röviden

Mindig is megvolt a véleményem a nők társadalomban betöltött szerepéről és a viselkedési moráljukról, életkortól és egzisztenciális háttértől függően persze.

Tinikről, anyákról, férjezett és elhagyott nőkről, hűtlen szeretőkről, anyósokról és nagymamákról, az évek óta görcsben élő, dugatlan kardigános feszületekről, és persze a szexkazánként működő, elkeseredett szingli milfekről éppúgy, mint a boldog párkapcsolatban félrekúró, kiegyensúlyozott nőkről. A különböző szerepeket betöltő, vagy éppen azt eljátszó nőkről kialakított képet a fejemben, elsősorban tapasztalati úton szereztem be. Megfigyeltem őket a munkahelyen, a legkülönbözőbb hétköznapi élethelyzetekben, az üzleti tárgyalásoktól kezdve a szórakozóhelyek felszínes világán és a randevúk tapogatózásain keresztül egészen a legkülönfélébb társadalmi szituációkig. A kedvenceim elsősorban azok a nők, akik maguknak, a párjuknak, a világnak, vagy a fasz se tudja, kinek, de boldog párkapcsolatot színlelnek, és minden nyilvános megmozdulásuk –értsd másik nő van a helyszínen – egy prezentációs bemutatóra emlékeztet, amiben a nő mintegy deklarálja a kapcsolatuk boldogságát. Mielőtt félreértések lennének, ezek a nők a legnagyobb büdös kurvák, mert a legtöbb viszonyom persze hogy ezek közül a nők közül került ki. Volt ugyanis egy korszakom, amikor is kizárólag olyan nők fordultak meg nálam, akik valamilyen párkapcsolatban éltek. Az elmúlt héten ismételten tanúja voltam három olyan eseménynek is, ami miatt tényleg kurvára elkeseredtem. Mint említettem, a fejemben él egy kép az anyákról, amibe kicsit sem fér bele a múlt szerdai szituáció, hogy gyerek otthon, lakáson szopás, de sietni kell, mert 30 perc múlva évfordulós vacsora a férjjel egy étteremben a város másik pontján. Megváltozott ez a világ, mert amíg régen a lányok a jövendőbelijükről álmodoztak, elképzelték az esküvőjüket, hogy hány gyerekük lesz, és hogyan teremtik majd meg az ideális családi légkört, addig most a tizenéves lányok képzelgéseinek nagy része kimerül abban, hogy vajon egy Audiban vagy egy X6-os terepjáróban tudnák magukat jobban elképzelni, miközben behajolnak jobb 1-ről a kormány elé, az ülés fölé…

Az emancipáció mindent tönkretett, mert alapjaiban herélte ki a család fogalmának intézményrendszerét, és az egyetlen hozadéka a kétségkívül szükséges reformok mellett annyi, hogy a női fejekben teljességgel elszabadult a szexuális dekadencia, ami a normális családi életek tömeges elmaradását eredményezte. Az anyaság számomra szent és sérthetetlen társadalmi szerep, ami nálam egyenlő a tisztességgel, a hűséggel, és egy erkölcsös, példaértékű életvitellel, azaz mindazzal, amiért egy nőt feltételek nélkül tisztelni tud egy férfi. Minél nagyobb kurva egy nő, annál inkább nincsenek meg benne ezek a tulajdonságok, ami már csak azért is kellemetlen, mert ezek lennének a nőies viselkedés alapjai. Ha ezekkel minimálisan vagy egyáltalán nem rendelkezik egy nő, akkor aztán tényleg elmehet a picsába, mert a külsején kívül semmije sincs, márpedig egy tartalom nélküli könyvből ritkán születik bestseller.

Anyám, aki példaértékű életet élt mindig is, és soha egy percig sem ingott meg a tisztessége, aki évek óta tartja össze a családot, és aki embert nevelt belőlem, az egyetlen nő, akiben megbízom. Nem tudom pontosan, mikor íródik meg az utolsó dátum, ami után már nem születnek nagybetűs anyák a szó klasszikus értelmében, de ha eljön ez a nap, akkor ott azonnal hagyjuk is abba, mert ha a társadalom alapjául szolgáló családok millióinak alapköveit anyáknak csúfolt kurvák rakják le, akkor ott nincs miről tovább beszélnünk. Meg kell becsülnünk minden olyan nőt, aki jó anya, jó feleség, és képes megteremteni a családi egységet, amiben majd a jövő generációja fog felnőni.

Erika nyilvános szereplése messze túlmutat a fogyási folyamatokon, mert az elmúlt pár nap történései döbbentettek rá, hogy mindez már másodlagos. Sokkal fontosabbnak tartom ugyanis, hogy alternatívát lásson a most tizen- és huszonéves korosztály, hogy nemcsak a kurvulás létezik, hanem hogy van egy anya, aki három gyereket nevel, mellette céljai vannak, és aki nemcsak anyaként, hanem feleségként és nőként is képes megfelelni. Az ilyen nőket kellene mutogatni, bár tudom, hogy ez nem Velvet- és Index-kompatibilis téma, mert kell a hely a neszeszer blognak meg a többi baszott ribancnak a főoldalon.

A két anyának és a friss házas feleségnek, akikről most szó volt, azt üzenném, hogy bekaphatják, bár ha jól tudom, ezt intenzíven meg is tették…

Erika 9 kilót fogyott 45 nap alatt. Stúdió…

Erika

El sem hiszem, hogy telik az idő, a 30 nap után idáig nagyon gyorsan eltelt, december 3-án voltam 30 napos, most december 18-a van, ez a hetem volt eddig a legnehezebb, és a futás miatt lemondtam egy kedves tevékenységemről, a varróklubról, mert nem fért bele a kettő együtt. A futás fontosabb? A futás az, ami kikapcsol annyira, hogy jobban kikapcsol, mint bármi más tevékenység, persze a gyermekeimmel töltött játszadozások után. Szabadnak érzem magam abban a fél órában +/– 10 perc. Persze ez majd kicsivel több lesz, szeretnék, vagyis már ezen a héten szerettem volna az 5 km-es köröket, nem ment. Lemerültem, fáradt vagyok. Ez a hetem a pakolásé, jövő hetem a takarításé, ha minden kész lesz.

Itthon folyamatos NEM-eknek vagyok kitéve, ezt úgy értem, hogy sütihegyek és Mikulás-csomag-hegyek és nápolyi és lángos, meg boros kifli, és amikor már 1000* NEM, a fejemben is kimondom, hogy nem, nem, nyafogásból, csak lehet, ebbe fáradtam bele itt, ezen a ponton. De én erős vagyok és hajthatatlan, és még életem folyamán annyiszor fogom ezt a nemet hajtogatni. Nem stagnálok, de lelassult, ez majdnem olyan, mint az állóvíz, és tudom, hogy csak azzal tudom felrázni, ha emelek egy szintet a futásban, ami az 5 és 6 közötti kilométereket jelentené. Elkezdtem gyorsabban futni, bár nem tudatosan, csak így jött. Eddig decemberben majdnem 29 km ment. Lehetnék jobb is, tudom, az idő, amiből most kevés van… Az ivás, vagyis a folyadékfogyasztásom kritikán aluli, valamit erre ki kell találnom, mert így nem megy, és lehet, ezért is nem mozdul a centi, mert nem a megfelelő mennyiséget iszom meg. Hogy valami jót is írjak, a csípőbőségem, nem is emlékszem mikor volt ennyi, a súlyom 1997-ben, a lányom születése utáni fogyókúrám után. Ráálltam a mérlegre, és már el sem hiszem, vagyis fel sem fogom, látom, és ennyi…

Várom a karácsonyt elég kettősséggel, hiszen a program enged, de az agyam nem fog, és már előre tudom, ott fogok vacillálni a tálca süti felett, szabad vagy nem? De én eddig is odafigyeltem, mennyi cukrot ettem, inkább édesítővel készítettem mindent. Bár a sógornőm sütijeit mindet végigkóstoltam eddig. Most nem tudom, majd az aznap hozza, úgyis leírom. A diéta tartható még mindig, figyelek az időre, bár éhes is vagyok néha. De a micellar turmix tényleg az alapja ennek, kevés kalóriatartalommal, mégis eltelít (és akár lefekvés előtt is iható), és még mindig az a véleményem, már kétszer megálltam volna a fogyásban (amikor hetekig stagnáló állapot), ha nincs a zsírégető és a hca.

Amikor a ruhámban vagyok, már elég szembetűnő a változás, a farmeromon és a fekete szabadidőnadrágomban már egész formás a lábam, és elégedett vagyok. Ha vége lesz ennek az év végi hajrának, és egy kicsit kipihentebb leszek, akkor remélem, elhiszem, amit a mérleg mutat, 63!!!!, és amit a tükörben látok, feszesedik a combom, a hasam most megállt, de beindul majd a kockásodás felé, de legalábbis laposabb lesz, mindent megteszek ennek érdekében, és végül is hátravan még 25 nap, az majdnem 1 teljes hónap, és én ezalatt is fogyni fogok és alakulni, belső és külső egyaránt.