röviden

„Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani”, hangzottak el ezek a szavak Barsiné Pataki Etelka MDF-es képviselő szájából még 1996-ban, amely szófordulat az évek során valósággal legendává nemesült.

Mára már ugyan sok minden megváltozott, többek között az MDF is alulról szagolja az Ibolyát, (háhhhh), de Barsiné szavai ma ugyanúgy megállják a helyüket, ahogyan a 90-es évek egyébként szégyenteljes rendszerváltó éveiben. Valami hasonló történik Viviennel is, már ami a programját illeti, mert Vivi tipikusan az a csaj, aki csinálja a dolgait becsületesen, de valahogy ezt senki nem hiszi el neki. Én speciel napról napra meg vagyok róla győződve, hogy nem csinálja a programot, ha nem ma, akkor holnap már biztosan fel fogja adni, és a személyes találkozóink alkalmával valahogy mindig is az az érzésem van vele szemben, hogy ő már magasan szarik bele ebbe az egészbe, lefogyott x kilót, és ez az állapot tökéletesen megfelel neki. Igen ám, de ez kurvára nem így van, mert akárhogyan is nézem a dolgot, időarányosan Vivien a legsikeresebb Slim, aki 70 napon belül a legtöbb kilótól szabadult meg, és amit a képek és a centik is tökéletesen alátámasztanak. Viviennél, a kezdő súlyos buzgálkodást leszámítva, az elért eredményei kommunikációjával vannak szerintem az alapvető problémák. Ezt érzem rajta szinte mindig, amikor találkozom vele, és ezt a „valami ezzel a csajjal itt kurvára nincs rendben” érzést lehet érezni Vivien videóinterjúiban is…

Vivi most lett 19 éves. Előtte van az egész élet, és bár ő még nem tudja, hogy az élet úgy általában szar lesz és tömör, de ettől függetlenül meg kell tanulnia, hogy a sikereit és az elért eredményeit megfelelően kommunikálja le, mert ha ezt nem tanulja meg időben, akkor folyamatosan olyan pofonokat fog kapni majd az élettől, amiket egyáltalán nem érdemel meg, és ezzel rajta és a szerettein kívül senki sem lesz tisztában, és senkit nem is fog érdekelni. Apropó érdemek…

Vivi 75 nap alatt több mint 15 kilót fogyott. Ezt egész egyszerűen nem kell magyarázni, mert ez mindenképpen elismerésre méltó eredmény, és mégis… Itt ülök a gép előtt, nézem a képeit, látom a változást, és az az érzés van bennem, mint amikor a Zalaegerszeg itthon leszopatta a Manchester Unitedet a 93. percben. Egyszerűen nem akartam elhinni.

Istenem, de szép is volt…

:)))))))))))) hát nincs ilyen hang a földön…

Semmi kétség, velem van a gond, mert Vivien gyönyörűen teljesít, de ahhoz, hogy megértsétek, miről is beszélek, találkoznotok kell Viviennel. DE az is lehet, hogy  még mindig bennem van ez a kezdő súly baszakodás, és a bizalom visszaállítása nem megy egyik napról a másikra. Vivi most beteg, elkapott valami vírust, valószínűleg azt, amit én is beszedtem még szilveszterkor, és ha ez így van, akkor ez egy masszív, nagyon szemét vírus, amivel lesz baja a csajnak rendesen, mert én is legalább 1 hétig szarul voltam miatta. Vivi egyébként megkérdezte, hogy mikor kezdheti el a kondis edzéseket, mert már szívesen kezdené az alakformálást. 65 kg fölött semmiképpen – válaszoltam, majd ha az alá bementél, akkor elkezdhetjük, ám nagyon úgy tűnik, erre már nem igazán fog sor kerülni. Vivien a 90 napja végén be fog menni 65 kg alá, efelől semmi kétségem, ha másért nem, hát a vírus miatt, de a kondis edzésekre már nem marad időnk, legalábbis Vivien első életmód-változtató programjába már biztosan nem fog beleférni.

Vivien célba érkezésével véget ér a blog eddigi legsikeresebb vállalkozása, a Slim3. Eddig a 3 lány 70 nap alatt 38 kilót fogyott, ami azért nagyon durva eredmény. A Slim3 utolsó bejelentkezése 2 hét múlva lesz, és Vivien addigra már 60 kg alatt akar lenni. Természetesen erre esély sincsen, de jó látni, hogy akar a lány, és folyamatosan újabb célokat tűz ki maga elé, ami immáron nem a fostalicska 83 kilós testének a minél sikeresebb eltakarása, hanem egy szép, formás, igazán szexi női alak elérése lesz.

Vivien élete első igazi nyarára készül, ami teljesen más lesz, mint az eddigiek…

 

Vivien

15 nap múlva vége… ennyi vár még rám a 90 napos programból. Olyan hamar eltelt, és annyira furcsa, hogy elmondhatatlan. 66,3 kg voltam reggel. A következő két hétben még szerintem 2 kg lemegy, és kb. 64 kilósan fogom zárni a 90 napot. Ez nem a kitűzött 60 kiló, de igazából nem vagyok elkeseredve, hiszen most tartok 15,2 kiló mínusznál, és ez olyan boldogsággal tölt el és erővel, hogy tudom, ha vége ennek a programnak, nekilátok egy 70 naposnak, és még 10 kilót le fogok fogyni. Ezt már elterveztem, és Bencének majd küldök képet a változásról. Apró észrevételek… ha megyünk bulizni, most már nem kell órákig állnom a szekrény előtt és gondolkoznom arról, mit is vegyek fel, amiben aránylag jól nézek ki. Kevésbé kell azt nézzem, hol buggyan ki ez-az, és mennyire feszül egy-egy felső a hasamon. Nem mondom, hogy elégedett vagyok magammal, mert nem vagyok az, de tudom, hogy ezzel a programmal sokkal közelebb kerültem álmaim alakjához. Ha még nem is értem el, de legalább már nem azt kell mondanom, hogy holnaptól tényleg elkezdem, és le kell fogynom 26,5 kilót, hanem azt mondhatom, hogy hátravan még durván 10 kiló, amit le kell adnom, de mi az már a +26,5 kilós súlyfeleslegemhez képest. Ez a program adott egy kis ízelítőt arról az életformáról, hogy hogyan kéne valójában élnem. Rájöttem, mennyi mindenről le kell mondjak, hogy 15 naponta az a mínusz 2 kiló meglegyen, és mennyi áldozatot kell megtennem ezért. De mindenképpen megéri, és egy percre sem bántam meg, hogy jelentkeztem a Slim3-ba, sőt szerintem kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb döntése volt.

Végre van önbizalmam, sokkal jobban tudok öltözködni, és minden annyival könnyebb lett, hogy nem is nagyon tudom megfogalmazni. Minden megváltozott körülöttem. Nyitottabb vagyok az emberekre, nem vagyok annyira szégyenlős amikor a suliban át kell öltözni a munkaruhába, és sokkal jobb kedvem van, mióta ez a jelentős felesleg lement rólam.

Valamelyik nap elmentem vásárolni, mert már mindegyik nadrágom leesik rólam, és buggyos mindenhol, és katasztrófán áll rajtam. Aminek persze nagyon örülök. Nagyon furcsa érzés volt. Eddig amikor elmentem új nadrágot venni, mindig azért mentem, mert kihíztam a farmereimet. Persze apunak azt mondtam, hogy nincs nadrágom, mert elhasználódtak, és magamat is megnyugtattam ezzel a mondattal. De visszagondolva minden vásárlás során nagyobb és nagyobb nadrágokat kellett megvennem. Most szuper érzés volt, hogy nem 42-es farmerért kellett nyúlnom a polcokon, és felsőből sem az XL-es darabokért, hanem simán jók voltak rám az M-es ruhák. Annyira felemelő érzés volt, hogy kb. 2 órát töltöttem az üzletben, és mindenféle szoknyát, felsőt, nadrágokat felpróbáltam, mert annyira jó érzés volt belenézni a tükörbe, és egy teljesen más alakot látni, aki én vagyok, és tudom, hogy mennyi munka van minden egyes leadott kiló mögött. Mondhatom, hogy életemben először büszke lehetek magamra.