röviden

De tényleg. Mihez akarsz kezdeni magaddal, miután lefogytál, miután átalakítottad a tested? Veszel pár új ruhát, és nézegeted magad a tükörben meg a kirakatok üvegeiben? Felöltözöl csinosan, fürdesz a férfiak tekintetében, és közben baromi jólesik majd minden vágyakozó férfipillantás és gyűlölködő, egyben elismerő női szemek fókuszában lenni?

Ha a válasz igen, akkor hoztad a társadalom egyik leglesajnáltabb rétegének állapotát, amit a köznyelv csak buta, de tényleg nagyon ostoba picsaként emleget.

Felteszem újra a kérdést. Mihez akarsz kezdeni, és mik a terveid, miután elérted a külsőddel a kitűzött célt? A problémáidra nem lesz megoldás, ebben biztos lehetsz. Ha a párkapcsolatod javulását várod tőle, akkor ismét csak el kell, hogy keserítselek. Ha szebb leszel, és jobban fogsz kinézni, a barátod, társad, férjed, szeretőd, tök mindegy, kicsodád lehet, jobban megkíván, de ha ez a rajongás és az a bizonyos tűz feléledése csak a testednek szólt, akkor ezen először is nem ártana elgondolkodnod, másodszor pedig ha a tested minősége határozza meg a szexuális életed minőségét, akkor bizony semmi más nem vagy, mint egy test, egy pornófilm a monitoron a férfi szemében, és ezzel kb. egyenértékű értéket is képviselsz a fejében.

A tested állapota semmi más, mint egy státuszszimbólum. Egyfajta kivetülése az életednek és annak minőségének, a fejedben megélt gondolatok értékének, az igényszintednek és mindannak, hogy hova helyezed el magad a világban, te mennyire tartod magad.

Mindannyian jobb életet akarunk. A lakásunk legyen minél jobb helyen, legyen szépen berendezve, legyen benne minden komfort. Legyen minél jobb kocsink, jobb állásunk, legyen minél szebb és minőségibb ruhánk, táskánk, cipőnk, és ha lány vagy, akkor sminked a Max Factortól, vagy a faszom se tudja, most mi számít ott igazi minőségnek. Járjál szórakozni minél hájpoltabb, trendibb, exkluzívabb szórakozóhelyre olyan ruhákban ugye és olyan italokat kikérve, ami az általad gondolt társadalmi kasztnak megfelel. A plebs, az alsó középosztálybeli proletariátus réteg ezt hívja sznobizmusnak, pedig ez semmi más, mint egy olyan élet élése, amit magunknak harcoltunk ki, és amiért kőkemény munkával megdolgoztunk.

Az élet minden területére igaz ez, hogy jobbat akarunk mindenből, a lehetőségeinkhez képest a legjobbat, sőt néha még azon túl is nyújtózkodva, mert ez az élet rendje. Mindig jobbat, mindig többet elérni, a teremtésre való vágyunk, és hogy legyen mit rátennünk arra a bizonyos asztalra.

Aki az élet minden területén egy ilyen élet élésére törekszik, annak teljeséggel természetes, hogy a testét is rendben tartja, mert tudja, hogy egy egzisztenciális biztonság megteremtéséhez és annak megtartásához mennyi emberi plusz kell, mennyi kvalitást igénylő emberi tényezők sokasága szükséges. A sikeres élethez gondolatok kellenek, kreativitás, büszkeség, emberi tartás, és végső soron olyan tényezők összessége, amely a jellemünket formálja, és ezáltal többet tudunk elérni, mint azok, akik az életüket nem tartalommal, hanem üres közhelyekkel, felszínes életet élve akarják megtölteni.

Az életet azonban nem lehet megerőszakolni. Az évszázados társadalmi hagyományokat nem lehet felrúgni, kasztok között tárgyak mutogatásával nincs átjárás. Add 10 különböző társadalmi osztályból jött férfira ugyanazt az öltönyt, és a különbség szemmel látható lesz. Egy proli, soha semmit el nem érő kisember hiába másol általa közép-, ad abszurdum felső középosztálybelinek tartott értékeket és státuszszimbólumokat, hiába veszi fel azt a ruhát, hordja azt a táskát, ordítani fog róla, hogy nem rá való, mert az életvezetése és a gondolatainak szegénysége számára ezt nem teszi lehetővé. Az arc vonalai a fejben lévő gondolati gazdagságot vagy éppen szegénységet tükrözik vissza, a testtartás és a teste jelenlegi állapota pedig az önmagáról kialakított képét.

A test egésze mögött minden esetben gondolatok vannak és cselekedetek, ami kiül a külsőnkre. A testünk, amelyben élünk. Nem csak az számít, mikkel vesszük körbe magunkat, hanem az is, ahogy kinézünk. Ha valami zavar minket, változtatunk rajta. Ha valaki nem érzi jól magát egy társaságban, elmegy onnan, ha nem érzi magát boldognak egy kapcsolatban, véget vet annak, ha valaki nem érzi jól magát a testében, változtat annak állapotán. Vagyis ez lenne a normális, de a többség nem így cselekszik.

Vannak olyanok is, akik elfogadnak minden szart, és úgy gondolják, ők csinálnak valamit rosszul. Még ha nem is szimpatikus nekik a társaság, megpróbálnak beilleszkedni és meghunyászkodni, elfogadni azokat a szabályokat, amiket mások diktálnak nekik. Istenem, mennyire átkozottul szánalmasak ezek az emberek.

Aztán itt vannak az igazi bebukottak, akik évek óta sínylődnek egy kapcsolatban, aminek ugyan már régen vége van, de nem váltanak akkor sem, mert még mindig jobb a stabil fos, mint a bizonytalan bármi. Nem költözöm el, mert túl nagy meló lenne kipakolni a lakásból, nem költözöm el, mert már 7 éve együtt vagyunk, most már mindegy, majd egyszer csak jobb lesz, hiába, nekem ez jutott, lehetne sokkal rosszabb is. Rengetegen gondolkodnak így, és ha tudnátok, hogy aki így gondolkodik, én azt mennyire megvetem és semmibe nézem, mennyire szomorúnak tartom az életét annak, aki így gondolkodik. Jobb a biztos szar, mint a bizonytalan bármi. Röhejes. Ezek a szavak lehetnének a bukottak himnuszának első sorai.

Beilleszkedés, meghunyászkodás és elfogadás. Három borzalmas szó, amit örökre felejts el, és törölj ki a szótáradból, és aki ezeket emlegeti, azokat kerüld el minél messzebbre, mert veszélyesen nagy faszfejről van szó. Nem kell beilleszkedned sehova, nem kell meghunyászkodnod senki előtt, és soha, de soha semmit nem kell elfogadnod.

A bejegyzés elején feltettem egy kérdést. Mihez kezdesz majd a testeddel, miután átalakítottad? A válasz első körben legyen ez. Tanuld meg, hogy nem kell beilleszkedned, nem kell meghunyászkodnod, nem kell semmit elfogadnod. Ha beilleszkedsz, elfogadod annak a társaságnak a szabályait, márpedig te soha nem fogadhatsz el minden szabályt, mert a sajátod szerint kell élned. Ha minden szabályt elfogadsz, mások rendszere szerint élsz, márpedig mások rendszere szerint élve nem építheted ki a sajátodat. Ha csak egy szabályt nem fogadsz el, ferde szemmel fognak nézni rád, ha többet nem fogadsz el, kiközösítenek. Hát tegyék.

A beilleszkedéssel a sorsodat és az életed alakulását mások kezébe adod, ergo mások irányítanak feletted. A LifeTILT is egy csoport, ahol én vagyok a boss, és te az általam diktált szabályokat követed, most még eszerint élsz. Nekem az a célom, hogy megerősödj, és a saját utad járd. Senkit nem akarok itt tartani, hanem csak inspirálni, utat mutatni a sikeres élet felé vezető úton, és ha már elég erős leszel hozzá, továbblépsz majd, mert ez a dolgok rendje.

Soha ne illeszkedj be sehova. Ide se. Sehova. Mert te különleges vagy. Egy és utánozhatatlan, és aki ezt nem hiszi el magáról, annak nem való a LifeTILT. Ha nem hiszed el magadról, hogy nagyszerűt tudsz építeni és maradandót, akkor mi a te szereped az életben?

Hogy egy legyél a sok közül, kiszolgálója egy rendszernek? Hát nem, barátom. Kurvára nem.

Vagyis lehetsz ez, de akkor a LifeTILT kurvára nem kíváncsi rád.