röviden

Végletekig álságos és képmutató világban élünk, és mi, magyarok ebben világelsők vagyunk.
Letesszük a garast valami mellett, választunk egy oldalt, egy személyt, egy életstílust, szerelmesek leszünk egy érzésbe.

Kergetünk egy illúziót, amit az a valami váltott ki belőlünk, és ha kell, ezt a végletekig elvtelenül védelmezzük, figyelmen kívül hagyva annak a rendszernek a hiányosságait, hibáit és csúfos ellentmondásait, miközben a másik oldalt szarrá gyalázzuk.

Ami az egyik oldalon bocsánatos félresiklás, az a másikon már megsemmisítendő, megbocsáthatatlan főbűn, holott közben nem vesszük észre, hogy ugyanazt a szart nyeljük le mi is, csak éppen másik mez van rajtunk, egy másik csapatban játszunk. Ami az egyik oldalon kokszolás és tükörben pózerkodás, az a másikon egy életstílussal járó elengedhetetlen segédeszköz és sportemberek színpadon való felvonulása. Arcoskodás és hedonizmus kontra motivációs videók készítése félmeztelenül és fegyelmezett életmód a felszínen.

1 éve írtam meg a Shreddedshian-legenda című bejegyzésemet. A cikk azóta 4000 lájknál jár csak az én oldalamon, és a cikk állandó hivatkozási alap szinte az összes létező életmódfórumon. Zyzz neve itthon is bekerült a köztudatba, és megismerte a sportért, de különösen a testépítésért rajongók igen nagy része. Zyzz, ahogyan életében, úgy halála után is megosztja az embereket, de főleg testépítő körökben vált ki érzelmi viharokat. Az úgynevezett testépítő vonal tükörben pózerkodó kis köcsögnek tartja, és Zyzz életvitele miatt különösen nagy mennyiségű mocskot képesek ráönteni. A hiénák könyörtelen cincálásával mindenkinek számolnia kell, de most nem ez a lényeg, és ezzel még nem is lenne semmi probléma, ugyanis az eszme nem egyetemes, ami nekem szart sem ér, másnak lehet az a jó alapon különbözők vagyunk, más az értékrendünk, ami az egyiknek példaértékű, követendő életmód és tiszteletet követelő életút, az a másiknak annyit sem jelent, mint egy üres kólásdoboz. Az ízlések széles skálán mozognak, és ez így van rendjén, ezzel nincsen semmi probléma.

A teljesítményt azonban mindenkinek tisztelnie kell, és ezt a Jay Cutler és Dexter Jackson faszán szocializálódott Iron Pumping magazinra verő majmoknak kellene a legjobban tudniuk. Zyzz testében több ezer megfeszített munkaóra volt, és éveken keresztül fegyelmezetten betartott diétás étrend követése. Amit elért, az emberfeletti és fantasztikus, ráadásul úgy, hogy testépítés szempontjából a lehető legrosszabb adottságai voltak. Zyzz reményt adott az ektomorf testalkatú srácok millióinak, és megmutatta, hogy nem létezik lehetetlen.

Ilyenkor persze kontráznak a balfasz idióták, hogy koksszal könnyű, de azt még egy 10 alkalmas kondibérletmúlttal rendelkező 15 éves is tudja, hogy a koksz önmagában semmit sem ér, hosszú hónapokon át tartó, következetesen betartott, technikailag helyesen kivitelezett edzések nélkül, mint ahogyan Armstrong sem attól lett hétszeres Tour de France-győztes, hogy Párizsban beadott magának 50 mg epót. Aki ezt hiszi, az öntse le magát benzinnel, és kezdjen el játszani egy doboz gyufával. A koksz önmagában semmi, edzések nélkül olyan, mintha vitamint szednél, és akkor még a fegyelmezett diéta betartásáról nem is beszéltem. Próbáljon meg bárki is kizárólag szerekkel eredményeket elérni, de én azt mondom, hogy szerekkel + edzésekkel sem képes rá az emberek 90%-a, mert segg hülyék hozzá.

Amikor azt mondom, álságosság és képmutatás, akkor pontosan erre gondolok. Az Arnold Classicon még a portás is intravénásan tolja magába a Clenbuterolt meg a Novaldexet, de az ugye senkit nem zavar, mert sportemberek, és micsoda teljesítmény van mögötte, de ugyanez Zyzznél meg az Aetethstic-vonal képviselőinél már kokszos buzik gyülekezete. Zyzz kurvára bassza pár ember szemét, a teljesítménye fölött csendben elsikkadva kokszokat emlegetve becsmérelnek egy olyan teljesítményt, aminek a legtöbbet őt kritizáló faszfej még a közelébe sem ér, és ha már végképp nem tudnak mibe belekötni, akkor előveszik a stílusát, és hogy milyen életet élt mellette. De bassza meg, egy 22 éves gyerekről beszélünk. Mégis mi a faszt kellett volna tennie, ha nem élvezni az életet, de mondanék én valamit. A teljes sportélet, és ezt értse mindenki szó szerint, nagyon magas szinten doppingol. Nadaltól kezdve az összes magasan jegyzett bajnokság focistáin át egészen Usain Boltig. Ezek tények, amivel mindenki tisztában van. Nem tudom, ki mennyire van tisztában az orgia és a hedonizmus szó jelentésével, de ha valaki nem tudná, hogy ezek a szavak mit jelentenek, az látogasson el egyszer egy olimpiai faluba este 10 és reggel 6 között, és megtudja a szodómia szó valódi jelentését is egyben. Őket miért nem basztatja senki, hogy jó, oké az az olimpiai arany, na de mi az, hogy ilyen életet élnek mellette.

Zyzz példakép, egy kurva nagy sportember, akinek a teljesítménye és eredményei előtt mindenkinek fejet kell hajtania, és én mindent megteszek 2013-ban azért, hogy Aziz Shreddedshian nevét mindenki megismerje ebben az országban. Zyzz életében több millió embernek adott erőt, reményt és kezdő löketet és tragikusan bekövetkezett halála után is. Most persze pár faszarcú megpróbálja őt bemocskolni, de én erre inkább azt mondanám, hogy amit éppen lehányni készülnek, annak mondjuk csak a tizedét próbálják meg elérni, mert ha ők ezt teszik egy ilyen teljesítményt felmutató emberrel, akkor ők vajon milyen elbánást érdemelnének?