röviden

Még nincs 2 éve, hogy elkezdtem forgalmazni a LifeTILT-táplálékkiegészítőket, de mire 2 éves lesz a LifeTILT Nutrition, addigra olyan szintű fejlesztések fognak megvalósulni, amivel már a nemzetközi piacra lépést készítjük elő.

(Csak mondom, hogy ehhez a Scitecnek 6 évre volt szüksége.)

Felfoghatatlan, ami velem és a LifeTILT-tel történik, és ha abból indulok ki, hogy nekem 2011 márciusában, a LifeTILT blog beregisztrálása után 3 hónappal azt mondták, hogy „szép és jó ez a blogolás dolog, de Magyarországon lehetetlen ebből megélni, úgyhogy csak annyi időt szenteljek ennek az irkálás dolognak, amennyi a »rendes« munkád mellett még belefér, és nem látja kárát”. Jó, mondom így lesz, de úgy mégis mennyi pénzt lehet egy sikeres bloggal keresni? Kérdeztem ezt egy indexes vezető bloggertől, akinek a blogja akkoriban a 3 legolvasottabb blog volt az országban.

– Hát nézd –, kezdte válaszát. Ha nagyon olvasott lesz a blogod, értsd 25-30 ezer olvasód lesz naponta, és ha engedélyezed a Google-hirdetéseket az oldaladon, akkor 1 hónapban mondjuk 5 ezer forintot.

– 5000 forint egy hónapban?

– Igen. De ehhez ilyen magas olvasottság kell, és ezt fenn is kell tartani, ami lehetetlen. Index-címlap nélkül meg pláne az, főként hogy téged utálnak ott, mint a szart, soha nem fogsz kikerülni oda, írhatsz te akármit. Ha szerencséd van, felfigyel rád egy nagyobb cég, akinek a profiljába vágsz, és ha vele kötsz egy együttműködési megállapodást, és neki ez hosszabb távon is megéri, akkor kb. nagyon max. 50.000 forintot egy hónapban, de lehet, hogy csak termékek, szóval az sem pénz.

De mondok még valamit, csak hogy lásd, mennyire nincs pénz ebben a blogolásban. Engem ugye felkért az xy kiadó, hogy írjak egy könyvet. Megírtam, kiadták, elkelt 6000 példányban. Tudod, mennyi pénzt kaptam vissza az eladott 6000 példány után úgy, hogy közben egy könyv 3990 forintba került?

– Mennyit? – kérdezem.

– 400.000 forintot, apám. Szorozd be, mennyi 6000×4000 forint (24 millió), és én abból 400 ezret kaptam. 5 éve blogolok, stabilan hoztam a napi 15 ezres látogatószámot, és ennyi. Egyszeri 400.000 forint. Te most kezdted, írtál pár jó cikket, én a helyedben nem nagyon terveznék ebből megélhetést. Én az internetes számláimat sem tudom a blogolásból kigazdálkodni. Ez Magyarország, ez nem a lehetőségek hazája, az 8000 kilométerrel arrébb van, és Amerikának hívják. Ott tudnál belőle pénzt keresni, itthon nem. Esélyed sincs rá.

Ez a beszélgetés 2011 márciusában történt, ekkor ezt úgy eltettem magamban. Nem azért, mert valaki ezt mondta nekem, hanem mert az mondta, aki a blogos szféra kiemelkedő tagja volt. És ha ő ezt mondja, akkor biztosan így is van. A szavainak az élet adta meg a súlyát, ugyanis ha körülnézünk, nem nagyon van olyan személy, aki a blogjából épített üzleti vállalkozást úgy, hogy közben nem függ egyetlen nagy cégtől sem.

Van pár tehetséges blogger, mint pl. Molnár Dorka, de ő is csak olvasott blogger, semmi több, és ez idehaza a bloggerszférában már sikernek számít. Vagy Csernák Zsuzsi, a volt barátnőm, aki a Livin Pretty beauty blogot vezette. Messze ő volt a legolvasottabb beauty blogger, amire olyan cégek, mint a MAC, meg a tököm tudja, még milyen cégek felfigyeltek, és együttműködési megállapodást kötöttek vele. Tudjátok, mi volt a hatalmas üzleti ajánlatuk? Küldtek ingyentermékeket, hogy Zsuzsi használja, és írjon róluk. Na ez. De a legjobb egy webshop volt. Linkeket akart kihelyezni Zsuzsi blogjában, cserébe 4000!!! azaz négyszer forintot akartak adni. Tudom, vele voltam akkoriban, végigasszisztáltam ezeket a remek üzleti ajánlatokat. Röhejes. Ez megy itthon, ez a piti szarakodás.

Mostanra már kismillió személyi edző csinált magának Facebook-oldalt. Nem blogot, ahova értékes tartalmakat kéne írni, bejegyzésenként 6-8 munkaórát beletéve, hanem Facebook-oldalt, ahova ki lehet tolni a képeket, az életbölcseleteket, meg néha valami 5 mondatos, szakmainak tűnő faszságot. Ők nem a világot akarják megváltani vagy valóban segítséget nyújtani, hanem csak a vendégeik számát növelni 2-3, jó esetben 8-10 emberrel. Ez a nagyot álmodásuk, aztán csodálkoznak, ha 10 év múlva is ugyanúgy ott tolják a termekben, mint most, vagy mint 5 évvel ezelőtt.

A LifeTILT-tel megmutattam az utat, hogy nem a fillérbaszó, nagy cégekkel való együtt működés a legtöbb, amit ki lehet hozni egy blog írásából, hanem ha megfelelő mennyiségű munkát, időt, energiát és kreativitást tudunk felmutatni, és más úton indulunk el, mint azok, akik előttünk szart sem értek el, akkor van fejlődési potenciál. De persze az is csak akkor, ha a tartalom rendben van, a téma maga piacképes, és van még piaci rés.

Rajtam kívül Dancsó Peti és Oravecz Nóri tudta magát megcsinálni. Mindhárman mást csinálunk, de másképpen csináltuk, mint mások. Nem adtuk el magunkat az első sikerek jöttekor, nem tagozódtunk be senki alá, hanem megteremtettük a saját magunk közösségét, és a piaci viszonyoktól függetlenül erre a közösségre építve alakítottuk ki a megélhetésünket.

Lehet minket cinkelni meg pocskondiázni, értéktelennek degradálni minket, és szidni mindenhol, hogy mekkora ellenszenves köcsögök vagyunk és társaik, de azért csak megcsináltuk, a nulláról csak felépítettünk valamit. Döntéseket hoztunk, és hittünk magunkban, hittünk abban, amit csinálunk, és nem utolsósorban szeretjük azt, amit csinálunk. Ha én külsősként olvasnám a LifeTILT-et, tanulnék attól, aki írja, és megfogadnám azokat a tanácsokat, amiket ez az ember ide leír, függetlenül attól, hogy mi a véleményem róla, vagy egyetértek-e azzal, amit tőle olvasok. Mert lehet, hogy én nem értek vele egyet, de valamit azért csak jól csinál, jól gondolkodik az életről, üzleti lépésekről, összefüggésekről. Mert a piac dönt. Minden esetben a piac dönt, és ő bizony nem szarakodik. Ha valami gyenge vagy nem életképes, kivégzi azt, és eltünteti a föld színéről. A piac viszont úgy ítélte meg, hogy a LifeTILT piacképes, mi több, meredeken felfelé ívelő pályán mozog. Teljesen mindegy, hogy ki mit gondol rólam vagy rólunk. Valamit elértünk, és egy ember sikereit a hátrahagyott munkássága és az általa elért eredményei által ítéltetnek meg.

Nekem azt mondták 4 évvel ezelőtt, hogy a blogolásból még a rezsit sem fogom tudni kitermelni, és most tápkieg- és ételkiszállító cégem van, amelyek folyamatosan bővülnek és fejlődnek. A LifeTILT FOOD laktóz- és gluténmentes menüsorral jön ki napokon belül, már készül a vegetáriánus menüsor is, de ami a LifeTILT tápkiegeket illeti, nos, az nagyon durva fejlesztéseken és termékbővülésen fog keresztül menni.

Pár mondatban le is írnám, hogy mi várható 2015 áprilisától.

1. Most ugye 11 ízesítésű tejsavófehérjém van, áprilistól már 17 lesz. A 4 leggyengébben fogyó íz forgalmazását beszüntetem, és 9 új ízt dobok a piacra.
Az új ízek: tejszínes mandula, fehér csokoládé, tiramisu, sztracsatella, almás sütemény, tejszínes málnakrém, rumos dió, mentolos csokoládé és natúr íz, valamint újra visszajön a Stevia ízesítés, 3 ízben.

2. Jön a rizsfehérje, a tojásfehérje, a marhafehérje és egy speciális fehérje, ami kifejezetten palacsinták sütéséhez ideális, extra magas fehérjetartalommal.

3. Az isolatumok kettő, a micellar casein további 1 ízzel bővül.

4. Jön a 90 és a 120 darabos Pyruvat PRO, valamint 4 új zsírégető.

5. Az étrend-kiegészítők 10 termékkel bővülnek, de nem szeretnék minden poént lelőni.

Ezeket azonban nem csupán arcoskodásból írtam le, hanem hogy lássátok, minden lehetséges. Nem számít, ki mit mond nektek arról, hogy amiben hisztek, annak mekkora a realitása, hogy más mit gondol a terveidről, vagy hogy a piaci körülmények milyenek. Nekem 4 évvel ezelőtt azt mondták, hogy 5000 forintnál nem lehet többet kihozni ebből a „lájftiltből vagy miből”. 2012-ben azt mondták, hogy őrült vagyok, mert ott hagytam a biztos megélhetést nyújtó munkahelyemet, az akkoriban még semmit sem hozó bizonytalanért, holott egy percig sem volt bennem bizonytalanság, hogy jól döntöttem-e. Döntenem kellett. Vagy a Vodafone, vagy a LifeTILT. A kettőt nem lehetett tovább együtt csinálni, egyszerűen 24 óra ehhez kevés. Döntenem kellett, és én az álmaimat követtem, és tudtam, hogy jól döntök. Soha semmilyen körülmény nem számított még akkor sem, ha a zsebemben 700 forint volt és semmi több. Nem számított, mert tudtam, hogy építek, és ez előbb-utóbb megtérül. Befogtam a fülem, becsuktam a szemem, és csináltam. Csak csináltam.

Nem vagyok példakép, soha nem tartottam magam annak, nem is vagyok az, nem is akarok az lenni. De követendő példa igen. Másképpen csinálni és másképpen gondolkodni, mint mások. Ez a titok nyitja. Ez az út nem könnyű, mert bár minden ember elégedetlen, és változást akar, de ha valaki tényleg változtat, arra ferde szemmel néz a társadalom, bolondnak nézik, renitensnek, hiszen nem azt az életet éli, mint amit a nagy plebs, amit a nagy tömeg elvár tőle. Az emberek félnek a változástól, az emberek a megszokás szerelmesei, mert ami megszokott, az legalább biztos. Hiába szar, de legalább biztos. Na ezt a gondolkodást kell elfelejteni, és akkor még az is lehet, hogy többre viszed, mint mások. Kevesebb barátod lesz, de többre viszed, mint mások.