röviden

Sok mindenért tisztelem és szeretem a nőket. Az egyik ilyen az anyaság, ami nálam feltétel nélküli tisztelettel jár. Hiszem azt ugyanis, hogy a női lét hierarchikus piramisának a teteje az anyaság, amivel egy nő mintegy teljesíti küldetését az életben, és úgymond révbe ér.

0. nap

30. nap

Mint említettem, nőnek lenni nem egyszerű, és anyaként nőnek maradni talán még ennél is nagyobb kihívás. Sose értettem azokat a nőket, akik szülés után teljesen elhanyagolják magukat, és a szülést, valamint a gyereknevelést valami felülírhatatlan érvnek és magyarázatnak gondolva pajzsként tartják maguk elé. Úgy gondolják, hogy a gyereknevelés és a szülés szavaknak valami mágikus hatásuk van, aminek ismételgetésével a férfiak majd megbocsájtják nekik a zsíros hajat, a rendezetlen külsőt, a slampos „jó lesz az itthonra” öltözködést. Most mondom, hogy le se szarják, és főleg 2-3 évvel szülés után nem érdekel ez már senkit sem, de főleg a férfiakat nem. Egy igazi nő anyaként is nő marad, akinek ugyanúgy megmaradnak a szexuális igényei, akárcsak az első randevúk után, mert a libidót nem gyilkolta le a pelenka és a baby on board matrica, legalábbis a nőkben nem…

A nők különös és a végletekig ellentmondásos, paradox lények, akik az egész életüket arra teszik fel, hogy a számukra megfelelő férfit először megszerezzék, majd megtartsák maguknak, később, amikor anakonda szorításuk már elég szoros, elvetessék magukat, hogy aztán az egész folyamat végére a koronát egy közös gyerekkel tegyék fel. Amikor a rablánc már rajtunk van, és a gyerek is megszületett, akkor természetesen a nők nagy része az éveken át épített kapcsolatuk alá gyújt, és az egészet úgy, ahogy van, elbasszák. A férfiak a gyerek születése után a nőre automatikusan anyaként kezdenek el tekinteni, ami egy férfipszichében legyőzhető állapot, de ezen az állapoton semmiképpen sem segít, ha a nő megszűnik annak a kis kurvának lenni, akibe még a kapcsolat elején és az azt követő hónapokban úgy beleszerettünk. Ha a férfi otthon huzamosabb ideig egy anyát lát, és nem a nőjét, akkor ott bizony kurva nagy gondok lesznek, mert egy férfi hamarabb teszi a farkát a cápák tengerébe csaliként, mint hogy egy olyan nővel kelljen szexelnie, aki az anyjára emlékezteti.

Nőnek lenni anyaként borzalmasan nehéz, de nem kivitelezhetetlen feladat, és egy igazi nő, mint az életben mindent, ezt is képes megoldani. Erika 14 éve anya, és most elérkezettnek látta az időt, hogy annyi év után a programnak köszönhetően újra nő legyen. Nő legyen otthon, az életben, mint feleség, mint anya, és mint egy olyan valaki, aki hosszú évek után ismét egy számára régen elfeledett szóval kezdjen el ismerkedni, ami nem más, mint az, hogy „ÉN”. Erikának ezt adta vissza a program 30 nap alatt…

Erika

Most úgy gondolom, hogy jöttek ezek a nagyon mély lelki dolgok, mindent újra elővettem egy rég elrejtett fiókból, és a helyére kellett tennem, hogy úgy folytassam további életemet mint boldog családanya és sikeres nő. Anyaként érzem még magam, nem nőként. Nagyon furcsa érzés ez, és nagyon várom azt a napot, amikor ez az állapot átbillen egy egyensúlyi állapotba, amikor egyenlő arányban fog állni a lelkemben az anya és a nő.

Az utolsó héten elértem az álomsúlyom, innentől lazíthatnék? Vettem egy olyan farmert, és olyan jól érzem magam benne. Ilyen állapotban éreztem magam, és hozzá jött egy olyan is, hogy (a nők 40-50 százaléka rendszeresen kívánja az édességet, főként a menstruáció előtti napokban. Német kutatók bebizonyították, hogy a nőknél ez az édesség utáni csillapíthatatlan vágy a drasztikus hormoningadozásnak köszönhető a havi ciklusban), tehát egy ilyenfajta kívánósság is. Úgy érzem, fel vagyok fújódva, puffadva.

Na de kezdjük az elejéről… Pont a 15 napos képek után jött egy ilyen hidegzuhany-szerű lelki mélypont (19., 20., 21. napomon). Ebből a mélypontból a Tamás rántott ki, így utólag sajnálom Őt, nagyon. Aztán november 26-án életem első 3,5 km-ével is megküzdöttem, piszkosul jó érzés!!  Álltam a pálya szélén 2,65 km után, és végiggondoltam – Még egy kört, bírnék-e? –, és igen!! bírtam, 3,54 km 26:35 perc alatt. A 3. futós hetem után ÉN le tudtam futni, mikor előtte a 400 m egyben is gondot okozott. Hihetetlen. És megyek, és futok, és tetszik, gondolkozom közben, és olyan szabadnak érzem magam. Most már tényleg leírhatom, beleszerettem a futásba. Így a 19,47 km mellé még jött 17,74 km, így novemberben összesen futottam majdnem 34 km-t (33,69) összesen. Az utolsó (3,52 km) futásom már decemberhez tartozik. És holnap, vasárnap délelőtt is kimegyek, úgy érzem, szükségem van rá!

Közben voltam infraszaunában is, gyógyászati célból, itt legalább kettesben voltam a párommal bezárva. Néha kellenek az ilyen pillanatok ezért ezt hetente meg kellene ismételnünk.

Tehát ismét ott vagyok, ahol az elején, vagyis a végén, elértem a célom, most feljebb kell raknom a lécet, az én lécem, a fejemben is, különben jönnek a női gondolatok. Mikulásra 65 megvan!! Karácsonyra 62 kg? Nálam már fennállna egy stagnálós időszak, ami eddig nem volt, lehet, hogy a kiegészítő kapszuláknak köszönhetem? A vaníliás turmix még mindig a megunhatatlan kategóriába esik. Szeretem a diétám, csak néha nyávogok, új cél, új erő!!  Na, most felvillanyozódtam. Kellenek az új célok!!  És „a célokat el kell érni, hisz cél nélkül nem érdemes élni.”

Végül Erika futásevolúciója az utóbbi 2 hétben. Figyeljétek a dátumokat a kép tetején, és mindezt úgy, hogy egy hónappal ezelőtt Erika 400 métert képtelen volt lefutni…