röviden

21 ember. Rajtam kívül 21 embernek biztosít munkahelyet és nyújt megélhetést a LifeTILT cégcsoport. És ezen bizony elgondolkodtam.

Mert az egy dolog, hogy a saját törvényeim szerint élek, és szarok én mindenre, ami nekem nem tetszik, de főleg a társadalom által diktált szabályokra, hogy úgy élek, ahogy nekem tetszik, és megint más, hogy felelős vagyok mások életéért és megélhetéséért. Baromi jó érzés emberek ezreit motiválni, olvasni a köszönőleveleiket, de talán még ennél is jobb érzés, hogy emberek megélhetését ilyen nagy számban tudom biztosítani.

A LifeTILT egy gondolat, ami mindenkinek a fejében ott motoszkál szabadságról, korlátlan lehetőségekről, önmegvalósításról, rendszerellenességről, ami egy egészséges társadalomban minden esetben a fékek és ellensúlyok szerepét tölti be. Egyfajta korlátról beszélek én itt, hogy szabad akaratunkból döntünk, és hiába a felsőbb hatalom, ha összeállunk, és nem hagyjuk magunkat, semmit nem tehetnek meg velünk, amit nem akarunk. A magyar társadalom jelenleg nem áll erre készen, egyszerűen a társadalmi közügyekért érzett felelős gondolkodásunk még nem alakult ki oly mértékben, hogy valós erőként és kontrollként tekintsen rá a mindenkori hatalom. Ennyi lemaradásunk biztosan van az ezerszer felszopott nyugathoz képest, és a folyamatokat sajnos nehezíti azon emberek tömegeinek elvándorlása az országból, akik tettre készek, és tenni akarnak a jövőjükért, önmagukért.

Én egy olyan embernek vallom magam, aki nemcsak saját maga boldogulásáért tesz, hanem akit egyfajta felelősségérzet vezérel. Hogy minél több ember legyen képes jobbá tenni az életét, hogy elhitessem veletek, a döntés a ti kezetekben van, és ha akarjátok, mindenen tudtok és képesek vagytok változtatni.

A képességeink felismerése, amikor rájövünk, hogy mi miben vagyunk jók, nekünk mihez van tehetségünk. Ébredések ezek, egy ember ébredései, amelynek eljövetelének időpontja nincsen kőbe vésve, és nem lehet neki korosztályos határokat szabni. Sehol sincsen leírva, hogy az embernek tudnia kell, mihez akar kezdeni az életével 18 vagy éppen 24 éves korára, mert van az úgy, hogy a fény a fejben 29 vagy éppen 37 évesen világítja meg azt az utat, ami a mi utunk, és amin minden esetben végig kell mennünk.

A fény esetemben 28 évesen gyulladt meg, és szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy bizony képes vagyok közösséget teremteni, létrehozni egy olyan szellemi műhelyet, ahol megfelelően és pozitív irányba tudom mozgatni az embereket az írásaimmal és a fejlődéshez szükséges emberi értékek megszerzésével.

Ha akarom, ha nem, felelős vagyok emberek életéért közvetlenül és közvetetten is. Felelős vagyok azokért az emberekért, akik a cégeimben dolgoznak, és felelős vagyok azokért a számomra ismeretlen emberekért is akik bíznak és hitük van bennem. Egy emberben, aki nem veri át őket, aki ha valamit mond, akkor vakon indulnak el abba az irányba, amerre mondom, mert tudják, hogy jót akarok tenni velük, a tanácsaim az ő fejlődésüket szolgálja. Igen, ez felelősség, ami a közhiedelemmel ellentétben nem nehezedik rám mázsás teherként. Volt időszak, amikor így éreztem, de a LifeTILT fejlődése tőlem is fejlődést követelt minden szinten, éppen ezért már nem nyomaszt ennek terhe, hanem mindinkább inspirál és felemel a tudat, hogy ha példakép nem is, de egy jó példa mindenképpen lehetek.

A semmiből létrehozni valamit mindenfajta segítség nélkül, majd ezt az egészet úgy üzleti alapokra helyezni, hogy annak hasznát nemcsak én élvezem ki, hanem egzisztenciális biztonságot nyújt másoknak is, mindenképpen követendő. Egy példa, hogy azokkal a gondolatokkal, következtetésekkel, filozófiával és szemléletmóddal, ahogyan én gondolkozom a világról, igenis sikereket lehet elérni, nem is akármilyeneket.

Ez az élet tizenéves, de bátran mondhatom, hogy huszonéves fejjel is borzasztóan kaotikus. Egymást érik a különböző irányzatok és ideológiák, a gondolatok ezernyi szerteágazása, és az ember nem tudja, merre induljon el, melyik a helyes út, amin elindulva az életet a legnagyszerűbben beteljesítve tudja végigvinni. Próbálkozunk, és keressük a helyünket a világban, miközben másoljuk rendületlenül azokat az embereket, akik elérték azt, amire mi csak vágyódunk, és másolunk mindent, amitől azt érezzük, ettől menőbbek, elfogadottabbak, népszerűbbek leszünk, és végső soron olyan emberekké tudunk válni, akiket tisztelnek és szeretnek. Mert ezek vagyunk mindannyian, a szeretet elátkozott koldusai. El kell, hogy ismerjenek minket, a munkánkat és az életművünket, legyen az méretében bármekkora, tartalmában bármilyen mély, értékében akár csak a legcsekélyebb mértékben is értékelhető.

Az iskolákban nem tanítják meg nekünk a sikeres élet titkát, ott csak az alapokat adják át. Alapvető információkkal és lexikális tudással látnak el minket, amivel mindenki egyenlő eséllyel indulhat neki az életnek. Hogy ki és hogyan él ezzel az eséllyel, az már egy másik kérdés, de sem általánosban, de még a középiskolákban sem tudják átadni a legfontosabb információt, hogy mi a sikeres élet titka. Így az iskolákból kikerülvén, bele a legvadabb élet nevű dzsungelbe nekünk kell fent maradnunk és tovább tanulnunk, de már nem az iskolákban, hanem olyan emberektől, akik lehet, ugyanúgy indultak, mint mi, de ők már megtalálták azt, amit pár ember még csak most keres. Keresik az élet értelmét, a megfoghatatlan értékeket.

Egész életemben mindig azoknak az embereknek voltam a leghálásabb, akik valamilyen módon segítettek ebben a keresésben. Helyettünk senki nem fogja megtalálni, azt bizony nekünk kell, de legtöbbször már azért végtelenül hálásak lehetünk, ha valaki miatt a jó irányba indulunk el.

Másolni kell a sikeres embereket, de nem egy az egyben, mert valakinek a másolata lenni semmi más, mint olcsó replika, értéktelen utánzat. Nem. Másolnunk kell, és közben megtalálni a saját hangunkat, belevinni a saját tehetségünket, saját gondolatainkat, így létrehozván valami egészen egyedit, amiben mi leszünk a legjobbak, vagy ha most még nem is, de minden követ megmozgatva, minden folyón átgázolva és minden falat átugorva elérni, hogy te legyél a legjobb, te legyél az egyetlen. Ha nem akarsz a legjobb lenni, ha számodra nem csak az első hely az elfogadható, akkor nemhogy ötödik, de még 14. sem leszel soha.

Igen. Le akarom győzni Norbit. Én akarok az első lenni és az egyetlen, a legnagyobb egészségeséletmód-fórum vezetője és a legmeghatározóbb személy ezen a területen az országban, és én ezért mindent megteszek, hogy valóban így legyen. Ha nem így gondolkoznék, ha nem én akarnék az első lenni, akkor most második sem lehetnék, és ezt a fajta gondolatiságot kell mindenkinek megértenie. Csakis az első hely fogadható el. Ezért látunk olimpiákon nagyszerű sportolókat bronzéremmel a nyakukban olyan fejjel állni a dobogón, hogy miután lelépnek az állványról, leveszik a nyakukból az érmet, és szinte eldobják maguktól, mert nekik ez nem elég, ők az aranyért jöttek.

Rengeteg munka és következetesség, lemondásokkal teli élet kell ahhoz, hogy valami nagyszerűt érj el. A fogyás nem nagyszerű dolog, az semmit nem jelent, azzal csak a nullára jöttél vissza, és ha majd valóban olyan dolgokat érsz el, amikor már sikeres életről beszélhetünk, akkor majd látni fogod, hogy a fogyáshoz szükséges diéta betartása mennyire semmi ahhoz képest, amennyi áldozatot és lemondást kell megtenned azért, hogy építs, hogy alkoss, hogy létrehozz. Nem megenni egy süteményt lófasz. Tényleg azt hiszed, hogy mert nem eszed meg 30 napig, amit szeretnél, bizonyítottál bármit is? Igen. Bizonyítottad, hogy az átlagnál egy kicsit jobb vagy, de az átlag felett egy kicsivel lenni az még kurvára nem több, sem kiemelkedő teljesítmény.

Én az egész életemet arra tettem fel, hogy változtassak, hogy jó irányba tereljem az emberek gondolatait, hogy megerősítsem őket abban, hogy elhiggyék magukról, nagyszerű dolgokra képesek. Egy fecske nem csinál nyarat, de ha az emberek tömegesen kezdik elhinni magukról, hogy milyen erő lakozik bennük, mire képesek valójában, ha mindig a legjobbra törekednek, és nem alkusznak meg részsikerekkel, akkor ez a társadalom felemelkedik, és nagy dolgokra lesz képes.

Állandóan azt hallani, hogy azért tart ott ez az ország, ahol… és itt jönnek a különböző érvek, hogy miért, holott hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy apróságról. Hogy ezt a társadalmat és ezt az országot mi építjük, mi tesszük azzá, amilyen. Ha a legtöbb, amit elérünk, hogy betartunk egy diétát, és lemegyünk edzeni párszor egy héten, akkor attól még semmi nem fog megváltozni, de még a te életed sem nagyon. Mindig tovább kell gondolni, és létrehozni, teremteni.

Nem a pénzért, nem a jobb életünkért, hanem önmagunkért. A társadalmunkért, és a haza egyszer fényre derül.