, azért ebből is hazahoztam 10 dobozzal. 

A rendszert is kidolgoztuk, mert egy 2 éves dac korszakos gyerekkel azért ezt is meg kell tervezni.

Minden délelőtt együtt elmegyünk parkokba, vagy a környező erdőkbe sétálni attól függően hol nincsenek emberek. A gyerek délben megy aludni és ilyenkor alszik általában 3 órát, majd amikor felkel egyik nap én, másik nap a Reni viszi ki a gyereket a levegőre mert a gyerek elképesztően aktív, szüksége van a kimozdulásra mert ha itthon van lebontja a házat a francba. Aki délután vitte a gyereket, az esti rutint megint a másik viszi, ami alatt itt fürdetést, óriási balhét a mese lekapcsolása miatt, és altatást kell érteni.

Pár napja vettem egy csomó társast, van Netflixünk meg persze a fasza Ncore torrentünk, amit ugye nyilván nem használunk, csak mondom hogy van az is. El leszünk. 

A cégben mindent elrendeztem. Akit tudtam otthoni munkavégzésre küldtem és megtiltottam a külföldre utazást mindenkinek. Megmondtam, hogy aki elhagyja az országot az vegye úgy hogy már nem dolgozik nálam. Ez alól persze kivétel a logisztika és a csomagoló lányok. Ők dolgoznak most is gumikesztyűben, maszkban, meg most nézem, hogy van-e olyan fertőtlenítő spray amivel le tudjuk fújni a csomagokat. A csomagkiküldés jelenleg akadálymentes, minden csomagot 2 napon belül kiküldünk.

A shop-ban is új rend van, egyszerre csak egy vásárló lehet az üzletben. Ha két vásárló jön egyszerre, az egyiknek kint kell maradnia addig, amíg a másik nem végzett.

Mielőtt elvonultunk kimentünk a  közelünkben lévő hegy tetejére és megnéztük a naplementét. Akkor ott megfogadtam, hogy ha vége lesz ennek az egész szarnak, akkor majd megnézzük a napfelkeltét is. 

Addig itthon maradunk.