röviden

Október 28-án Adrienn 1200 métert futott a fizikai szintfelmérőjén, aminek végén a „nem bírom tovább” szavak hangzottak el. 23 nap elteltével Adri 7,25 km-t futott le velem, de úgy, hogy felmentünk a Budai Várba, és féltávnál beiktattunk egy lépcsőzős edzést is.

0. nap

15. nap

Adrienn régebben, amikor önállóan edzett, vagy valami nagyon hasonló dolgot művelt, akkor 2-2,5 kilométereket futott le, ami egyben a leghosszabb táv is volt, amit Adri valaha teljesített. Ahhoz, hogy valaki rövid időn belül ilyen fejlődésen menjen keresztül, egyetlen egy dolog szükséges, ez pedig nem más, mint a pszichés hozzáállás, ami alapjaiban határoz meg mindent. Ez lendít tovább a holtpontokon, és ez a fajta mentális plusz nem engedi meg, hogy feladd, kezdjél bármibe is az életben, mert ez fog neked segíteni a céljaid elérésében is. Ennek a pszichés plusznak a megléte a vízválasztó sikeres és bukott emberek között, ezt nem árt, ha letisztázzuk, és itt már régen nem a programról beszélünk. Adrienn, mint most kiderült, rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amivel ő képes lesz majd elérni az életben mindazokat, amiket ő célul tűz ki maga elé. Hogy bennetek megvan-e ez a faktor, azt a program kristálytisztán meg fogja nektek mutatni, a kérdés már csak az, hogy képesek vagytok-e szembesülni ezzel. Ha elkezditek, megkapjátok a válaszokat…

Adrienn

Olyan, mintha tegnap kezdtem volna el, és már 15 napja tart a program. Mielőtt elkezdtem volna, teljesen másra számítottam. Azt hittem, könnyebb lesz, majd idővel rájöttem, hogy ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint hittem.

Először is mikor megláttam a diétámat, nagyon soknak tűnt, ezt kicsit lejjebb is vittük. Nehéz volt átállnom a napi ötszöri étkezésre, de sikerült. Jól össze vannak válogatva a kaják is, kedvencem a banánturmixnap, mindig várom… 🙂 Mivel a családommal élek, ezért elkerülhetetlen volt, hogy Anyukám csak miattam ne süssön, de jól bírtam az akadályt, míg az ismerőseim ették a gofrikat és a sütiket, közben én elfogyasztottam a (szerény) vacsorámat.

Ugyebár egy nap 3 liter vizet kell innunk, na ez nekem még nem mindig megy. Sose ittam sokat, orvosi vizsgálaton is mondták, hogy többet kellene innom, de rajta vagyok az ügyön, és ha törik, ha szakad, be fogom vinni azt a folyadékmennyiséget.

A vízről jut eszembe, hogy megvoltak az alkohol nélküli bulik is. Nem azt mondom, hogy nem ittam volna szívesen, főleg úgy, hogy szinte már a számhoz tették az italokat, de ellenálltam, és a végén még jobban bírtam, mint azok, akik ittak.

Elkezdtük a futásokat is, úgy érzem, egyre többet teljesítek, aminek nagyon örülök. Érdekes, mert ha egyedül megyek ki, rosszabb a teljesítményem, ezért általában mindig hívok valakit magammal. A futást nem mindig élvezem, bár tegnap lefutottam életem legjobb távját, 7,25 km-t, aminek rettentően örültem. Nem is gondoltam volna, mivel előtte a 2,8 km-rel küszködtem, majd legközelebb több mint a háromszorosát lefutom.

Részt vettem életem első RunT!ltjén, ami nagyon jóra sikerült, bár félve mentem el, de visszagondolva semmi okom nem volt rá. Nagyon jó volt a társaság, a futás is szuper volt a hideg ellenére is. Remélem, a következőn még többen leszünk, és akkor már a többiekkel együtt én is végigfutom a szigetet!

Bence nagyon sokat segít, támogat minket. Természetesen nem mondok azzal újdonságot, hogy vele szeretek a legjobban edzeni, mert mellette azt érzem, hogy nem adhatom fel, meg kell mutatnom, mit is tudok kihozni magamból. Bár néha ki tudom akasztani egy-egy megjegyzésemmel, de jól bírja.

Ma megcsináltam a méréseket, és lefényképeztem magam. Nem sok változást láttam magamon, majd ti is meglátjátok. De nem (nagyon) keseredtem el, mivel a kicsinek is ugyanúgy kell örülni. Úgyhogy mint eddig, most is mindent beleadok, sőt talán még többet. Tudom, hogy még sokkal több kitartás és energia van bennem, csak keményen meg kell dolgozni értük. 🙂