röviden

Nem szeretném nagyon húzni az időt, mert haverokkal karácsonyi dzsembori volt, és nagyon csúnyán szanaszét csaptam magam, és az csak most esett le, hogy még Adri bejegyzését is meg kellene írnom, úgyhogy rövidre fognám.

 

Adriennből jó nő lett, azt hiszem, ezt leszögezhetjük, és hiába kértem, hogy a 45. napos képeihez vegyen már fel egy magas sarkút és egy miniszoknyát, ahogyan azt a képek is mutatják, nem tette meg nekem, pedig okozott volna pár kellemes percet a Bangbros generációnak, az is biztos. Adri is egyre inkább kezdi ledobni magáról a komplexusok sűrűn font hálóját, és észlelve magán a változásokat, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ma Budapesten nem rendeznek bulit, amin Adrienn ne jelenne meg. Így születnek a partihercegnők, és abban mindenki biztos lehet, hogy a megnövekedett éjszakai órák száma kizárólag annak köszönhető, hogy Adri a bulikban nagy dózisban megkapja azokat a visszaigazolásokat a férfiaktól, amiért elkezdte ezt az egészet. Igazából minden nő ezért kezdi el, és persze mindegyikük azt mondja, hogy saját maga miatt, de ez kurva nagy bullshit, ebbe most nem mennék bele, mert kurvára szét akar szakadni a fejem.

Végezetül mindenkinek sok sikert kívánok a családdal kényszerből együtt töltött órákhoz, már én is készülök, vettem is egy doboz Xanaxot, hogy el tudjam viselni ezt a tömény karácsonyi háromnapos szarakodást. Páran elbuktok majd a karácsonyi kajálások miatt, de ne aggódjatok, mert lehet, hogy holnap te leszel soron, de egy nap majd mindannyian elbukunk, mert az élet egy szopás, és ha szar, akkor fogaz.

Boldog karácsonyt…

Adrienn

45 nap. Hihetetlen. Mintha most kezdtem volna el, és már mindjárt vége… Nem várom egyáltalán a végét, persze jó lesz kicsit változatosabban enni, de tulajdonképpen rossz is lesz. Valahogy már megszokottá vált ez az egész, és tudom, nemsokára be is fog fejeződni, és egyedül kell megszoknom, hogy mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Ez lesz még egy kemény dió, de kétségkívül menni fog! 15 nap telt el az előző bejegyzés óta, ami időben nem sok, mégis valami megváltozott. Rájöttem bizonyos dolgokra. Először is az elejétől fogva szerencsésnek tartottam magam, hogy bekerültem ebbe a programba, de valahogy ez az egész csak most jutott el az agyamig. Bár az elején máshogy indultam neki, tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt hittem, simán végigcsinálom ezt az egészet. A blogon írta Bence, hogy ha te elkezded ezt az életmódot, mennyi minden meg fog változni. Én a 30 napos bejegyzésemig így magamban jót nevettem, hogy ugyan mi változna, ez is egy ugyanolyan diéta, mint a többi, csak összetettebb. Jaj, nem szívesen, de bevallom, Bence, igazad volt!! Minden megváltozott.

Elkezded ezt az egészet csinálni, vannak ingadozások, magamon is észreveszem, olykor simán megy minden, olykor nehezebben. Ezt nem úgy értem, hogy nekem bármikor is megfordult a fejemben, hogy feladom. Erről szó sincs. Mondjuk úgy, hogy van egy adott program, és van egy különálló életed. Ha a programbeli teljesítményed nem megy úgy, hatással van az életedre, és ez fordítva is igaz. Nehéz, nem könnyű, de rájössz, hogyan tartsd egyensúlyban a kettőt. Megoldható, csak ezt nagyon-nagyon akarni kell. Aki úgy indul ennek az egésznek, hogy „jaaj, menni fog ez, SZERINTEM sikerülni fog…”, az bele se vágjon. Ezt egy tényleges akarással kell elkezdeni! Félreértés elkerülése végett, nem Bence szavait akarom újból leírni, hanem az én megélt véleményemet. Mivel erre én most döbbentem rá, most volt egy ilyen kis, nevezhetjük „mélypontnak”, bár azért ez elég túlzás. Inkább csak most döbbentem rá, hogy bizonyos dolgokon változtatnom kéne az életemben, és szerintem ezt a program nagyban elősegítette.

A másik dolog, amire rádöbbentem, hogy nem is gondoltam volna, mennyien figyelnek minket. Persze tudtam, hogy sokan olvassák a blogot, de hogy ennyien… Ez egyben nagy motiváció, és nagy teher is. Azért teher, mert valamilyen szinten meg kell ütnöm az előző alkatomat ennyi idő alatt, és ez egy picit aggasztó is számomra. De csak pozitívan, ezért úgy gondolom, ha nem is lesz olyan látványos, én tudom, hogy minden egyes kilóm leadása mögött komoly munka van. Ezek a gondolatok kavarognak most a fejemben, amit szerettem volna veletek megosztani. De ezenkívül nagyon jó érzésekben lesz részed, el sem tudod képzelni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit tudok futni… és az első futásom, amire azt mondom, hogy IGEN, erre büszke vagyok, az 11,14 km volt 1:09:00 alatt. Itt elsősorban nem a számok a mérvadók (persze az is!!!), hanem hogy kimentünk szakadó esőben és szélben futni! A megtett úton egy futó sem jött velünk szemben. A Budai Várnál felfelé mindig megálltam, most egyszer sem kellett egy szusszanásnyi időt vennem, csak mentem, esett az eső az arcomba, a szél se kegyelmezett nekünk, de jó érzéssel töltött el az egész. Nekem ezek adják a legnagyobb erőt, hogy igen, megy ez. Mikor túlléped az eddigi „határaidat”. Ezért is érdemes elkezdeni ezt az egészet! Az edzéseimet is kicsit ki szeretném fejteni bővebben. Rendszeresen eljárok, bár még van mit csiszolni a technikámon, de megy. Magamon még nem látom a változást, de remélem, lassan csak elkezdek „izmosodni”. Kondi. Vegyes érzelmeket érzek iránta. Valamikor van kedvem menni, valamikor eluralkodik rajtam a lustaság (persze ezt legyűröm!!), De ez ugyanígy van a futásnál is, van, mikor nagyon nehezen veszem rá magam, hogy elinduljak, pedig tudom, csak az elindulás a nehéz, utána megy minden magától. Remélem, ezzel az érzéssel nem csak én vagyok így.

Igen, el ne felejtsem, kaptam új fehérjét Micellar Caseint csokis ízben. Hmm, nem olyan, mint az előző, az állaga habosabb, sűrűbb. Először nehezen ittam meg, viszont ma 1 dl tej és 2 dl víz arányban kevertem össze, és ÍZLETT!!! 🙂 Hogy egy kicsit a diétára is kitérjek, semmi változás nincsen, mármint rendesen tartom. Előre elterveztem, hogy bár karácsonykor rendesen lehet enni, de a süteményt és a csokit nem fogom megengedni magamnak. A többi kajánál is oda fogok figyelni, mit viszek be, hisz mi értelme az egésznek, ha „terülj-terülj asztalkámat” játszok?! Ami biztos, rák és tengeri herkentyűk tuti lesznek! IMÁDOM! Ahogy Erika is fogalmazott, ez egy próba a program utáni további életünkhöz. Bár néha belegondolok, és elkap a rosszkedv, hogy sajnos életem végéig oda kell figyelnem, hogyan eszek, mit eszek, míg más bármennyit ehet, nem hízik. De nem gond, mindennek megvan az előnye és a hátránya, és ezt el kell fogadni! 🙂

Búcsúzóul mindenkinek szeretnék boldog karácsonyt és boldog új évet kívánni!! :)) Remélem, fehér karácsonyban lesz részünk. Aztán szilveszterkor az alkohollal csak óvatosan!! 🙂