röviden

Sziasztok, Belovai Kristóf vagyok, egy idealista-maximalista és álmodozó mérnök, aki mindennek a tetejében még optimista edző is.

Párotokkal már találkoztam a lépcsőzéseknél és futásoknál, és úgy láttam, tényleg fejlődni szeretnétek. Ezért megosztom veletek, milyen elv vezérel engem, és hová akarlak eljuttatni Titeket. Kezdem egy rövid történettel, amit figyelmesen olvassatok el:

Nem is olyan rég, a Lü-liang hegyekben, egy szerzetes kint az erdő szélén meditált. Még nem merült mélyen a gondolataiban, így a legapróbb erdei zajt is jól hallotta. A sok megszokott hangból egyszer csak egy szokatlan, de ismert neszt szűrt ki. A szerzetes felugrott, s hihetetlen iramban futásnak eredt. Izmai azonnal engedelmeskedtek, légzése olajozottan gyorsult, teste minden porcikája bámulatos összhangban működött megfeszített akaratával. Nemhiába edzette testét és szellemét két évtizede könyörtelen gyakorlatokkal, naponta hosszú órákon át. S ez most, nem először, az életét mentheti meg. A szerzetes nyugodt volt, tudatosan kereste a menekülés útját, s meg is találta. Odaért a szakadékhoz, és levetette magát.

Biztos volt benne, hogy estében bele tud kapaszkodni a lelógó erős indákba. Így is történt. Megkapaszkodott. A tigris épp ekkor ért a szakadék szélére. Mancsával nem ért le az indákig, de nem tágított a sziklás peremtől. Lefelé sem volt menekvés, a hasadék túl mély volt, az alján éles kövek. Maradt tehát az inda, amelyen lógott. Ám ekkor egy fehér és egy fekete egér jelent meg az indák közt, s rágni kezdték a szárakat. Azok szép lassan vékonyodtak, majd sorban elszakadtak. A tigris még mindig odafent volt. Ebben a pillanatban azonban a szerzetes egy gyönyörű nagy szem szedret vett észre az indák fölé hajló faágon. Odanyúlt érte, leszakította, és bekapta.

S LÁM, MILYEN NAGYON ÉDES VOLT…!

Még ne olvassatok tovább! Egy kicsit gondolkozzatok el a sztorin… (nem ér csalni)

Megvan? Ok, mehet.

Sokan elfelejtitek, miért is érdemes küzdeni az életben – már ha küzdtök egyáltalán… Kergetitek a tartalmatlan javakat, mert azt hiszitek, azok adják meg a boldogságot. Vagy élitek a semmitmondó, szürke életet, ahol a legnagyobb boldogság, ha este elmentek a haverokkal sörözni vagy a csajokkal koktélt szopogatni, és folyamatos álarc mögül erőltetitek a protokollmosolyt. Megpróbáltok azok lenni, úgy viselkedni, mint akiket láttok a tévében, és azt se tudjátok, kik vagytok valójában. Közben belefulladtok terheitekbe, és nem marad időtök/energiátok a valóban fontos dolgokra. Mikor foglalkoztatok úgy igazán magatok megismerésével? Elmúlik fölöttetek az élet anélkül, hogy azt igazán megéltétek volna. Megéri? Nem hiszem…

Mi lett volna a szerzetessel, ha idejét és energiáját múló kicsapongásokra és téves eszmékre fecsérli? Meghalt volna egy szempillantás alatt anélkül, hogy érezte volna az élet ízét. Az életében eltöltött hosszú küzdelmek és megfeszített edzések által eljutott arra a szintre, hogy felismerje a pillanatot, mérlegeljen és cselekedjen, majd a maximálisat hozza ki az adott helyzetből és magából. Mindezt teljes higgadtsággal. És ami a legfontosabb: hálát adott, és boldog volt! Ez az érzés az, amit átélnek a komolyan sportolók, a harcművészek és azok, akik tudatosan élnek, de nemcsak kritikus helyzetben, hanem a nap 24 órájában.
Idáig kell eljutnunk mindannyiunknak, különben semmi értelme az egésznek. Hogy hogyan jutsz el ide? Több út van…

Az ember arra teremtetett, hogy küzdjön a végsőkig, és akár vér és verejték árán megtapasztalja, mire képes. Mert olyan lehetőségek rejlenek benned, amire legmélyebb álmaidban sem gondolsz! Erre vagy képes vagy ráébredni magadtól, vagy nyíltnak kell lenned, hogy kihozzák belőled. Ha akarod. De ha akarod, leélheted az életed a gyengeség és a kényelmes unalom mocsárban, majd fonnyadt tested csoffadt porhüvelyében pusztul el a lelked. Rajtad áll.

Kb. 40%-át hiszed el abból, amit a testeddel és ezáltal az elméddel valójában tudsz művelni. Hogy miért? Mert egy manipulált világot festenek eléd, ahol az a cél, hogy le legyél korlátozva. Én azt mondom, merj hinni. Hinni magadban és az álmaidban.

Elmesélek egy példát, ami velem történt…

Egyszer kint edzettem egyedül a hazai Shaolin Templomban, és épp a híres 18 kamra egyikében, az ugrógödrökben kínoztam magam. Arra tévedt Sifu Robert Lyons (aki a magyarországi shaolin kungfu alapítója). Tudtam, mi lenne a szint, amit meg kéne ugrani, de túl nagyok és mélyek voltak a gödrök, hogy jól át tudjam ugrani őket, a peremük éles tégla volt, volt is belőle sérülésem korábban. Mondjuk úgy, inkább hasonlított a sípcsontom Gandalf göcsörtös botjára. (Nem, varázserővel nem bírt.) Már nem voltam kezdő, feszegettem a határaimat, de mégis lehetetlennek tartottam… Mikor megjelent, és kérte, mutassam meg neki a feladatot, kétség sem fért hozzá, hogy képes vagyok rá. Odaálltam, és hiba nélkül megcsináltam! Elég volt a jelenléte. Megköszöntem neki, ő elégedetten továbbsétált, majd hosszú percekig csak álltam, és el se hittem, mire voltam képes… ledőlt egy fal előttem, ami ledönthetetlennek bizonyult. És nem ez volt az egyetlen…!

Az ilyen dolgokhoz kell egy ember vagy közösség, aki kihozza ezt belőled. Én ezt megtaláltam a shaolin kungfuban. Már sokan vannak, akiket a LifeTilt vezetett a fejlődés útjára, megint másokat a saját sportjuk.
És Te? Megtaláltad már?

Elárulok egy titkot: új dolgok épülnek… A hasonlóságok vonzzák egymást, így képes a LifeTilt hihetetlen erővel bővülni. Ennek lehettek most szem-, fül-, látvány- és izomláztanúi. Döntsétek le korlátaitokat, és lépjetek szintet! Ne a virtuális karakteretek turbózzátok a gép előtt, kólát szürcsölve és szétfolyva a székben, hanem saját magatokat tuningoljátok. Tanuljátok meg beépíteni a mozgást és azt a minimális odafigyelést a mindennapotokba, ami dimenziókkal tudja megváltoztatni a világhoz és magatokhoz való hozzáállásotokat. Rohadtul nem könnyű, tudom, de meg lehet csinálni.

A sok megfeszített edzésnek és diétának már csak mellékhatása lesz, hogy jobban fogtok kinézni, jobb lesz a közérzetetek és több lesz az energiátok. A környezetetekben élők pozitívabban állnak hozzátok, és – ha még el sem tudjátok képzelni, de – egy idő után Ti fogjátok motiválni őket. Ezt hívom én új szintnek, nem a world of warcraft II-t!

Nyisd ki az elméd, és fizesd meg az szeder árát..!