röviden

A nő nagy művészete a hazugság, legmagasabb szándéka pedig a látszat és a szépség.

Mindig is rossz gyerek voltam. Rossz gyerek a szó klasszikus értelmében, akitől a tanárok mindig is agyfaszt kaptak. Jóformán hamarabb tanultam meg a szüleim aláírását meghamisítani, mint rendesen írni, és a mai napig rettegnek anyámék attól a szótól, hogy szülői értekezlet. Rendszeresen beteltek az ellenőrzőim az osztályfőnöki intőktől és a szüleimnek íródott soron kívüli behívóktól, hogy jöjjenek már be, mert beszélniük kell a viselkedésemről és az osztályra gyakorolt zavaró magatartásomról. Az akkori  legjobb barátomat és egyben osztálytársamat Ákosnak hívták, aki hozzám hasonló hőfokon égett, és akivel a létező összes hülyeséget megcsináltuk, amit lehetett. Verekedtünk a césekkel, a désekkel, becsúsztunk a folyosón a szoknyában lévő lányok alá, hógolyókat dobáltunk be az utcáról az iskola nyitott ablakain, leszereltük a kilincset az ajtóról, hogy az irodalomtanár ne tudjon bejönni órát tartani, terrorizáltuk az újakat, basztattuk a régieket, és a hét kérdése általában csak annyi volt, hogy én vagy Ákos jelenik-e meg azon a héten az igazgatói irodában. Az évek során tehát megszokták, hogy faszok vagyunk, és ha valami történt, a tanárok csak annyit kérdeztek, hogy a Balogh vagy a Bárdkai?…

Valami hasonlót érzek most már én is a nőkkel kapcsolatosan, mert ahogy minket a tetteink miatt úgymond beáraztak a suliban, úgy kezelem már én is a nőket. Normális esetben egy „na menjetek a faszomba” reakciót kéne éreznem, úgy ezt mára már lerendeztem magamban, és baltaarccal veszem tudomásul a nők legnagyobb faszságait is. Rá kellett jönnöm, hogy nem tehetnek róla, és a teljesen nyilvánvaló hibáikért nem hibáztathatom őket, mert egyszerűen ilyenek. Vivien nem mondott igazat arról, hogy a program kezdetén valójában hány kiló is volt. Most persze érvként jönnek fel olyan dolgok, hogy a régi mérleg és társai, de felesleges lenne azt hinni, hogy Vivien ezzel nem volt tisztában akkor, amikor az első 15 napos posztja után felvetettem, hogy ez a fogyás ez bizony kurvára kevés. Vivien tisztességesen csinálja a programot, ami egyértelműen látszik a képeken és a 2 hónap alatt leadott 13 kilóján. De van itt egy tényező, ami túlságosan is jellemző a nőkre, és ami ilyen kis apróságokban mutatkozik meg, immáron Petra után másodszor. A nők, ahogyan azt már leírtam többször is, irracionálisak, következetlenek, az önbecsapásuk az életük szerves részét képezi. Meséket találnak ki maguknak az életről, és hamis ideológiákkal teli életet gyártanak le maguknak szinte mindenről ahelyett, hogy akár csak egyszer is reálisan értékelve a folyamatokat szembe tudnának nézni önmagukkal és a tetteikkel. Ez a torz helyzet és életértékelésük szüli meg azt, hogy a nők eredendően hazugok, de a legszomorúbb az egészben, hogy ők ezt nem hazugságként élik meg, hanem az általuk elképzelt világuk folytonosságaként, amiben számukra rendszer van és logika. Nietzsche a következőket írja a nőkről Ecce Homo című könyvében: „A nő tulajdonképpen nem akar, és nem is akarhat önmagáról felvilágosodást, ő csak félelmet akar kelteni, ki uralmat akar mindezzel, de nem az igazságot akarja: mit bánja a nő az igazságot! A nő nagy művészete a hazugság, legmagasabb szándéka pedig a látszat és a szépség.”

Arra kellett rájönnöm, hogy a női szellem a mindennapokban nem foglalkozik olyan apróságokkal, hogy tények és realitás, számukra nem léteznek matematikai és fizikai összefüggések, csak a fejükben összerakott törvények szerint élnek, ahol a 2+2 bármikor 7, ha azt többször és kitartóan bemagyarázzák maguknak, és ezzel megnyugvást hozhatnak saját maguk számára. A gyengeségük, az elesettségük tettetése, a hamis világuk szerinti szabályok rákényszerítése a férfiakra, amit érzelmi zsarolásokkal és a „de hát megbeszéltük” típusú érveikkel támasztanak alá, ami ugyancsak az alapok nélküli kreált világuk hamis képét festi le. Amit a nők igaznak hisznek, és ami a valóság, aközött rendszerint hatalmas szakadék tátong.

Petra kamujánál még kurvára kiakadtam, Viviennél már igazán meg sem lepődtem. Rám írt egy csaj tegnap, hogy mi volt a reakcióm, amikor megtudtam, hogy Vivien nem mondott igazat a súlyával kapcsolatosan. Semmi, válaszoltam unottan. Az utóbbi 1 évben a Tilt miatt több száz nővel kerültem kapcsolatba, akik leveleikben és a személyes találkozások alkalmával rendszerint megnyíltak nekem, így eljutottam olyan területekre is, amikbe a mindennapok nőkkel történő érintkezései során nem lett volna alkalmam betekintést nyerni. A nők valódi válsága és az őket kínzó problémáik. Ezekre a tapasztalatokra alapozva írom már a blogot egy ideje, és ezért nem lepődök meg már semmin, ami nőkkel kapcsolatos. Én ezeket a hamis világokat próbálom meg lerombolni a fejekben, vagy csak simán megmutatni a valóságot, tőletek teljesen független szemlélőként. A blog a változás szükségességének a pszichológiája felől közelíti meg a fogyást, ami kizárólag fejben dől el, de ez hazugságok közt és hamis világokban megélt önbecsapásokkal nem fog menni. A diéta, az edzések, a változás elviselése, annak helyén kezelt értékelése és minden más csak ezután következik…

Vivien

Amikor jelentkeztem a Slim3-ba, először a +10es kategóriába soroltam magam. Bence már az első találkozásnál mondta, hogy én abba nem tartozom bele, hanem a +25ös kategóriában fogok indulni. Amikor ezt meghallottam, majdnem elsírtam magam. Azt gondoltam, hogy úristen. +25? Én abban nem lehetek benne, hiszen rajtam nincs 25 kg súlyfelesleg. Amikor a barátaimnak és anyuéknak elmondtam, hogy Bence mit mondott, ők sem értették. Nem hittük volna, hogy ennyit kéne fogynom. Egészen mostanáig ezt így is gondoltam, de valamelyik nap számolgattam, és kiderült, hogy Bencének volt igaza.

81,5 kg. Ez volt az én súlyom a program 0. napján, viszont én 78 kg-ot adtam meg. Volt egy mérlegünk otthon, amin megmértem magam, és 78 kg-ot mutatott. Többen írtátok a blogon a bemutatkozó bejegyzésem után, hogy én biztos, hogy több vagyok, mint amennyit megadtam. Őszintén… rosszul is esett, hogy miért mondjátok ezt, hiszen lemértem magam becsületesen. Pár nappal a program kezdése után a barátomnál voltam, és kíváncsiságból ráálltam a mérlegre. Hát… nem 78 kg-ot mutatott. Anyunak elmeséltem, hogy szerintem csal a mérlegünk, és jó lenne, ha vennénk egy újat, ami pontos. Az új mérlegen 3,5 kg-val voltam több.

Olvastam a petrás sztorit még régebben, és láttam, hogy Bence mennyire ki volt akadva azon, hogy Petra nem volt vele őszinte. Igazából ezért nem mondtam el, hogy nem 78, hanem 81,5 kg-ról kezdtem. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy lefogyjak, és féltem attól, ha ez kiderül, nem lesz több lehetőségem. A 45 napos bejegyzésnél kicsit a padlón voltam. Két variáció volt…

1) nem tartom a diétát és a futásokat
2) több volt a kezdősúlyom

Nem akarom, hogy bárki is azt állítsa, hogy én elvettem másoktól a lehetőséget, és mellékajálok, és különben is mit keres ez még mindig itt. Ezért úgy gondoltam, hogy tiszta vizet öntök a pohárba (tudom, már előbb is megtehettem volna), és leírok mindent, hogy mindenki megértse. Nem nagyon szeretnék magyarázkodni és le is szeretném zárni ezt a témát.

Ettől eltekintve nagyon örülök annak, hogy 2 hónap alatt 13,5 kg-nak búcsút inthettem. Tisztában vagyok vele, hogy még van rajtam egy jó pár kiló, de még van egy hónapom a programból. Ezalatt szeretnék még 8 kg-ot leadni, hogy elérjem a kitűzött 60 kilót. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de akkor sem leszek csalódott, ha 63 kilósan zárom a 90 napot. Bárhogy is alakuljon a vége, tartok majd egy hónap szünetet, és utána belekezdek egy 70 napos programba. Elsősorban azért, hogy életemben először nyáron felvehessek egy bikinit, és büszkén feküdjek a strandon, ne pedig törölközőbe bugyolálva. Másodszor pedig már régóta szeretnék 55 kg lenni, és ezért mindent meg fogok tenni.

Karácsony előtt volt egy nap, amikor már úgy keltem fel az ágyamból, hogy iszonyatosan szédültem. Mondtam anyunak, hogy mi a baj, és mondta, hogy igyak meg egy kávét. Megittam 2 feketét, és még mindig nagyon rosszul voltam. Megmértük a vérnyomásomat is, hát az iszonyatosan alacsony volt. Délután már kb. kétlépésenként le kellett ülnöm, ezért felhívtam Bencét, hogy mit csináljak. Mondta, hogy eléggé kiürült a szervezetemből a szénhidrát, egyek meg egy tányér tésztát, és jobban leszek. Így is volt. Utána már sokkal jobban lettem, de azért még este is eléggé gyenge voltam. Túléltem a karácsonyt is. Bár eléggé elkeserítő volt, hogy 3 nap alatt visszajött 2 kg, amiért én kb. két hétig diétázom és futok. Akkor nagyon ideges voltam, de szerencsére pár nap múlva ennek már nyoma sem volt. Nagyon fincsi kajákat ettem, de igazából volt, ami abszolút nem esett jól. Az ki is jött mindenféle úton-módon. Ezeket leszámítva nagyon jó volt, hogy végre együtt volt a család, és persze az is jólesett, hogy bárkihez mentünk vendégségbe, mindenki agyon dicsért. A munkahelyen, a suliban is mindenki mondja, hogy mennyit fogytam már, és ez nagyon fel tudja dobni a napomat. Újra felvettem a rég nem látott miniszoknyáimat és a 40-es nadrágokat, amik a szekrény legalján voltak eldugva…