röviden

Amikor ezt a bejegyzést olvassátok, akkor én éppen a vonaton ülök, és Debrecen felé tart a vonatom, feltéve persze, ha 15:23 és 18:02 között olvassátok.

Április 17-én a Corvinus egyetemen 400 ember előtt elindult valami. Valami egészen fantasztikus dolog, amit hívjunk csak simán LifeTILT-reformmozgalomnak. Ezzel a mozgalommal kétségívül nagy fába vágtam a fejszémet, és ha ezt esetleg elfelejteném, szinte mindenkitől megkapom a kérdéseket, amelyekkel időről időre szembe találom magamat.

Miért sikerülne pont nekem, amikor már annyian próbálkoztak ezzel előttem? Miért sikerülne nekem egy olyan reform véghezvitele, ami nem sikerült szakszervezeteknek és az évek során megannyi érdekképviseletnek, széles körű szülői összefogásnak sem? És úgy egyáltalán. Miért sikerülne pont nekem?

A társadalom mára már teljesen leszedálódott. Egész egyszerűen nincs már hitük az embereknek, és ami a legborzasztóbb, hogy ha látják is a folyamatok tarthatatlanságát, már akkor sem küzdenek itt semmiért, mert úgy gondolják, van másik alternatíva. Ez az alternatíva pedig nem más, mint itt hagyni mindent a picsába, és kiköltözni külföldre, mert ugye ott minden sokkal jobb, ott sokkal jobb felszolgálni, asztalt leszedni, fodrászkodni, eladónak lenni vagy akár komolyabb pozíciókban elhelyezkedni. Külföldön minden jobb, tudjuk, mert ahol nincs magyar felirat, és nem szállnak magyar mondatok a szélben, akkor az már maga a Kánaán. Sokan azt gondolják, Magyarország halálra van ítélve, és csak a pusztulás mikéntje és időtartama a kérdéses.

Ebben a klímában persze hogy senki nem hisz már semmiben, és senki nem hiszi el, hogy az életéről és a környezetének a minőségéről saját maga is dönthet. Le lehet élni egy életet úgy is, hogy mindig azt kérdezed, miért nem sikerülhet, vagy esetleg úgy is, hogy kizárólag arra fókuszálsz, hogyan tudod megoldani, hogyan fog sikerülni. Sokszor nem az élet szar, hanem csak rossz szögből szemléljük azt és amíg ezen nem változtatunk, addig rettenetesen nehéz lesz itt bármi maradandót is létrehozni.

Szemléletváltás nélkül ez nem fog menni, érdekektől mentesen odaállni egy mozgalom mellé meg aztán pláne nem, szolgáljon az a mozgalom bármennyire is jó ügyet vagy akár csak a gyerekeink jövőjét. Mert ez a reformmozgalom nem nekünk épül, ebbe a házba nem mi fogunk beköltözni, mi ennek a reformelképzelésnek a gyümölcsét már nem fogjuk kiélvezni, kizárólag a gyerekeink, és azt hiszem, ennél több érvem nincs és nem is lesz az utunk során.

A LifeTILT-reformprogramok a jövőt szolgálják, egy egészséges társadalom kineveléséhez szükséges alapokat fektetik le. Ez kizárólag hittel indulhat el, és olyan mentális állapotban lévő emberek sokaságával vihető csak sikerre, akik nem azt kérdezgetik, hogy miért nem sikerülhet, és nem azt nézik, hogy hol fog elbukni a dolog, mert mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy bármin is változtassunk. A hozzáállásbeli felsőbbrendűség és az önmagunkba vetett hitünk és erőnk nagysága. Ez az, amiben én hiszek, és ez az egészséges életmódért vívott harcunk legtisztább esszenciája.

Én hiszek ezeknek a reformoknak a létrejöttében. Lehet, hogy belebukok, de nem is ez a lényeg. Lehet, hogy minden pénzemet beleteszem, és a végén nem lesz belőle semmi, és mindenemet elvesztem, de mindez nem számít, mert jó ügyet képviselünk, amely ügy mögé mindenki bátran odaállhat. És ha ez így van, márpedig így van, akkor nincs mitől félnem, nem lehet kudarc a vége.

Az iskolai étkeztetés megreformálása, a testnevelésórák egységesítése és az egészséges életmód tanórák beépítése a Nemzeti alaptantervbe – három olyan programpont, amelyek létrejöttével új alapokra lehet helyezni a jövő Magyarországát.

Egy ilyen méretű és horderejű reformelképzeléshez többre van szükség, mint nagy szavakra és forradalmi beszédekre. Ehhez sajnos nem elég a vak hit és az ostoba bizakodás, hogy össze fog ez jönni, mert hiszünk benne, meg jó ügy, és különben is, mekkora fasza gyerekek vagyunk már. Ez sajnos nem lesz elég.

Egy ilyen reformkezdeményezéshez az alábbi feltételek szükségesek, és ezeknek az együttes és folyamatos megléte.

Pénz: ezt én biztosítom. A LifeTILT-termékekből eddig és ezután befolyt összegek fogják fedezni ezt a reformkezdeményezést és az ezzel járó költségeket.

Társadalmi támogatottság: ezek lesztek Ti. Ezért kezdtem országjárásba, és ezért fogok előadást tartani az összes nagyobb magyar város egyetemén. Ahova tudok, és lehetőséget biztosítanak, elmegyek, és kiépítem a bázist, az ehhez szükséges országos hálózatot.

Persze nem várok csodákat, annál azért jobban ismerem az emberi természetet, mint hogy én most itt tömegek csatlakozását várjam a kezdetektől fogva. Erről nem lesz szó, ezzel tisztában vagyok. Ahogyan a LifeTILT-et 3 évvel ezelőtt csak 60-70-en olvasták, úgy ez a reformkezdeményezésnél sem lesz másként. Kell egy kis idő az embereknek, amíg látják, hogy valami elindult, mert az ember már csak olyan, hogy nem szívesen ül be egy olyan étterembe, ami üresen tátong. Nagyobb tömegek itt akkor fognak csatlakozni, ha látják, hogy valami elindult, ha látják, hogy a labda mozgásban van.

Helyi vezetők: minden egyes városba, ahova ellátogatok az elkövetkezendő 1 évben, elsősorban azzal a céllal látogatok el, hogy megtaláljam azokat az embereket, akik képesek irányítani egy közösséget. Kell egy hálózat, kellenek emberek, akik helyben végzik el azt amunkát, amit én a távolból nem tudok. Ezeket az embereket az előadásra ellátogató emberek közül fogom kiválasztani.

Szellemi holdudvar: az elmúlt 3 évben a társadalom legmagasabban kvalifikált emberei jártak hozzám. Edzettem és edzek a mai napig is politikusokat, diplomatákat, gazdaságkutató intézetek és pénzügyi szervezetek vezetőit, cégvezetőket és a pályájukon sikeres vállalkozókat egyaránt. Ez a kapcsolati tőke felbecsülhetetlen, és én most ezeket az embereket felkeresvén egy 12 főből álló holdudvart hoztam létre, akik hisznek az élképzeléseimben, és a kapcsolati rendszerüket felhasználva hajlandók támogatni ezt a reformkezdeményezést.

Ezek az alapok. Ha csak egy is hiányzik ezek közül, a kezdeményezés kudarcra van ítélve, és a helyünk a társadalmi felelősségvállalás temetőjében lesz, egy nagyon fasza fejfával a homlokunk felett, amire az lesz írva, hogy „ők is megpróbálták, de nekik sem sikerült, minden marad a régiben”. Lehet, hogy így lesz, nem tudhatom, mindenesetre ha rajtam múlik, erre egészen biztos nem fog sor kerülni.

Az előkészületek tehát már javában zajlanak, a kulisszák mögött megkezdődött a munka és a felkészülés a harcra, mert ez bizony az lesz, és erre nem árt, ha mindenki felkészül.

És hogy mit kérek tőletek? Most még semmit, vagyis valamit mégis. Ha éppen abban a városban tartok előadást, ahol éppen laktok, és úgy érzed, hozzá tudnál tenni ehhez a mozgalomhoz, akkor egyszerűen csak gyere el, és hallgasd meg, amit mondok élőben. Most csak ennyit kérek, semmi többet.

Legközelebb május 13-án Debrecenben…