Ötgyermekes anyuka vagyok, és sajnos több mint másfél éve egyedül nevelem a gyermekeimet.  A gyerekek 4, 7, 9, 13 és 15 évesek, a középső kisfiú, a többiek lányok. Egy kulturális területen tevékenykedő, a Budapest Jazz Clubot üzemeltető alapítványnál pénzügyi menedzsmenttel foglalkozom régóta, ami a szívügyem is, olyan, mintha a hatodik gyermekem lenne, rengeteg áldozat, munka és lélek van benne…

Az elmúlt kétév nagyon súlyos történésekkel volt tarkítva, amiből még gyógyulnom kell, újra kell építenem a világot, gyógyítani a lelkem és megtalálni a helyem egyedülálló anyaként. A veszteségek és a változások ugyanakkor fejlődésre is lehetőséget adtak, több téren is úgy éreztem, hogy a határaimat át kell lépnem, és újra meg újra megtapasztaltam, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit korábban gondoltam.

Az élanya program számomra egy újabb próbatétel volt, hiszen inkább a rejtőzködés jellemző rám, úgy gondoltam, ha a több ezer jelentkező közül én kerülök ki kiválasztottként, az mindenképpen egy erős jelzés arra vonatkozóan, hogy ezen a téren is el kell fogadjam a kihívásokat.

Jólesett olvasni Tamás felhívását, amiben kiemelte, hogy a támogatást arra szeretné szánni, hogy az édesanyák magukkal törődjenek, mert sok más anyukához hasonlóan a sorban hosszú éveken át mindig én voltam az utolsó. Mióta anya lettem, nem tudtam nyugodt lenni, ha nem velem vannak a gyerekek, és nem is nagyon adódott lehetőség, de valójában nem is teremtettem lehetőséget, hogy magammal, magamban legyek. A különválás óta, mikor az édesapa elviszi a gyerekeket, újra egyedül tudok lenni, „kénytelen” vagyok magamra figyelni, és érzem is, hogy törődnöm kell magammal ahhoz, hogy hogy testileg, lelkileg megújulva csináljam tovább a hétköznapokat.

A támogatást egyrészt az utolsó pár kiló ledolgozásának segítésére szeretném fordítani, másrészt önismerettel és önfejlesztéssel szeretnék foglalkozni, hogy a gyermekeimnek egy önazonos és boldog édesanya álljon példaképül, aki ha az életünk nem is a mesekönyvekben olvasottak szerint alakult, de a nehézségeken való túljutást illetően mintaként szolgálhat. Hiszen bár a körülményeinket nem minden esetben tudjuk befolyásolni, de egy dolog mindig hatalmunkban áll: a döntés arról, hogy hogyan gondolkodunk. Eldöntheted, hogy sírsz a körülményeiden, vagy tehetsz érte, hogy jobban érezd magad.

És ez tulajdonképpen a LifeT!LT filozófiája: Az, hogy jobban érezzük magunkat, döntés és választás kérdése.

Az Élanya Program támogatása ezen az úton jelent segítséget számomra.

 

 

 

Mutass többet