Ádi a fiam, február 21-én lesz 1 éves.

Ezalatt az idő alatt többször vigyáztam már rá, hol pár órát, hol teljes napokat. Vittem számtalanszor sétálni, vittem a védőnőhöz, vittem orvoshoz, de a lényeg, hogy minden alkalom, amikor együtt voltunk az számomra egy pozitív, nyugodt élmény volt. 

Tegnap úgy alakult, hogy ismét egy ilyen napom volt, amikor Ádira kellett vigyáznom egész nap. Régóta a fejemben volt egy gondolat, hogy én például simán, de nagyon simán elmennék GYES-re is, azaz maradnék itthon a gyerekkel akár huzamosabb ideig.

Általában, ha visszatérően a fejemben van egy gondolat, akkor azt előbb-utóbb leírom. Így volt ez, ezzel az itthon maradok a gyerekkel dologgal is, amit végül tegnap meg is írtam egy Facebook posztban.

Feleslegesnek érzem, hogy újra leírjam azt, amit tegnap már megfogalmaztam. Azt meg teljességgel feleslegesnek tartom, hogy most itt elkezdjem magyarázni, hogy húú meg hááá hát én nem is úgy gondoltam mert egy írott szövegbe mindenki azt fogja beleértelmezni, amit akar.

Abban a bizonyos posztban azt írtam le, hogy mennyire szeretek itthon lenni a gyerekkel, és hogy nem értem, hogy ez az anyáknak miért nem jó, és miért nem elég, mert nekem jó, nekem elég lenne. 

Aztán ahogy az lenni szokott, jött a népharag, de ami ennél is borzalmasabb az az anyák haragja, amiben végül is megkaptam, hogy én bizony akár el is mehetnék a picsába, és mit ugatok én itt pár otthon töltött óra után, próbáljam ki huzamosabb ideig, és ha kipróbáltam akár csak 1 hétig is, utána majd visszatérünk erre az otthonnevelés mennyire fantasztikus dologra. 

És igaza volt ezeknek a nőknek. 

Nem mondhatok véleményt anélkül, hogy ne menjek a mélyére, és ne tapasztalnám meg, hogy milyen ez a gyerekkel itthon maradok dolog mondjuk egy hónapon keresztül,

mert egészen más a vidámparkban felülni a körhintára 3 percig, na de ha mondjuk 5 napig kéne rajta ülnöd, akkor már egészen más lenne, az a bizonyos élmény. Valami ilyesmit vettem ki az anyák mondandójából, és akkor úgy döntöttem, hogy hát akkor lássuk. Nézzük meg milyen itthon maradni a gyerekkel és vigyázni rá 0-24-ben.

Aztán persze ahogyan az lenni szokott, a gyerekre vigyázás az csak az alap, ezzel még nem teljes a kép, az anyák rámdobták, hogy oké a gyereknevelés, de lenne itt még mellette valami. Lenne itt még a mosás, a takarítás, a mosogatás, főzés a gyereknek és saját magadnak, valamint ha mindezzel megvagyok, akkor majd meglátjuk, hogy mennyi időm marad az edzésre és úgy általában a saját testem karbantartására.

Megmondom őszintén, ezt már így leírni is elég szar volt, de most már mindegy, végigcsinálom amit vállaltam.

Itthon maradok a gyerekkel 30 napig, megcsinálok mindent, amit eddig a Reni csinált, és a 30 nap végén írok egy újabb posztot, hogy akkor itthon maradni a gyerekkel az végtére is mennyire napsütéses Miami beach.

Reni összeírt nekem egy listát, amely tartalmazza a gyerek napirendjét, hogy mikor eszik és mit, mikor van alvóideje, mivel kell mosni a ruháit, mit nem szabad ennie, mikor kell sétálni vinni stb. Ez egy amolyan „basic” lista, hogy a gyerek napirendje és életvitele attól ne boruljon fel, hogy én itt most kitaláltam, hogy gyereknevelés mélyvízben.

Íme a lista.

Ezt a listát fogom követni 30 napon keresztül. Megyek bevásárolni, ekkor viszem magammal a gyereket. A babysittert lemondom, én leszek vele úgy, ahogyan az anyák vannak otthon a gyerekeikkel. Persze Reni is itt lesz, de mondtam Reninek, hogy ebben a 30 napban tervezzen úgy, hogy minél kevesebbet legyen itthon napközben, mire azt mondta, hogy ez érdekes lesz számára is, hogy ő ezt hogyan fogja megélni.

Azt már tegnap megtapasztaltam, hogy legalább az első napokban szükségem lesz Reni segítségére, mert tegnap tök jól elláttam a gyereket, de miután lefeküdt a gyerek, nekem mindenhez volt lelkierőm, de ahhoz egyáltalán nem, hogy én összepakoljam a lakást, mert a gyerekem az olyan, hogy felkel és szétpakolja a lakást.

Így.

Szóval Reni most még utoljára elpakolt és megfőzte a gyerek kajáját tegnap este, a mai napra. Tegnap déltől a gyerek esti fektetéséig már én voltam Ádival, úgyhogy ez a 30 napos full-time apa program igazából már tegnap elindult.

Ha nem fogom bírni azt is leírom, de azt hiszem ez nem alternatíva. Nem alternatíva, mert az anyák sem mondhatják azt, hogy bocs Géza, nem megy, akkor én most ebből kicsekkolnék. 

És ami még a tegnapi posztot illeti, pontosabban annak egyik kommentjét, amelyiknek egész nagy sikere volt. Az egyik anya azt kérte, hogy csináljak egy szelfit az első napon és egyet a végén, hogy mennyire nyúzódik szét az arcom ettől a 30 naptól. 

Meglátjuk.