Ahogy Ádi jobban lett, Reni azzal a lendülettel zuhant össze teljesen. 

Amíg a gyerek beteg volt tartotta magát, de ahogy látta a gyerekkel minden rendben már volt ideje magára és a saját problémáira koncentrálni, és ez Reni esetében a lehető legrosszabb, ha azon kezd el filózgatni, hogy mi történik vele és hogy mi vár még rá. 

Az egyik barátom írt egy üzenetet, amiben megkérdezte, hogy van Reni 

Fizikailag jól – válaszoltam, és ebben  a válaszban minden benne volt. Nem is kérdezett semmit a srác már utána. 

A mélypont Reninél a műtétje utáni itthon töltött harmadik napján jött el. Lent játszok a gyerekkel, Reni olvasgat valamit mögöttem, majd egyszer csak elkezd sírni és felrohan a hálószobába, ahonnan aznap egész nap nem jött le, sőt azt hiszem az ágyából sem kelt ki nagyon. Többször is bementem hozzá hogy vigasztaljam, de teljesen reménytelen volt. 

Miért ő, mihez kezdjen most, nem akar sugárkezelést és ehhez hasonló hangulatban telt el a napunk, amit egyrészről abszolút megértek, másrészről viszont egyáltalán nem. Ezután a nap után Renivel volt egy komolyabb beszélgetésem, amiben felvázoltam neki, hogy történt ami történt, vár még ránk ami ránk vár, de most erősnek kell lennie ha akarja, ha nem, mert a családunk nem veszítheti el az anyát, azaz a családunk érzelmi és lelki támaszát. Egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a gyerekek ilyen állapotban lássák az anyjukat, és ezt én sem fogom neki engedni. 

Nem fogom engedni, mert a gyerek hiába 1 éves, egyből megérezte hogy mi a helyzet, valami elképesztően hisztis lett, és teljesen összezavarodott. 

Én tényleg mindent megértek és elfogadom, hogy fel kell dolgozni a csapásokat, de emellett

szülők vagyunk és ez sajnos azzal is jár, hogy akkor is erősnek kell lennünk, ha odabent mi vagyunk a leggyengébbek.

Van itt a házunk közelében egy parkoló, ahol hazafele menet mindig megállok 10-20 percre amíg lenyugszom attól függően, aznap mekkora állatkertben volt részem a munkának köszönhetően. Fejben leteszem a munkát, és áthangolódom. Áthangolódom, lenyugszom, és soha, de soha

nem viszem haza a negatív energiákat, a stresszt, a feszültséget. 

Amint belépek az ajtón sem a Reni, sem a gyerekek nem érezhetnek meg abból semmit, hogy aznap milyen stresszben volt részem.

Mert ez a feladatunk nekünk szülőknek, hogy megóvjuk a gyerekeinket. Nem csak az éles tárgyaktól, meg a lenyelhető bizbaszoktól, hanem attól a sok szartól is, amit a külvilágból hoznánk haza.

Hála Istennek Reni inteligens nő, és egyből megértette amit mondtam neki. Hihetetlen gyorsan összeszedte magát, amire a családunknak, és azon belül is Ádinak nagyon nagy szüksége volt.  Ahogy Reni általános hangulata javult, úgy normalizálódott a gyerek hangulata is. Addig a gyereket nem lehetett letenni mert visítva kezdett el sírni, de azon belül is csak akkor nyugodott meg, ha én emeltem fel. 

Fiammal a kapcsolatom

Közzétette: LifeTiLt Blog – 2019. február 25., hétfő

 

A videón bár mosolygok, de baromi nehéz napokat éltem át ekkor. 

Ha most valaki megkérdezné, hogy most akkor jó-e otthon a gyerekkel, vagy inkább visszamennék-e dolgozni, akkor nem igazán tudnék egyértelmű választ adni. Nem tudnék válaszolni, mert a válaszom erősen függene attól, hogy melyik napon kérdezik meg tőlem.

Vannak a nagyon rossz napok, amikor a gyereket egyszerűen tényleg nem lehet elviselni. Sír ha leteszed, sír ha játszani akarsz vele, sír ha tisztába teszed, ha öltözteted, ha fürdetni viszed, amikor nehezen alszik el, de cserébe rohadt gyorsan felkel, szóval vannak ezek az igazi rettenet féreg napok. Az ilyen napok után, ha valaki feltenné a kérdést, hogy most akkor visszamennék-e dolgozni ahelyett, hogy itthon vagyok a gyerekkel, akkor a válaszom egyértelműen egy hatalmasan brutálisan nagy igen lenne de úgy, hogy utána napokig haza sem mennék. Az ilyen napok után két dolgot szeretnék. Jól leinni magam, és magzatpózban sírni valahol.

Aztán vannak azok a napok, amikor minden rendben van. A gyerek eszik, alszik, jókedvű, eljátszik magában, az álmosságát nem sírással jelzi, hanem elkezdi dörzsölni a szemét, szóval amikor MINDEN RENDBEN VAN.

Na egy ilyen napon írtam meg azt a bizonyos “miért nem jó otthon a nőknek a gyerekkel?” bejegyzést, és ha valaki egy ilyen napon kérdezi meg milyen itthon a gyerekkel, akkor azt mondanám, hogy életem legjobb döntése volt, hogy 30 napig a munka helyett inkább itthon vagyok Ádival. Az ilyen napok után azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy Ádi óvodás koráig itthon maradjak vele, és semmi pénzért nem mennék vissza dolgozni. 

Az itthonlét a gyerekkel egy igazi orosz rulett, és sosem tudhatod, hogy aznap beleroppanva megbolondulsz miközben kegyelemért könyörögsz, vagy éppenséggel te leszel a legboldogabb ember, aki hálát ad a sornak minden egyes percért, hogy a gyerekeivel lehet.

Amikor írom ezt a bejegyzést, 18 itthon töltött nap van mögöttem, úgyhogy most egy kicsit összegezném az eddigieket és egyben értékelném is saját magamat.

Gyerek

A gyerek életben van, de azt hiszem ez azért eléggé a minimum elvárás kategória. Ebben az egész programban a gyerek élvez abszolút elsőbbséget bármiről is legyen szó. Ezt úgy kell érteni, hogy ha a gyerek aznap nagyon problémás volt és komoly figyelmet igényelt, akkor simán háttérbe tettem mindent és csak a gyerekre fókuszáltam. Ádi kapjon enni, igyon minden nap legalább 800 ml-t, legyen mindig tisztába téve és feküdjön le aludni, amikor a fáradtság jeleit látom. Minden mellett erre figyelek a legjobban, mert ha a gyereket nem időben teszem le aludni, akkor Ádi túlfárad és kinyílik az állatkert.

A gyerekkel kapcsolatban egyetlen dologgal nem vagyok elégedett, ez pedig a napirendjének tartása. A mai napig nem él a gyerek olyan ütemben és olyan napirenden, ahogyan azt a Reni kitalálta, és ami a gyereknek egyébként maximálisan jó volt. 

Én hatékonyan nevelek, a Reni úgy, ahogyan csak egy anya tud. Számomra az etetés vagy a fürdetés egy elvégzendő feladat, amit minél hatékonyabban akarok elvégezni. Ha a gyereknek ennie kell akkor van egy tál kaja, azt egye meg és pont. De a Reni nem így etet. Számára az etetés nem egy feladat, hanem a gondoskodás egyik megjelenülése. Ezt most lehet nem tudom érthetően megfogalmazni, de pontosan ez az a megfoghatatlan plusz, amire csak a nők képesek. Én akár bele is dögölhetnék de soha nem tudnék úgy gondoskodni a gyerekről, ahogy az anyja képes, mindenfajta megerőltetés nélkül. 

Ez az eddigi legnagyobb rádöbbenésem. Egy anyát egyszerűen nem lehet helyettesíteni. 

Amiben fejlődnöm kell

  • Jobban oda kell figyelnem a gyerek napirendjére. 
  • Ne adjak neki titokban almalevet és vanilia pudingot
  • Ne a csap alatt fürdessem hanem a kádban.

Háztartás

Ezt a háztartás dolgot mindig is afféle járulékos veszteségként éltem meg. 30 napig azt csinálom itthon amit a Reni, és ebbe a gyerekfelügyelet mellett beletartozik ez a hülyeség is. Régebben már írtam arról, hogy a nőknek mennyire fontos szerepük van az otthon melegének megteremtésében, és ennek a melegnek fontos része, hogy rend van itthon, tisztaság, tiszta ruhák, és minden egyéb, amit meg kell cselekedni háztartás címszó alatt.  

mosás

Ez a kedvencem. Tisztességesen mosok mint a barom. Külön a gyerek ruháját mosódióval ( ne kérdezzétek nem tudom), külön a szineseket, a fehéreket, a feketéket, használom a különböző mosóprogramokat, szóval ez a része teljesen rendben van, de megmondom őszintén szeretem is. Ha egyvalamit kéne tovább csinálnom, ezt választanám.

Amiben fejlődnöm kell

  • Mosás után 12 órán belül vegyem ki a vizes ruhákat különben berohadnak aztán moshatom ki újra.

mosogatás

Itt már vannak problémáim. Én semmit nem csinálok, aminek nem látom értelmét. Ezt nem csak a háztartásra mondom, hanem mindenre az életemben. Ha van egy racionálisabb, vagy könynebb megoldás, akkor úgy csinálom. Jelen esetben ezt a mosogatás dolgot nem értem. Ha rajtam múlna simán vennék müanyag tányérokat, poharakat, meg evőeszközöket és a probléma meg van oldva. Tudom a Föld meg minden, de nem kell aggódni, a Reni nem engedi a papír poharakat meg tányérokat. Hülyén mutatna a Herendi porcelán készlete mellett a vitrinben, amit persze szintén nekem kell elmosogatnom. Nem szeretem a mosogatást, de megcsinálom. Nem géppel, kézzel mert úgy gyorsabb.

Amiben fejlődnöm kell

  • Azt is én mosogassam el, amit a Reni mosogat el helyettem.

vasalás

Teljesen felejtő. Nem vagyok hajlandó vasalni. Ismerek olyan nőt aki a törölközőket meg a zoknikat is kivasalja, mondjuk olyan embert is ismerek aki megbolondult, szóval most ezzel nem vagyunk előrébb. Ha olyan munkám lenne ahova ingben kéne járnom, akkor más lenne a helyzet, de nem olyan munkám van, szóval nincs miről beszélnünk 

Amiben fejlődnöm kell

  • Semmiben. Tökéletesen elégedett vagyok azzal az állapottal, hogy nem vasalok.

porszívozás

Nincs vele problémám, megcsinálom ha nagyon muszáj, de erre kitaláltam egy trükköt, hogy ne kelljen olyan gyakran. Reni akkor szokott elkezdeni piszkálni ezzel a porszívó témával, ha látható morzsák, vagy az utcáról általam behozott sár van a lakásban. Amint észreveszem, és mielőtt a Reni szólna érte fogom a partvist és összesöpröm a látható dolgokat, így a lakás szemre tiszta. Reni örül hogy nincsen kosz, márpedig ha anyuci boldog, akkor mindenki boldog, én meg megúszok egy porszívózást. 

Amiben fejlődnöm kell

  • Hogy ezt ne írjam le, mert ha a Reni ezt elolvassa tuti holnap felszívatja velem az egész házat bosszúból.

pakolás

Általam bevezett szabály, hogy mindenki pakol maga után. A Dórika is, a Reni is, én meg próbálok nem széthagyni mindent a lakásban. Ez olyan jól megy, hogy átmentem tegnap anyámékhoz, és ott is elkezdtem pakolni magam után. Tudjátok vannak ezek a pillanat megállító momentek az életben, amikor hirtelen megállsz, és így te is megdöbbensz azon, hogy mit csinálsz.

Reni egyébként remek társ, mindenben támogat. Ebben a programban is. Ez a doboz 2 napig volt így az asztalon, de a Reni nem nyúlt hozzá, megvárta amíg én elteszem. 

Én azt gondolom ezt a bejegyzést a csúcson kell abbahagyni, és ezzel az üres pudingos dobozzal az asztalon bőven elértük ezt a magasságot. Lenne itt még pár dolog úgy mint főzés meg tisztaság, de ezeket majd a következő bejegyzésben folytatom mert már így is túl hosszú lett. 

És ha már a következő bejegyzés szóba jött. A következő bejegyzésben fogok beszélni arról, hogy ez a szerepcsere hogyan érintette a kapcsolatomat Renivel, és úgy általában milyen hatással volt a házasságunkra.