röviden

Felesleges lenne bármit is írnom, mert annyira durvák a képek, és arról már nem is beszélve, hogy reggel 7 óra van, és én most értem haza pókerről.

Annyit azonban 10%-os agyi kapacitással is el kell mondanom, hogy büszke vagyok Erikára, mert követendő példává vált minden, magát a gyerekek miatt elhanyagolt, és a nőiességüket félretevő, vagy éppen azt régen elvesztő anyák számára. Erika 10 nap múlva végez, és majd abban a bejegyzésben egy bővebben kifejtett gondolatmenetet tervezek írni a nők, a szexualitás, az anyaság és a házasságban halálra ítélt szexuális élet és minden ehhez kapcsolódó témában…

Erika
2012. 01. 03. MA! új nap, új hét, új hónap és ÚJ ÉV. Ilyenkor mindig tiszta lappal indulok bele az újba, és azt hiszem, ez az év majd más lesz, és úgy is gondolom, EZ AZ ÉV MÁS LESZ!!!! Nem sok minden történt velem az elmúlt 15 napban, gyorsan eltelt, közben volt három nap karácsony, amikor adtam az érzésnek fél tálca sütivel!!  (Rosszabb voltam, mit a kisgyerek, aki beszabadul az édességboltba) Ez egy ilyen nap volt, kb. 0,8 kg-ot híztam az ünnepi napok alatt, ami már másnap le is ment a diétának köszönhetően.

62,1 kg vagyok, szépen lassan megy lefelé 10 dkg/nap, átlagosan. Még 10 nap van hátra a LifeT!lt-programomból, azért a 60 kg-ot szeretném elérni a végére… a diétám minden összetevőjét megszerettem, de a spenót csak lecsúszik kategória (életemben ennyit nem ettem, jól be is vásároltam belőle, még vagy 10 csomag várja a mélyhűtőben, hogy elővegyem).

Amikor belevágtam, 74,5 voltam, és mást láttam a tükörben, aztán 67 kg-osan a 15. napomon lehet látni, hogy kihúzom magam, és igen, tényleg, büszke voltam, hogy futok, hogy csinálom, és akik elkezdték volna velem, lemorzsolódtak, de még mindig vékonyabbnak láttam magam a tükörben.
Aztán jött a lelki válságom, és padlót fogtam, és végre azt a NŐT láttam a tükörben, amilyen vagyok minden hibámmal együtt. Aztán a 30. és 45. napos képeket csak csináltam, csak megcsináltam és elküldtem, itt a 45. naposon már 63 kg-osan, de nem fogtam fel, persze leírtam az élménybeszámolómban is, de mégsem úgy tudatosult bennem, és csak mentem és csináltam tovább, nem gondolkoztam. A szintfelmérő ment, lefutottam, megcsináltam, kapaszkodtam, már remegett az összes izmom, de tartottam, és a napi bók: „most már van derekad”, mikor feltett a Tamás   Aztán jött a karácsony, és megláttam, hogy vékonyodott a combom egy ablaküvegben, és boldog lettem, akkor, abban a pillanatban esett le, hogy igen, kezdek jó lenni…

A centikről. mindenhonnan szépen megy le, alakul, vékonyodik, és most már jó!!
Belenézek a tükörbe, és látom magam, magam látom! Ezt akartam, amikor elkezdtem a programot. Tamás, köszönöm, hogy engem választottál, és remélem, meg tudtam azzal köszönni, hogy az év utolsó napján átlépve a korlátaimat és a határomat, megküzdöttem a sötéttel és kicsit a hideggel is, eszméletlen sok bennem kavargó érzéssel, futás közben rám törő sírógörccsel, az érzelmeim hullámzása vagy a hormonjaimé, még mindig nem tudom, de kifutottam magamból, és… 10 km!!!! Pontosan 10,46 km 1 óra 17 alatt, és most itt nem az idő, hanem a táv a lényeg, mert megcsináltam! BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA!! Mindenkinek kívánok élményben és sikerekben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET!
Slim Erika (méltó lettem a nevemre, úgy érzem)