röviden

…régen jobb volt. Érezhetően többen olvassák a blogot, sokkal többen, és ennek vannak bizonyos velejárói.

Nosztalgiával gondolok vissza például azokra a januári téli estékre, amikor írtam a bejegyzéseimet, kint –10 fok, és a LifeT!ltet max. 30-50 ember ha olvasta naponta. Jó volt, nagyon jó.

Felszabadultabb és sokkal, de sokkal szabadabb volt az egész. Akkor még nyugodtan leírhattam, hogy az  RTL Klubnál nagyobb homokozó még médiamértékkel mérve sincs a földön, most meg ott tartunk, hogy ha egy mondatban szerepel a köcsög szó és Steiner Kristóf neve, akkor máris jön egy levél az Amnesty Internationaltól.

A blog kezdi kinőni magát, és ha valami elér egy szintet, onnantól már nem igazán lehet az, ami régen volt. Már túl sokan olvassák ahhoz, hogy ne sértsen érdekeket, már túl messze jutnak el a karakterek. Ez a blog többek között azért nőhette ki magát, mert olyan, amilyennek mindig is gondoltam. Kompromisszumok nélküli, független civil blog, amiben leírom a gondolataimat, a véleményemet a világról, érzésekről, politikáról, emberekről. Egy civil blog egy civiltől Budapesten 2011-ben. Ugyanis én ülök mellettetek a villamoson, én állok előttetek a postán a sorban, én anyázok a másik kocsiban a dugóban, én vagyok az a fasz a szomszédban, és mellettem mész el az Oktogonnál. Csak egy srác, aki elhatározta, hogy megváltoztatja az edzések által pár embernek az életét, és akinek a fasza tele van már ezzel a közéleti mocsokkal, amiben térdig gázolunk már évek óta, és aki nagyon kezdi megunni azokat az állapotokat, amik ebben az országban zajlanak.

Mindenki megvívja a saját harcát a mindennapokban, és mindenki, akinek csak egy kicsivel több esze van, mint egy leveli békának, pontosan látja, mik zajlanak ebben az országban, és milyen folyamatok játszódnak le a szemünk láttára nap mint nap. Mindenkinek a töke tele van már itt mindennel, de hogy nekem igen, az biztos. A faszkalap főnökök, a tehetségtelen, seggarcú kollégák, a tévéből ömlő vállalhatatlan, generációkat eldeformáló szennyáradat, a most már lassan 21 éve regnáló mindenkori kormányok tehetetlen tolvaj töketlenkedései, az élhetetlen közállapotok, a cigányság minősíthetetlen létformája, és úgy általában minden. Kinek mi veri ki a biztosítékot a Duna két partján.

Néha megkérdezik, hogy szerintem milyen lenne egy tökéletes világ. Fogalmam sincs, de az internetes web2 világa hasonlít rá. Emberek, akik azok lehetnek, akik csak akarnak, és elmondhatják azt, amit a való életben nem tehetnek meg, nem mondhatják ki, nem küldhetnek el a picsába. A legerősebb véleményformáló felület, ahova az ember úgy akar írni, de főleg a saját kurva blogján, hogy ne viszkessen már egyetlen embernek sem az ujja a billentyűzeten leveleket küldözgetve, még akkor sem, ha esetleg az általa megjelenített tevékenység speciel nekem kurvára nem tetszik, vagy éppen Budapest Tv szintű gagyi szarnak tartom. A LifeT!ltről és rólam is írtak már negatívan. Sőt… De soha, egyetlen percig sem gondoltam rá, hogy alámenjek kommentekben vagy e-maileket írjak, és rázzam az öklömet.

Régen rossz, ha az, amit írok, már nem szívből és lélekből jön. Minden bejegyzésem úgy születik, hogy ami  jön, azt leírom, nem gondolom át, nem nézem, hogy politikailag korrekt-e, egyszerűen csak leírom azt a képet, amit a fejemben látok, és elmondom azt szöveget, amit a világról és az abban zajló folyamatokról gondolok. Valamelyik nap, már nem is tudom, pontosan melyik bejegyzésnél azt vettem észre magamon, hogy amit leírtam, azt kihúztam, újragondoltam, átjavítottam… és akkor azt mondtam, na itt volt az állj. Mégsem a kurva Kambodzsában élünk, ahol bár nem tudom, milyen állapotok uralkodnak, de biztos nem a brit gondolati szólás- és véleményszabadság uralkodik.

Szénné paráztatták a népet Szalai Annával, hogy most majd jön a Fidesz, és veszélyben a sajtószabadság. Egyesek egyenesen Strasbourgig rohantak, egészen Cohn-Bendit ajtajáig, és néhányan már el is kezdtek csomagolni abba a bizonyos bármikor bármi történhet bőröndbe. Hát mit ne mondjak, kurva nagyot tévedtek. A közmondásos farkasok ugyan léteznek, de rossz helyen keresgéltek, mert nem a kormány az, aki miatt veszélyben van mindaz, amit mi demokráciának hívunk. Az igazi farkasok ugyanis  közöttünk élnek. A farkasok, akiknek ha érdekeit sértik, előjönnek, és a kommunista karhatalom módszereit megszégyenítő gyorsasággal és hatékonysággal húznak le mindenkit arról a bizonyos vékony jégről. Röhejes ez és egyben végtelenül szomorú. Ezért is fáj, hogy megírtam a BA cikket, mert a blog azzal a bejegyzéssel visszavonhatatlanul megváltozott. Figyelemre vágytam én is, mint minden blogger, de nem ilyenre. Azt akartam, hogy az edzések és az egészséges életmód miatt beszéljenek a blogról, és ne arról, hogy a műszaki egyetemre vagy a BGF-re jár-e vajon több Julia Roberts.

Visszasírom azokat az időket, amikor még csak 600-800 olvasója volt a blognak. Akkor még senkit nem zavart, hogy kiről mit írok, mert vagy nem is tudtak a blogról, de ha valahogy bele is akadtak a LifeT!ltbe, vagy egyből továbbkattintottak, vagy egyszerűen csak le se szarták, mert önjelölt seggfejekből, gondolták, van a neten éppen elég.

Ambivalens érzéseim vannak.  Egyrészről ha tehetném, nem írnám meg újra, mert egy életre össze lett mosva a LifeT!lt és a kurvák a felsőoktatásban szókapcsolat. Másrészről pedig így kapta meg a blog azt a figyelmet, ami miatt tömegekhez jutnak el azok a segítő és inspiráló szándékkal született bejegyzéseim, ami miatt egyáltalán érdemes írni ezt a blogot. Írtam még régebben, talán a Budapestaurant bejegyzésben, hogy kéne nyitni egy helyet, ahol csak és kizárólag egészséges kajákat lehet majd kapni. Egy olyat, ami nem változik meg a népszerűség miatt, és nem torzul az alapelképzelés csak azért, hogy minél szélesebb tömegekhez tudjon eljutni, ezáltal nekik akarva megfelelni…

Tévedtem. Sajnos kurva nagyot tévedtem, mert ezek a folyamatok sajnos kivédhetetlenek, mert ezek a fejlődés és egy megváltozott állapot velejárói. Giró-Szász András mondta egyszer a Jobbik kapcsán, még a 2010-es választások előtt, hogy azért egészen más az utcán fröcskölődni 3-4000 ember előtt, és teljesen más a parlamentben, törvényes keretek közé szorítva politizálni. Mindig az alapgondolat az ösztönös, az igazi. Utána már csak korcsul az elképzelés, az eszme, és ferdülnek az elvek a pénz, a hatalom, vagy egy felsőbb erő nyomására, és itt már régen nem a Jobbik a téma, hanem bármi más, amibe belekezdünk az életben. A nagy tragédiákról és a szenzációs történésekről készült híradásokra általában csak az első órában érdemes odafigyelni, utána már csak púder az egész. Az első nagy dobás, az első film, az első album. Mesélhetne erről a Bëlga zenekar. Soha nem fognak még egyszer akkora albumot kiadni Magyarországon, mint a Majd megszokod… Jött a siker, a pincekoncertek helyett a Sziget nagyszínpada, és ez szépen be is tette a kaput. A második album, a Jön a Gólem gyenge utánérzés lett csupán.

Remélem, mindenki érti, miről beszélek, és mire akarok kilyukadni. Sajnos nagyon kevés példa van olyan vállalkozásokra vagy mozgalmakra, ami ha áttört egy bizonyos zajszintet, utána is hű tudott volna maradni az alapideához és az irányvonalhoz, amin akkor valaha elindult. Ezek az irányok és gondolatok jók, mert valamiért ki kellett, hogy nőjenek a sok gaz közül. Ilyen talán a Facebook vagy a Critical Mass.

A LifeT!lt egy független blog, és amíg csak lehet, az is fog maradni, amiben a központi szerep továbbra is az egészség és a sport lesz, kiegészítve vagy éppen beleszőve az én gondolataimat, véleményemet, sztorijaimat. Megkerestek táplálékkiegészítő cégek, hogy szponzorálnák az oldalt. Cserébe kértek egy cikksorozatot a termékeikről meg egy bannert a blog egyik központi helyén. Tényleg nem tűnik fel, hogy ebbe a blogba nem férnek bele ilyen –tól –ig zárójeles fizetett hirdetéses szarságok? Természetesen visszautasítottam, minthogy visszautasítok mindent a jövőben, ami a blog életébe, megjelenésébe kíván belenyúlni. Ez az én blogom, és ha majd egyszer azt veszem észre, hogy már nem tudok úgy írni, ahogy eddig, ha már túl sok lesz a kompromisszum, akkor saját kezűleg gyújtom fel ezt az egészet magam után, mementót sem hagyva az utókornak. A LifeT!lt egy új kezdeményezés, ami ha jó, előbb-utóbb úgyis utat tör majd magának, ha meg nem, akkor méltó helye lesz a megbukott ötletek temetőjében. Az idő mindenesetre előbb vagy utóbb, de megadja majd a válaszokat.