röviden

Valamikor április–május környékén történt, hogy ráálltam a mérlegre, és azt gondoltam, hogy ez nem mehet így tovább…

Az életmódváltásom elején eljárogattam aerobikozni, hetente 3-4×. Alakult a dolog, de mérni sosem mértem magam, csak jobban éreztem magam a bőrömben. Június környékén véletlenül betévedtem egy spinningórára, és teljesen beleszerettem (hogy most a biciklizésbe vagy a srácba – nem tudom), de a lényeg, hogy elég nagy spinningfanatikus lettem. Az első alkalommal hallottam a Merida Spinning Nightról, ami 6 óra tekerést jelent, és megfogadtam, megcsinálom. Ez volt a cél. Nem ruha, nem kg, hanem ez. Elkezdtem tekerni heti 3-4-5×, majd augusztusban már dupla órákra jártam, heti 10×, hogy a Meridán ne valljak kudarcot. Csak ez lebegett a szemem előtt, ez volt a célom. Eljött a nagy nap, Merida, 4 óra egyben, majd egy óra pihi, és utána még egy óra tekerés, megcsináltam.

Akkor már hallottam a LifeT!ltről, és nyilván én is, mint sokan mások, a Bitch-air kapcsán ismertem meg az oldalt. Azt hiszem, ekkor már olyan 10-12 kg mínuszban voltam, de úgy, hogy nem csináltam különösebb programot, de a cukor és a zsír tényleg teljesen kimaradt az életemből.

Amikor kezdődött a Slim3, újra felfigyeltem a blogra, és november közepétől bekeményítettem. Elkezdtem tiltezni, elkezdtem a futásokat is, mert el akartam menni az első Runtiltemre, ahol evidens volt, hogy nem élhetem meg azt a szégyent, hogy utolsóként érek be a célba. Bár Tomi közölte velem az elején, hogy ha eddig csak teremben futottam, ne reménykedjek, hogy menni fog. Ez még jobban motivált, és megcsináltam, és utolsó sem lettem. Amikor elkezdtem futni, mondom, jó, nézzük meg futópadon, hogy megy a cooper, amit gimiben mindig végigsétáltam. Mondanom sem kell, kínszenvedés volt most is, de megcsináltam, nem álltam meg. Kb 1000 méter ment. Következő alkalommal 1200 méter, majd elkezdtem az időt növelni. Megállás nélkül 15… 20perc, Na ilyen tempóval ezt odáig fejlesztettem, hogy már 8 km-t futottam szabadban, januárban. Nem a gyorsaságra megyek, hanem a távra, és hogy minél kevesebbet sétáljak bele, vagy hogy egyáltalán ne.

Szerintem akin ekkora súlyfelesleg van, mint rajtam (50 kg), ne azt lője be, hogy na most lefogyok 20-at vagy többet, hanem 5 kg-os célok legyenek. Akkor több a sikerélmény, és nem adod fel. Nekem ez a „taktikám”, meg a motivációs ruhák… Mindig van egy, amibe bele akarok fogyni. 🙂 Szóval ha nekem megy a fogyás, akkor mindenkinek. Kövessétek a Tomi blogját, nagyon sokat segített nekem is. Köszönöm neki is, bár nem ő adta a kezdő lökést, ő inkább csak begyorsított, mikor lassítottam volna. De köszönöm, hogy tartja bennem és nők százaiban a lelket. Nyár végén és decemberben újra csinálok egy ilyen before–after képet, addig is keep, keep running.