Kezd nem tetszeni ez az egész.

Mivel a gyerekkel töltött időm a cserének köszönhetően lecsökkent, ezért a negyedik napra már nagyon hiányzott, hogy többet legyek vele. Így reggel bevittem a nagyot iskolába és mivel semmi fix dolgom nem volt, elhalasztottam azokat és hazamentem, hogy együtt legyünk. 

Nehéz ezt hová tenni, mert egyszerre örülök annak, hogy Tomi és Ádám kapcsolata napról napra szorosabb és jobb lesz, másrészről én így naponta 3-4 órát vagyok velük és ezt nagyon kevésnek érzem.

Tegnap Ádámot védőnőhöz kellett vinni, az 1 éves státuszra és Tomi úgy döntött, oda is elviszi ő. Gondoltam Erika majd meglepődik, hogy ő viszi Ádámot, hiszen korábban még nem találkoztak, de szerencsére minden a legnagyobb rendben ment. 

Számomra is elképesztő egyébként, mi mindenre van időm most, hogy nem vagyok beszorítva egy néhány órás időablakba. Hónapok óta halogatott Kormányablakos ügyintézések, postázandók, engedélyek…minden kipipálva csütörtökre. Még arra is volt időm, hogy lefussak két kört a Margitszigeten a tavaszi napsütésben. Általában itt az erdőben szoktam futni, hogy ezzel is időt spóroljak, ne töltsem utazással a sportra fordítható drága időt. Sokszor irigyeltem Tomit, hogy neki egy héten 4-5 alkalommal is sikerül elmenni edzeni, míg a legtöbbször én, örülök a kettőnek.  

Amióta cseréltünk, a napi három kávém kettőre redukálódott és nem vagyok hullafáradt este 9-kor. Furcsa viszont, hogy Tomi, aki mindig éjfél – 1 körül fekszik le, a héten minden nap 10-kor már elaludt, sőt egyik nap már este 8-kor! Általában én vagyok az, aki azt mondja, hogy 9-kor már ne kezdjünk el egy filmet nézni, most viszont elég bosszantó, hogy minden este ilyen korán elalszik. Ő nem kávézik, azonban javasoltam neki, hogy kezdje el 😀

Azt kell mondjam, jó ez a kísérlet , de én azért ezt hosszútávon nem csinálnám. Szeretek dolgozni, heti 3 napot osztok meg a cégem és a magánrendelésem között, így van 4 napom a családra, a barátaimra és ez nekem így tökéletes. Nem érzem jól magam attól, hogy kevesebbet vagyok a kicsivel, nekem az igazi boldogságot az adja, ha velük lehetek és dolgozhatok is párhuzamosan, de abban az arányban, ahogy eddig volt, s amit kialakítottam magamnak. Ha felajánlaná, hogy mostantól ő marad itthon, akkor sem akarnám.

Tomi egyre jobban belejön az itthoni tennivalókba, meglepő rend fogadott ma itthon és a ruhák is ki voltak mosva. Reggel elmagyaráztam, én hogy szoktam: világos ruhák, sötétek, piros-rózsaszínek, koszos holmik és Ádám ruhái teljesen külön. Ez már alapvetően túl sok volt neki, ő annak idején egybe mosott ki mindent (mondjuk akkoriban csak feketét hordott). Miután bepakoltunk egy adag ruhát a mosógépbe, javasolta, hogy tegyünk be a másikba is egy adagot mosni. Na most, ez volt a szárítógép.

Nehéz mit kezdenem magammal, nem tudom elképzelni, hogy így éljünk. Szokatlan ez az új rendszer, felborultak a korábbi szerepeink, feladatköreink. Viszont kezdem egyre több előnyét és jó oldalát is látni,  ezt most még nem akarom elkiabálni, de bízom benne, hogy ezek hosszútávon is megmaradnak majd.

Érdekes ez a kísérlet. Egyre nehezebben élem meg anyaként a kialakult szituácíót.