röviden

Az életmódváltás periódusában az ember feje kitisztul. Nemcsak a teste, hanem az elméje is.

A sporttal töltött magányos órák gondolkodásra késztetnek, és míg az első pár napban magán a diéta betartásán és az elhatározásunkon van a hangsúly, és hogy egyáltalán lemenjünk edzeni, addig az első 1 hét után egyre inkább új gondolatok kezdenek felsejleni bennünk. A testátalakítás egy dolog, de a kérdéseinkre a válaszokat csak ezután kell megválaszolnunk magunkban.

Mihez kezdünk az életünkkel, ha lefogytunk? A testünk megreformálása után mihez kezdünk az új külsőnkkel, mihez kezdünk akkor, amikor vége lesz a programunknak? A válaszok ekkor még nincsenek meg benned, a cél, hogy megcsináld magad, most még talán kielégít, de előre szólok, hogy ez számodra nem lesz megváltás. A test csak egy test. Vizuálisan szebb látványt fogsz nyújtani, de azt még rajtad kívül pár millióan is lazán tudják hozni.

Egy átalakító program, amit most éppen magadon végzel, sokkal többet fog adni. Ahogy tisztul a fejed, és a fejlődés útjára léptél, egyre inkább látni fogod azokat a problémákat, amelyek vagy megkeserítették az életed, vagy meggátoltak abban, hogy boldogabb életet élj. Körülötted szépen lassan minden átalakul, vagyis dehogy alakul át, te változol, senki más, mégis mindenkit másnak fogsz látni. A barátokat, a barátnőket, a társadat, a kollégáidat, az embereket a buszon, vagy éppen saját magadat.

A nagy felismerések korszaka lesz ez, és minél inkább tartod magad a diétához, és következetesen végzed az edzéseket, a változás annál inkább szembetűnő lesz. Először a hozzád legközelebb állók néznek majd rád másként, mert látják, hogy valami mást csinálsz. Változol, már nem az vagy, akit megismertek, és ezt ők nem fogják érteni, a legtöbben nem is fogják elfogadni, pedig te semmi mást nem csinálsz, csak normálisan eszel, edzel, és nemet mondasz, amikor nemet kell mondani. Ennyi történik, nem több, de ez is bőven elég ahhoz, hogy te többet teszel, mint mások.

A nem szóra a társadalmunk igen kis százaléka képes, ráadásul ha ezt következetesen teszed, akkor aztán tényleg a felső 1%-ban találod magad. Igen, ott, ahol csak a kivételes emberek járnak, és te még mindig nem csinálsz semmi mást, mint tartod magad az elhatározásodhoz, hogy átalakítod magad, és nemet mondasz.

Nem kérek alkoholt, nem kérek öntetet, most nem tudok veletek menni, mert edzésem van. Semminek tűnő apróságok, de a világ legfontosabb építőelemeit a semmiségeknek tűnő részletek sokasága adja, ahogyan téglák nélkül sem épült még fel egyetlen ház sem. A nem a fejlődés egyetlen kulcsa, és a leghatározottabb igen a jövődre nézve.

Telnek a napok, és te egyre erősebb leszel. Már mögötted van 5 nap, 7 nap, 18 olyan nap, amikor nemet mondtál, és tartottad magad az elhatározásodhoz. Ez erőt fog adni, és visszaigazolást számodra, hogy véghezvittél valamit. Kitűztél egy célt, és nem gyengültél el, nem buktál bele, hanem elérted. Semmiségek, apró sikerélmények ezek, de nagy dolgok véghezviteléhez ezek a jellemet építő elemek adják az alapot, és erősítenek meg téged, hogy igenis képes vagy rá. Ekkor majd kezd leesni számodra is, hogy minden csak elhatározás kérdése, és sokkal többre vagy képes, mint gondoltad volna magadról akár csak 1 hónappal ezelőtt.

Az edzéseken egyre többet érsz el, a diéta miatt a kilók és a centik száma csökken, a pár hete szorító nadrágok már lötyögnek rajtad, és ahogy belenézel a tükörbe, a szemednek vonzóbb és szebb testet látsz majd viszont. A változás jelei a külsődön egyértelműen megmutatkoznak, de ami a szemnek láthatatlan, az az elméd tisztulása, a jellemed fejlődése és az önmagadba vetett hited erősödése, ami igazán lényeges. Egy új ember születik benned, megváltozott világképpel a fejében, és ezt előbb-utóbb mindenki észre fogja venni. Hol van az az ember, akit megismertünk, és mi történik veled, hogy teljesen más emberré kezdesz válni?

A barátaid nem változnak, ők ugyanazt teszik, mint eddig. Ezek az életek, legyenek bármilyenek is, te már másképpen nézel rájuk. Elkezded látni azokat a hibáikat, amiket eddig nem láthattál, de miért is láttad volna, hiszen a te életed sem fejlődött és az övék sem. Ültetek egy langyos vízben, ami elég meleg ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen, és még pont nem elég hideg ahhoz, hogy bármin is változtassatok.

De most minden más.

Te most változol, a te életed most fejlődik, és egyszer csak azon kapod magad, hogy ami eddig kielégített és elég volt, az most már nem elég, most már többre van szükséged, mint a „jó az úgy” állapot szörnyű posványsága. De a langyos vízben egyszer csak fázni fogsz. Ki akarsz már szállni belőle, és a többiek, akiknek jó ez a hőfok, nem értik, hogy hova mennél, amikor ez kellemes, itt nincsen semmi probléma. Igaz, nem elég meleg, de legalább nem olyan hideg. De neked már más kell, neked már melegebb víz kell. Azok a bizonyos megemelkedett igényszintek, amik a fejlődéseddel elengedhetetlenül együtt járnak.

A barátaid ekkor majd vissza akarnak rángatni, hogy maradj velük, ne menj sehova. Ők is tudják, hogy van egy medence, ahol melegebb víz van, és komfortosabb az élet, de nekik jó a langyos, mert a melegebbért küzdeni kell, azt meg persze nem akarják. Te pedig nem érted, hogy lehet ez nekik elég, hogyhogy nem akarnak többet, amikor a több olyan könnyen elérhető, és csak karnyújtásnyira van. Mondogatják majd neked, hogy ne csináld, edd meg, idd meg, ne akarj többet, de te már tudod, hogy mi a válasz, és erre dühösek lesznek. NEM. Ez lesz a válaszod, és továbbmész, mert tovább kell menned.

Mert erre valók a barátok, hogy ha kell, utat mutassanak. Megmutassák, hogy az élet lehet több, lehet máshogyan is élni.

Mutass utat, a fejlődés útját, amire te már ráléptél. Akibe szorult némi önérzet és büszkeség, a le nem akarni maradásra való vágy, az követni fog téged, és te vezérré válsz. Olyan vezérré, akit érdemes követni, aki nemcsak magával tesz jót, hanem a barátai és a körülötte élők életére is pozitív hatással van.

Akik követnek vagy követni fognak, ugyanolyan kivételes emberek, mint te magad vagy, aki képes volt váltani. Lesznek olyanok is, akik nem akarnak követni, de azokat nyugodtan hagyd az út szélén, és ne fájjon értük a szíved. Ők azok az emberek, akik csak koloncként éltek rajtad, nehezékek voltak az életedben, és olyan fékek, akik eddig mindig csak megállítottak a törekvéseidben. Ezt csak most fogod majd látni, de most már legalább látni fogod.

A barátok és a hozzád közel állók után jön majd csak el a legszörnyűbb felismerések kora, amikor magad mellé nézel, és a társadra pillantasz. Te még mindig diétázol, te még mindig sportolsz, és te még mindig nemet mondasz. Magad mellé nézel, és mit fogsz látni? Egy társat, aki a régi önmagadnak elég volt, sőt még úgy is érezted, hogy neked megfelelő, de a fejlődéseddel új igények járnak, és az az ember, aki régen jó volt, most már messze nem biztos, hogy most is az lesz a szemedben. Ez nem a múltad megtagadása lesz, hanem a dolgok tisztánlátása.

Senki ne ringassa magát romantikus álomvilágba. A képzelgésekkel is számoljunk le, ha egy mód van rá, akárcsak az illúziókkal és az önbecsapásokkal is. Ennek a hazug korszaknak egyszer és mindenkorra legyen vége, mert semerre nem visznek, kizárólag zsákutcákba. De miért mennél zsákutcába, ha a világ legfénylőbb sugárútjain is megteheted nap mint nap ugyanazt a távot?

Te fejlődsz, és ami a legfontosabb, teszel a fejlődésedért. Márpedig aki dolgozik, aki energiát, időt és lemondást nem sajnálva tesz azért, hogy jobb élete legyen, egy idő után, látva munkája gyümölcsét bizonyos elvárásai lesznek, és teljes joggal, ahogyan a munkánkért is cserébe fizetést várunk. Elvárásaink lesznek azokkal az emberekkel szemben, akik minket körülvesznek, és elvárásaink lesznek a társunkkal szemben is, akik életünk legszorosabb kötelékét kell, hogy jelentsék számunkra, és akivel az életünket akarjuk leélni. Márpedig ha ez a társ nem üti meg azt a minőséget és mércét, amit magunknak harcoltunk ki, és nem ugorja meg azt a mércét, amit mi már könnyedén megugrunk, akkor bizony magunk mellé nézve azt tapasztaljuk, hogy az a társ, aki mellettünk van, nem elég jó hozzánk, nem vele akarunk tovább élni, de főleg akkor nem, ha a másik a fejlődésre való törekvés minimális jeleit sem mutatja.

Itt nem a szerelem múlik el, te ettől nem lettél rosszabb ember, csak már egy magasabb emberi értéket képviselsz, és már nem elég az, ami régen elég volt. A társakra ugyanaz érvényes, mint a barátokra. Utat mutatsz, és felajánlod a lehetőséget a másiknak is, hogy nézd, ez ilyen egyszerű, gyere velem, tedd meg te is, változz velem, és az életünk jobb lesz. Ha a másik erre nem képes, akkor nincs mit tenni, tovább kell lépned. A másik persze dühös lesz, de nem azért, mert otthagytad őt, hanem mert végigasszisztálta melletted a fejlődésed folyamatát, és te minden egyes nappal, ahogy többet és többet értél el, erősebb lettél fejben, és az értékítéleted is egyre magasabb szinteket ért el. Te tükröt tartottál elé, amiben magát kellett látnia, saját maga gyengeségeit. Márpedig ha valakinek tükröt tartasz, és meglátja saját maga hibáit és gyengeségeit, akkor az a másik, ha gyenge jellem, dühös lesz, és téged fog hibáztatni.

A selejtes emberek mindig úgy mutatkoznak meg, hogy a hibáikra rávilágítva dühösek lesznek, és téged hibáztatnak. Lehetne más is a reakciójuk, igen. Mondjuk, hogy belenéz a tükörbe, és felbassza magát. Dühös lesz, de nem rád, hanem saját magára. Felbassza magát, és a büszkesége nem engedi tovább, hogy úgy élje silány életét, ahogyan eddig tette. A minőségi emberek minden esetben hálásak azért, ha valaki a hibáikra világít rá, mert legalább valaki szólt neki, hogy az élete egyenértékű egy használt gumi óvszerével.

Márpedig te nem élhetsz egy selejtes emberrel. Nem élhetsz egy olyan emberrel, aki nem akar mindig többet az élettől. Nem pénzről beszélek, hanem tevőleges életről, egyfajta státusz eléréséről, hogy minden esetben és élethelyzetben büszkén tudjon megjelenni, és te büszke lehess arra az emberre, aki melletted áll.

A te fejlődésed az egész életedet meg fogja változtatni. Új emberek vesznek majd körül, és a régiek, legyenek azok bármekkora nagy barátok, a 90%-uk el fog tűnni mellőled. De te ne félj ettől, nem maradsz egyedül, ettől a múltad nem fog megváltozni. Sőt, arra mindig emlékezned kell, tudnod kell, hogy honnan jöttél, hogy értékelhesd azt az embert, akivé váltál.

Önerőből, saját magad elhatározásából, a te döntéseid által. Ha ezt megteszed, kivételes ember vagy. Azt gondolod, hogy kivételes ember vagy? Mutasd meg hát mindenkinek, hogy valóban az vagy. Ne mondd, mutasd.